Apácalúd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Infobox info icon.svg
Apácalúd
Barnacle-Goose.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Magyarországon védett
Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Lúdalakúak (Anseriformes)
Család: Récefélék (Anatidae)
Alcsalád: Lúdformák (Anserinae)
Nemzetség: Valódi ludak (Anserini)
Nem: Branta
Faj: B. leucopsis
Tudományos név
Branta leucopsis
/Bechstein, 1803)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Apácalúd témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Apácalúd témájú médiaállományokat és Apácalúd témájú kategóriát.

Az apácalúd (Branta leucopsis) a lúdalakúak (Anseriformes) rendjébe, ezen belül a récefélék (Anatidae) családjába tartozó faj.[1][2] A Jeges-tengernél és az Atlanti-óceán északi vizein élő madárfaj, ami elnevezését jellegzetes fekete-fehér tollazatáról kapta.

Rendszerezése[szerkesztés]

A fajt Johann Matthäus Bechstein német természettudós írta le 1803-ban, az Anas nembe Anas leucopsis néven.[3]

Előfordulása[szerkesztés]

Az apácalúd populációi hatalmas, 50 – 100 000 km²-nyi területen fordulnak elő. A faj Novaja Zemlja, a Spitzbergák és Kelet-Grönland tundra-éghajlatú területein költ, telente pedig a Brit-szigeteken, illetve Dánia, Németország, Hollandia, Belgium és Észak-Franciaország partvidékén jelenik meg.

Természetes élőhelyei a tundrák, sziklás környezetben, sós mocsarak és tengerpartok, valamint legelők.[4]

Vonuló apácaludak
és a röpképe

Kárpát-medencei előfordulása[szerkesztés]

Magyarországon alkalmi kóborló, minden évben megjelenik néhány példánya déli vándorlása idején, szeptember – április között, más vadlúdcsapatokban.[5]

Megjelenése[szerkesztés]

Testhossza 58-70 centiméter, szárnyfesztávolsága 132-145 centiméter, a hím testtömege 1500-2200 gramm, a tojóé 1300-1900 gramm.[5] Az apácák ornátusára hasonlító, a fajnak nevet adó tollazat a fejtetőn, a nyaki és farki részen fekete, hasonlóan a csőrhöz, a szemekhez és az úszóhártyás lábakhoz. A fekete ludak közül egyedül az apácalúdnak fehér az egész arcrésze. A has világos-, a hát és a szárnyak sötétszürkék. A pelyhes fiókák szürkésbarnák, hátuk és fejük teteje sötétebb.

Életmódja[szerkesztés]

Növényekkel, - és és hínárfélékkel táplálkozik. Elsősorban a vízhez közel eső területeket kedveli, bár a téli időszakban, amikor délebbre húzódik, a tengertől távolabb is felbukkanhat. A rövidtávon vonuló faj ilyenkor a mezőgazdasági területekre is rájár, táplálékkiegészítésként gabona- és zöldségféléket is fogyaszt, ha talál.

Szaporodása[szerkesztés]

E madárfaj a május–júniusi költési időszakban a tundra köves, sziklás talaján, kolóniákban fészkel. A költési időszak alatt ürülékfal képződik a fészke körül, ennek alapján az könnyen megkülönböztethető más ludak fészkétől. A költőhelyeket általában minden évben újra használják, így a trágyázásnak köszönhetően zöld növény¬gyűrű hajt ki körülöttük. A fészek egyszerű, különféle növényi részekből épített kis halom, ebbe kerül a 2–6 tojás. A fészkek egyébként szabadon fekszenek, ha a tojó pihetollakkal takarja be tojásait, a fészek messziről szürke félgömbnek látszik. A költés, amelyben mindkét szülő részt vesz, 24–25 napig tart. A kikelő fiókák fészekhagyók, és azonnal követik anyjukat, bármerre is megy. 40–45 nap alatt nőnek fel és válnak önállóvá, de csak 3 évesen érik el az ivarérettséget.

Tojásai
csibéje
és egy család

Természetvédelmi helyzete[szerkesztés]

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma nagy és növekszik. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel,[4] bár némi állománycsökkenés elsősorban az 1980-as években megfigyelhető volt. Jelenleg kb. 440 000 példányra értékelik a világon élő apácaludak számát. A fajnak épp ezért nincs is SPEC-értékelése. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.[5] Állatkertekben gyakori, jól szaporítható faj.

Folklór[szerkesztés]

Az apácalúdról a középkorban azt tartották, hogy fákon terem(!), illetve uszadékfákon lévő csírákból(!) kel ki, melyek valójában a Lepas anatifera nevű rák volt, erről elsősorban a 12.-13. század fordulóján élt Giraldus Cambrensis középkori történetíró értekezett. A ma már igencsak megmosolyogtató elmélet, mely századokon át tartotta magát azt volt hivatott magyarázni, hogy miért tűnnek el időről időre a madarak, és miért nem látják költeni őket. Ehhez kapcsolódik, hogy az apácaludat a böjt idején is ehették a hívek, mivel halnak tekintették – pontosabban azt hitték, hogy mivel csak az év egy részében láthatóak, a másik részét tengeri makként töltik, és ezekből fejlődnek lúddá. Ezt tükrözi a mai napig a faj angol neve: barnacle goose („tengerimakk-lúd”).

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. január 18.)
  5. a b c Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]