Afrika építészete
Afrikai építészete, az afrikai kultúra más területeihez hasonlóan sokszínű. Az ókori világ hét csodájából például a Gízai piramisok minden idők egyik legnagyobb építészeti élményének számítanak.
Afrika történelme során az afrikaiak saját építészeti hagyományokkal rendelkeztek. Bizonyos esetekben szélesebb stílusok azonosíthatók, például a Nyugat-Afrika területének saheliai építészete. A hagyományos afrikai építészet egyik gyakori formája például a falvakban körkörösen elrendezett házak.
A legtöbb építészeti hagyományhoz hasonlóan, az afrikai építészet számos külső hatásnak volt kitéve a legkorábbi időszakokban, amelyekre bizonyítékok állnak rendelkezésre. A nyugati építészet a 15. század végén is befolyásolta a part menti területeket, és ma már számos nagyobb épület fontos forrása, különösen a nagyobb városokban.
Az afrikai építészet sokféle anyagot használ, előnyben részesítve a régiónként eltérő anyagokat: Észak-Afrikára főleg a kő és a döngölt föld használata, Afrika szarvára a száraz kő és a habarcs, Nyugat-Afrikára a sár, Közép-Afrikára a fa, Délkelet és Dél-Afrikára a kő és az erdő/fa használata a jellemző.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
Ókor[szerkesztés]
Az ókorból főleg a Szaharától északra és a Nílus partján találhatunk emlékeket, hiszen itt voltak a nagy civilizációk.
A Kusita Királyság fővárosai, Meroé és Napata szintén jelentős értéket hordoznak.
Délebbre a legfontosabb az Etióp-magasföldön található Yeha többemeletes tornya.
Monolitok találhatók a mai Nigéria területén, Cross River államban, amelyek geometriai formákat adnak.
A mai Gambia és Szenegál területén kőkörök jelölik a sírokat.
Ókori Egyiptom[szerkesztés]
Az ókori Egyiptom legnagyobb építészeti teljesítményei közé tartoznak a piramisok és a templomok.
Lásd még
Észak-Afrika a római korban[szerkesztés]
Észak-Afrika számos helyén megcsodálhatjuk a rómaiak városainak romjait.
Középkor[szerkesztés]
Fekete-Afrika területén a közösségi épületek fő alapanyagai a fa, a vályog és a rafia voltak, az épületeket gyakran szobrokkal díszítették. A nagy méretű fatemplomok egyik példája a 14. században épült, kúpos tornyú timbuktui mecset. Egyes államokban kőből és agyagból emeltek időtálló építményeket. A sona nép által épített Nagy Zimbabwéban monumentális kőépületeket találunk, melyek a 14-19. század között épültek. A masszív, kör alaprajzú, 9 méter magas fal egy kúpos tornyot vesz körül.
Újkor[szerkesztés]
Modern építészet[szerkesztés]
Népi építészet[szerkesztés]
Fekete-Afrika[szerkesztés]
A népi építészet Fekete-Afrikában igen sokszínű. Ennek fő oka, hogy sokféle természeti környezethez kellett alkalmazkodniuk az építőknek, felhasználva a fellelhető alapanyagokat. Ráadásul Fekete-Afrikát több mint 1500 nép lakja, sokféle kultúrával, világképpel.
Az építészet a lakhatási, védelmi funkción kívül egyfajta hagyományőrző szerepet is játszott a fekete-afrikai népek életében. Ennek köszönhető, hogy ma is ugyanolyan házakban élnek, mint sok száz évvel ezelőtti őseik. A kialakult, kipróbált és jól bevált technikákon igen ritkán változtatnak.
Jellemzően a célszerűséget tartották szem előtt, ritka a fölösleges díszítés. A személyes gazdaságot sem a lakhelyük mutatta, hanem az ékszereik, ruhájuk vagy az állataik száma. Ezáltal az afrikai falvak majdnem ugyanolyan kinézetű és nagyságú épületekből álltak. Kivételt jelenthetnek a kultikus helyek, raktárak, közösségi épületek.
Egy-egy lakóház nagyon hasonló, egymás mellé épült, körbekerített épületek együttesét jelentette. Vagyis felfoghatunk minden szobát egy külön épületnek, szemben az európai világban elterjedt szemlélettel, ahol egyetlen tető alatt találhatóak a ház összes alkotórésze.
Jellegzetes különbség, hogy a nyugati világban az emberek az utókor számára is építkeznek, átörökíti a következő nemzedékeknek. A fekete-afrikai népeknél túl gyorsan változtak mind a belső, mind a külső körülmények, hogy ilyen állandóságra gondolhattak volna.
Épp ezért nem is volt szükség szilárd, nehéz épületekre. Előtérbe került a növényi alapanyagokból való építkezés, ami a meleg klímához is megfelelő alkalmazkodást nyújtott. Az emberek Fekete-Afrika egész területén fonott vesszőkből, vályogból és szalmából készítették lakóházaikat.
Ma már megjelentek a modern építőanyagok, felváltva a sok ezer éve változatlan, hagyományos társaikat. Érdekesség, hogy a fejlettebb nyugat-afrikai területeken még jóval nagyobb arányban megtaláljuk a régi idők építőelemeit, mint Kelet-Afrikában, ahol szinte egyeduralkodóvá vált a bádog, a műanyag és a beton.
A nyugati világ az utóbbi években kezdett el élénkebben érdeklődni e művészeti alkotások felé, talán még épp időben, hogy megmentse őket az eltűnéstől.
Felhasznált irodalom[szerkesztés]
- Jocelyn Murray: Az afrikai világ atlasza; Helikon Kiadó Kft., ISBN 963-208-720-8
|
Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
