Szittya Károly

Szittya Károly
Szittya Károly
Személyes adatok
Születési dátum	1918. június 18.
Születési hely	Budapest, Magyarország
Halálozási dátum	1983. augusztus 9. (65 évesen)
Halálozási hely	Szeged, Magyarország
Sírhely	Óbudai temető
Állampolgárság	magyar
Becenév	Spéci
Profi klubok1
Időszak Klub Mérk. (gól)* 1930–1948 Újpesti TE 1949–1954 Ferencvárosi TC
Válogatottság
1944– Magyarország 21
Edzőség
Év Liga Csapat   Gheorghiu Dej Hajógyár   Bp. Spartacus 1963–1964 Vasas Izzó 1966–1971 Újpesti Dózsa   Magyarország ifjúsági   Magyarország segédedző   Kuba 1973–1978 Ferencvárosi TC utánpótlás 1981–1983 Szeol AK
A Wikimédia Commons tartalmaz Szittya Károly témájú médiaállományokat.

Szerzett érmek

Magyarország színeiben Vízilabda Olimpiai játékok ezüst 1948, London vízilabda arany 1952, Helsinki vízilabda Magyar bajnokság arany 1938 ezüst 1940 arany 1941 arany 1942 ezüst 1944 arany 1948 ezüst 1949

Szittya Károly (született: Schäffer Károly, Budapest, 1918. június 18. – Szeged, 1983. augusztus 9.) olimpiai bajnok vízilabdázó, edző.

Játékos-pályafutása

1930-ban kezdte el sportpályafutását, az Újpesti TE úszójaként. Később áttért a vízilabdázásra, ahová Halassy Olivér visszavonulása után sikerült bekerülnie. Újpesti pályafutása során négyszer nyert magyar bajnokságot, 1940-ben pedig folyamúszásban volt országos bajnok a csapatversenyen. A válogatottban először 1944. augusztus 19-én szerepelt Pozsonyban szerepelt. 1947-ben negyedik volt az Európa-bajnokságon. Az 1948-as londoni olimpián ezüstérmet szerzett a csapattal. 1949-ben igazolt át a Ferencvárosi Torna Clubhoz, ahol 1954-ben fejezte be pályafutását. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpiai játékok vízilabdatornáján győztes csapatának. Pályafutása során huszonegy alkalommal szerepelt a válogatottban.

Játékosként az állójátékban töltött be összekötő szerepet a hátvédek és a csatárok között. Lövései veszélyesek voltak, átadásaira a megfelelő időzítés volt a jellemző.

Edzői pályafutása

Visszavonulása után a Gheorghiu Dej Hajógyár, majd a Budapesti Spartacus edzője lett, 1963-ban pedig a Budapesti Vasas Izzó csapatának edzéseit vette át. Két évvel később visszatért régi együtteséhez, az addigra már Dózsának hívott Újpesthez, ahol hét éven át töltötte be az edzői posztot. Ebben az időszakban vezette még a magyar ifjúsági válogatottat (1969) és Rajki Béla segítője volt a felnőtt válogatottban. 1972-ben rövid ideig Kubában edző, majd 1973 és 1978 között másik volt csapatánál, a Ferencvárosnál vezette az ifjúsági és a serdülő csapat edzéseit, majd haláláig a SZEOL-nál dolgozott.

1969-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja lett és megkapta a mesteredző címet is.

Források

• Szittya a Magyar életrajzi lexikonban
• Adatlap a MOB honlapján