Afrika építészete
Afrikai építészete, az afrikai kultúra más területeihez hasonlóan sokszínű. Az ókori világ hét csodájából például Giza nagy piramisai minden idők egyik legnagyobb építészeti élményének számítanak.
Afrika történelme során az afrikaiak saját építészeti hagyományokkal rendelkeztek. Bizonyos esetekben szélesebb stílusok azonosíthatók, például a Nyugat-Afrika területének saheliai építészete. A tradicionális hagyományos afrikai építészet egyik gyakori formája például a falvakban körkörösen elrendezett házak.
A legtöbb építészeti hagyományhoz hasonlóan, az afrikai építészet számos külső hatásnak volt kitéve a legkorábbi időszakokban, amelyekre bizonyítékok állnak rendelkezésre. A nyugati építészet a 15. század végén is befolyásolta a part menti területeket, és ma már számos nagyobb épület fontos forrása, különösen a nagyobb városokban.
Az afrikai építészet sokféle anyagot használ, előnyben részesítve a régiónként eltérő anyagokat: Észak-Afrikára főleg a kő és a döglött föld használata, Afrika szarára a száraz kő és a habarcs, Nyugat-Afrikára a sár, Közép-Afrikára a fa, Délkelet és Dél-Afrikára a kő és az erdő/fa használata a jellemző.
Tartalomjegyzék
Története[szerkesztés]
Ókor[szerkesztés]
Az ókorból főleg a Szaharától északra és a Nílus partján találhatunk emlékeket, hiszen itt voltak a nagy civilizációk.
A Kusita Királyság fővárosai, Meroé és Napata szintén jelentős értéket hordoznak.
Délebbre a legfontosabb az Etióp-magasföldön található Yeha többemeletes tornya.
Monolitok találhatók a mai Nigéria területén, Cross River államban, amelyek geometriai formákat adnak.
A mai Gambia és Szenegál területén kőkörök jelölik a sírokat.
Ókori Egyiptom[szerkesztés]
Az ókori Egyiptom legnagyobb építészeti teljesítményei közé tartoznak a piramisok és a templomok.
Lásd még
Észak-Afrika a római korban[szerkesztés]
Észak-Afrika számos helyén megcsodálhatjuk a rómaiak városainak romjait.
Középkor[szerkesztés]
Fekete-Afrika területén a közösségi épületek fő alapanyagai a fa, a vályog és a rafia voltak, az épületeket gyakran szobrokkal díszítették. A nagy méretű fatemplomok egyik példája a 14. században épült, kúpos tornyú timbuktui mecset. Egyes államokban kőből és agyagból emeltek időtálló építményeket. A sona nép által épített Nagy Zimbabwéban monumentális kőépületeket találunk, melyek a 14-19. század között épültek. A masszív, kör alaprajzú, 9 méter magas fal egy kúpos tornyot vesz körül.
Újkor[szerkesztés]
Modern építészet[szerkesztés]
Népi építészet[szerkesztés]
Fekete-Afrika[szerkesztés]
A népi építészet Fekete-Afrikában igen sokszínű. Ennek fő oka, hogy sokféle természeti környezethez kellett alkalmazkodniuk az építőknek, felhasználva a fellelhető alapanyagokat. Ráadásul Fekete-Afrikát több mint 1500 nép lakja, sokféle kultúrával, világképpel.
Az építészet a lakhatási, védelmi funkción kívül egyfajta hagyományőrző szerepet is játszott a fekete-afrikai népek életében. Ennek köszönhető, hogy ma is ugyanolyan házakban élnek, mint sok száz évvel ezelőtti őseik. A kialakult, kipróbált és jól bevált technikákon igen ritkán változtatnak.
Jellemzően a célszerűséget tartották szem előtt, ritka a fölösleges díszítés. A személyes gazdaságot sem a lakhelyük mutatta, hanem az ékszereik, ruhájuk vagy az állataik száma. Ezáltal az afrikai falvak majdnem ugyanolyan kinézetű és nagyságú épületekből álltak. Kivételt jelenthetnek a kultikus helyek, raktárak, közösségi épületek.
Egy-egy lakóház nagyon hasonló, egymás mellé épült, körbekerített épületek együttesét jelentette. Vagyis felfoghatunk minden szobát egy külön épületnek, szemben az európai világban elterjedt szemlélettel, ahol egyetlen tető alatt találhatóak a ház összes alkotórésze.
Jellegzetes különbség, hogy a nyugati világban az emberek az utókor számára is építkeznek, átörökíti a következő nemzedékeknek. A fekete-afrikai népeknél túl gyorsan változtak mind a belső, mind a külső körülmények, hogy ilyen állandóságra gondolhattak volna.
Épp ezért nem is volt szükség szilárd, nehéz épületekre. Előtérbe került a növényi alapanyagokból való építkezés, ami a meleg klímához is megfelelő alkalmazkodást nyújtott. Az emberek Fekete-Afrika egész területén fonott vesszőkből, vályogból és szalmából készítették lakóházaikat.
Ma már megjelentek a modern építőanyagok, felváltva a sok ezer éve változatlan, hagyományos társaikat. Érdekesség, hogy a fejlettebb nyugat-afrikai területeken még jóval nagyobb arányban megtaláljuk a régi idők építőelemeit, mint Kelet-Afrikában, ahol szinte egyeduralkodóvá vált a bádog, a műanyag és a beton.
A nyugati világ az utóbbi években kezdett el élénkebben érdeklődni e művészeti alkotások felé, talán még épp időben, hogy megmentse őket az eltűnéstől.
Felhasznált irodalom[szerkesztés]
- Jocelyn Murray: Az afrikai világ atlasza; Helikon Kiadó Kft., ISBN 963-208-720-8
 |
Ez az építészeti tárgyú lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
