„Öreg-tó” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
→Árvizei: - a 2010-esárvízről szóló beírás bővítése, megformázása és forrásolása, mielőtt láttamozom a cikket |
|||
38. sor: | 38. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
[[Fájl:Öreg-tó (Old Lake) 01 Tata.JPG|jobbra|250px|bélyegkép|Az Öreg-tó a [[tatai vár]]ból |
[[Fájl:Öreg-tó (Old Lake) 01 Tata.JPG|jobbra|250px|bélyegkép|Az Öreg-tó látképe a [[tatai vár]]ból]] |
||
[[Fájl:Tata - Castle.jpg|250px|thumb|right|A tó és a vár légifotón]] |
[[Fájl:Tata - Castle.jpg|250px|thumb|right|A tó és a [[tatai vár|vár]] légifotón]] |
||
A helyén, már a [[Pleisztocén]] korban is itt húzódó, forrásokkal táplált [[mocsár]]világ terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, [[nád]]asokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az [[Által-ér]] táplálja, és régebben források is fakadtak a tóban. Az [[1961]]. [[szeptember 2.|szeptember 2-án]] a [[tatabánya]]i XV/b akna súlyos vízbetörése után a fokozatosan elapadó tatai források sorsára jutottak a tóban levő források, így ezek működése is megszűnt. |
A helyén, már a [[Pleisztocén]] korban is itt húzódó, forrásokkal táplált [[mocsár]]világ terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, [[nád]]asokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az [[Által-ér]] táplálja, és régebben források is fakadtak a tóban. Az [[1961]]. [[szeptember 2.|szeptember 2-án]] a [[tatabánya]]i XV/b akna súlyos vízbetörése után a fokozatosan elapadó tatai források sorsára jutottak a tóban levő források, így ezek működése is megszűnt. |
||
A lap 2011. június 6., 12:55-kori változata
Öreg-tó | |
---|---|
Adatok | |
Helye: | Nyugat-Magyarország |
Felszíne: | 2,69 km² |
Legnagyobb mélység: | 5 m |
Táplálja: | Által-ér |
Levezeti: | Által-ér |
Tengerszint feletti magasság: | 129 m |
Legnagyobb városok a partján: | Tata |
Különlegesség: | Magyarország legrégibb halastava, kiemelt vízi élőhely |
Az Öreg-tó Magyarországon, Komárom-Esztergom megyében, Tata városban található. Mesterséges eredetű, az ország legrégebbi halas tava.
Fekvése
A tó Tata közepén helyezkedik el, háromnegyed részben körülöleli a város, a déli és délnyugati oldalán erdős területek találhatók. A tavat tápláló Által-ér délkeleti irányból folyik be és öt ágon távozik észak felé a városon át.
Méretei
- Üzemvízszintje 129,46 mBf, az ehhez tartozó vízfelület 202 hektár, tározótérfogata 4,6 millió m³.
- Teljes területe 269 hektár.
- Kerülete a parti séta úton mérve 7,4 km.
Története
A helyén, már a Pleisztocén korban is itt húzódó, forrásokkal táplált mocsárvilág terült el. A tó kialakulása összefügg a domborzati viszonyokkal, a tó mai medrében és a környéken működött nagy számú forrás vize a mélyebb részeken összefolyt, és tóvá terebélyesedett. Ekkor még ilyen nyílt vízfelületekkel, nádasokkal és lápokkal váltakozó táj volt a helyén. A tavat az Által-ér táplálja, és régebben források is fakadtak a tóban. Az 1961. szeptember 2-án a tatabányai XV/b akna súlyos vízbetörése után a fokozatosan elapadó tatai források sorsára jutottak a tóban levő források, így ezek működése is megszűnt.
A római korban létesült az Által-éren épített völgyzárógát révén. A gát az ér 10+558. mederszelvényében található. 1740-es években Mikoviny Sámuel neves vízrendező mérnök tervei alapján közelítőleg mai formáját nyerte el. Ezt a helyén elterülő mocsarak lecsapolásával érték el. 1700-as évektől – mint az Esterházy hitbizomány része – halastóként üzemelt egészen 1965-ig. Ezáltal vált Magyarország legrégibb halastavává. 1946 és 1965 között a kezelő a Tatai Halgazdaság, illetve jogutódja, a Tatai Állami Gazdaság. 1977-ben nyilvánították megyei jelentőségű természetvédelmi területté. 1989. március 17. óta a ramsari egyezmény védelmét élvezi. 1993-ban tiltotta meg egy miniszteri rendelet, a korábban igen nagy zavarást jelentő vízivad vadászatot, végérvényesen a tavon.
2006-ban megállapodást kötött Tata és holland partnervárosa, Alkmaar önkormányzata, az Által-ér Szövetség és az IVN HAL civil környezetvédelmi egyesület a tó és környezetének megtisztítása érdekében. „A program legköltségesebb (…) része az Öreg-tó iszapkotrása.” A korábbi „ötven évben körülbelül egymillió köbméter, műtrágyákkal szennyezett anyag gyűlt fel a tóban. Amíg ezt el nem távolítják, addig nincs jelentős hatása a tóba jutó víz tisztításának.” Később az „Által-eret először egy húszhektáros tavon vezetnék keresztül”, ami 90%-os hatásfokkal, biológiai úton tisztítaná meg a patakot.[1] 2005-ben a tó forrásainak egy része újjáéledt, mára már a vízszint emelkedés 15%-ért felelősek.
Árvizei
- 1939. május 23-ai árvizet, az Által-ér vízgyűjtő területén lehullott, felhőszakadás-szerű eső okozta.
- 1953. június 9-én Dad község környékén 260 mm eső hullott. A vízgyűjtő területre 32,7 millió m³ csapadék esett. Ebből a tavon 13,2 millió m³ vízmennyiség haladt keresztül, az árhullám négy napon át vonult le, gyorsaságára jellemző, hogy 1953. június 9-én 14 órakor 410 cm-t mutatott a vízmérce, 37 órával később, 1953. június 11-én 3 órakor már 566 cm volt az vízállás.
- 1963
- 2010 májusában a csapadékos időjárás következtében 258 centiméteres vízállást mértek az áradó Öreg-tavon, ez átlagos vízállásnál körülbelül egy méterrel magasabb.[2]
Működtetése
A tavat ősszel leürítik, tavasszal feltöltik. Mivel klasszikus árapasztó mederrel illetve műtárggyal nem rendelkezik – ellentétben a völgyzárógátas tározók többségével – a vízszintszabályozáson, feltöltésen-leürítésen kívül az árapasztást is az öt zsilipen keresztül kell megoldani. Az öt zsilip közül legjelentősebb a Vecserei zsilip. A tatai Öreg-tó, a völgyzárógát vízfelőli kőtámfala és az öt zsilip a Magyar Állam tulajdona, kezelője és üzemeltetője az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság. 1939, 1953, és 1963 nyarán levonuló katasztrofális árvizek rámutattak a nagyvizek levezetésének hiányosságaira. Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság ezért 1968–1969-ben átépítette a Vecserei zsilipet gyakorlatilag a mai formájára. Azóta csak kisebb-nagyobb karbantartási munkákra, illetve a mozgató berendezés korszerűsítésére került sor 1986-ban.
Élővilága
A tó kiemelt fontosságú vízi élőhely, ritka madárfajok a vonulási időszakban tömegesen megtalálhatók a tó környezetében. Rendszeresen 20 000 egyednél is több madár tartózkodik itt. A vetési lúd (Anser fabalis) európai telelő állományának 12%-a tartózkodik itt. A nagy lilik (Anser albifrons) szintén jelentős állománya telel a tavon. A ludak közül még a nyári lúd (Anser anser), a rövidcsőrű lúd (Anser brachyrhynchus), az apácalúd (Branta leucopsis) és az örvös lúd (Branta bernicla) is megtalálható a területen. A fokozottan védett vörösnyakú lúd (Branta ruficollis) vonuló egyedeit egyre gyakrabban látni errefelé. Az átvonuló – telelő madártömegek megfigyelését segíti a tó partján 1999-ben felállított 11 méter magas megfigyelőtorony is.
Műemlékek a tó partvonalán
Épületek
A tó látványának leginkább meghatározó és legnagyobb eleme a Tatai vár, mellette található az Esterházy-kastély. A tóvárosi oldalon két lakóház, a Hamary-ház (Tópart u. 6.) – itt született 1826. március 26-án Hamary Dániel, aki a 1848–49-es forradalom és szabadságharc tatai szervezője volt, és Klapka György alatt a komáromi várban szolgált, és az Axmann-ház (Tópart u. 8.) – 1833-ban Axmann Mihály építtette, klasszicista stílusban. 1860-ban itt született Bláthy Ottó, határozza meg. Közvetlenül a vízre épült a Vízi vágóhíd – Fellner Jakab tervei szerint készült 1780 körül. Az épületet vastag nádfedél borítja, amelyet az ebből kialakított „harcsaszájú” pislogónyílások tesznek különlegessé. Napjainkban a mellette kialakított kikötőben horgonyzó vitorlás hajók tulajdonosai használják. Az utóbbi évtizedekben a nádfedelet többször is felgyújtották. A Feszty-villa – 1885-ben alpesi stílusban épült Feszty Árpád számára. Feleségével, Jókai Rózával gyakran látta vendégül Jókai Mórt, Esterházy Miklóst és Gárdonyi Gézát. A házat öröklő Feszty Margit 1906-ban eladta Ugron Gábor országyűlési képviselőnek, így az épület az államosításig az Ugron család tulajdona maradt. Kertjében található a Feszty-barlang.
Szobrok
Keresztelő Szent János szobor – a tó vizében a hattyúpihenő sziklán áll. Kovács Mária alkotása, aki el nyerte az akkori Budapest székesfőváros rangos díját, a Ferenc József Nagydíjat, majd a Velencei Biennálén, Arany érmet. 1942-ben a Melegvíz partján jelölték ki, ahová a tér kialakítása után még abban az évben fel állították. A Második világháború végén megsérült, és a római katolikus nagytemplomban kapott helyet. A szobrot restaurálás után a Tata Barátainak Köre kezdeményezésére, 1989. május 27-én jelenlegi helyén állították fel. Borbás Tibor, Öreg halász című szobrát a vár mellett található. A két karjával hálóját magasra emelő halász szobrát 1974-ben állították fel. A 2000-es években állították fel dr. Magyary Zoltán, Öveges József, Mikoviny Sámuel mellszobrait a tóparti sétányon.
Hasznosítása
Ipari haltenyésztés folyik rajta, novemberben lehalásszák. A nyári időszakban sétahajó járat üzemel rajta, kajak- és evezősklub is használja a tavat. A szörfösöknek és vitorlásoknak is kedvelt helye a tó. Télen korcsolyázásra használják a város felé eső széleit. A partját aszfaltos és murvás út futja körbe, amit sok futó és kerékpáros használ, a tó környéke akadálymentesített.
Források
- Dr. Körmendi Géza munkái
- Rohrbacher Miklós, Tata története, 1888