Szathmáry Pap Károly
| Szathmáry Pap Károly | |
 | |
| Született | 1812. január 11.[1][2][3][4][5] Kolozsvár |
| Elhunyt | Bukarest[8] |
| Állampolgársága | |
| Foglalkozása |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szathmáry Pap Károly témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szathmáry Pap Károly (Kolozsvár, 1812. január 11. – Bukarest, 1887. június 3.) fényképész, akvarellista, címerfestő, folyóirat-alapító, nyomdász, litográfus. A neve előfordul Szathmári Papp és Szathmári Pap alakban is, románul Carol Pop de Satmari.
Életpályája[szerkesztés]
Kolozsvári, bécsi és itáliai tanulmányai után szülővárosába tért vissza. 1842-43-ban indította az Erdély Képekben című kőnyomatos füzetek kiadását. Románia első és máig legjelentősebb művészfotósa volt. Ötször házasodott. Rengeteget utazott, bejárta Kínát és Szibériáig is eljutott. Dolgozott I. Miklós orosz cár és a török szultán részére is. Az első fotóriporterek egyike, aki a krími háborúban Roger Fentont megelőzve fényképezett a hadszíntér mindkét oldalán. 1844-ben Bukarestbe költözött, ahol udvari festő és fényképész lett. Ötven év alatt öt román uralkodót szolgált rajzoló és fényképező tehetségével. Ion Ghica, Havasalföld miniszterelnöke 1859 decemberében Szathmáry Pap Károlyt kérte fel, hogy készítse el Alexandru Ioan Cuza első fejedelmi címerét.
Fotográfusi pályafutása 1848-ban kezdődött (ekkor készítette első talbotíp fényképét Bukarestben), azonban már 1843-ban dagerrotípiákat készített. A talbotípia-készítéstől a nedves eljárásig haladva igen fontos munkásságot folytatott. Kitűnő portré-, és néprajzi fotós, táj- és városfényképész, haditudósító, hadifényképész. Ezeken kívül még jó biedermeier akvarellista és festő. Számos műve található a román közgyűjteményekben.
1860-ban segítette a Bukaresti Magyar Közlöny megjelenését. 1874-ben Kolozsvárt fest arcképeket és meglátogatja nagyenyedi rokonait. 1875-ben tervezte, hogy végleg visszatér Erdélybe. 1874-ben Kolozsvárt és több erdélyi városban gyűjteményes kiállítást rendezett. 1881-ben a budapesti Műcsarnok állította ki több akvarelljét.
Művei[szerkesztés]
- Itália c. albuma (1842)
- Erdély Képekben c. albuma (I-II. 1842-43.)
- Illusztratiunea (folyóirat, ő indította, 1860-ban)
Irodalom[szerkesztés]
- Murádin Jenő: Szathmári Pap Károly (2003)
- Kincses Károly, Mariana Vida, Farkas Zsuzsa: Uralkodók festője, fényképésze: Szathmári Pap Károly. Magyar Fotográfiai Múzeum, Kecskemét, 2002
- Árvay Árpád: Szélsodorta falevél. Szathmári Pap Károly regényes élete. Bukarest 1973
- G. Oprescu: Carol Szathmáryi Pap (Bucuresti, 1953)
- Dani János: Szathmáryi Pap Károly gyermekkoráról és diákéveiről (Kelemen Lajos-emlékkönyv. Kolozsvár, 1957)
- nn: Szathmári Pap Károly kitüntetése. Divatcsarnok. 1855. 333.
- nn: Szathmáry Pap Károly erdélyi hazánkfia, jeles festő. Vasárnapi Ujság, 1861. 376.
- Éber Lexikon é.n. [1935]. 895.
- Bíró Béla: Szathmáry Pap Károly. Erdélyi Helikon. XVI-1943. 669-706. 2 K.
- Lyka Táblabíró 1981. 39. 145. 147. 218.
- Lyka Romantika 1982. 25-26, 53. 97. 127.
- Lyka München 1982. 6.
- Művészeti lexikon IV. (R–Z). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1983. 410. o.
- Miklósi-Sikes 1997. XXXV-LIII. életrajz irodalommal, 311-312 fényképészeti munkássága
- Szathmári Pap Károly erdélyi országgyűlési arcképcsarnoka; szerk. Murádin Jenő; METEM–Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Bp., 2008
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 15.)
- ↑ a b Luminous-Lint (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ RKDartists (holland nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Artists of the World Online (német és angol nyelven). K. G. Saur Verlag, 2009. (Hozzáférés: 2019. október 22.)
- ↑ a b Szathmari [Szathmary], Carol Pop de, Carol Pop de Szathmari [Szathmary]
- ↑ Benezit Dictionary of Artists (angol nyelven). Oxford University Press, 2006. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ Union List of Artist Names (angol nyelven), 2013. június 6. (Hozzáférés: 2019. április 14.)
Források[szerkesztés]
- Művészeti lexikon. IV. köt. Budapest : Akadémiai Kiadó, 1968. Szathmáry Pap Károly lásd 410. p.
.svg){kind=small}