SZU–100

SZU–100
SZU-100-as egy berlini múzeumban.
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Gyártási darabszám	2335+
Általános tulajdonságok
Személyzet	4 fő
Hosszúság	9,45 m
Szélesség	3 m
Magasság	2,54 m
Tömeg	31,6 tonna
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	75/45/20 mm
Elsődleges fegyverzet	100 mm-es D–10SZ harckocsiágyú
Másodlagos fegyverzet	nincs
Műszaki adatok
Motor	V–2K típusú, V12-es hengerelrendezésű dízelmotor
Teljesítmény	500 LE
Felfüggesztés	Christie
Sebesség	50 km/h
Hatótávolság	200-250 km
A Wikimédia Commons tartalmaz SZU–100 témájú médiaállományokat.

A SZU–100 (oroszul: Самоходная установка / Szamohodnaja Usztanovka) típusú szovjet páncélvadászt a második világháború idején fejlesztette ki a Szovjetunió, a T–34/85 szolgálatba állítása idején. A típus alapjául a SZU–85 szolgált, melyet 100 mm-es D–10SZ harckocsiágyúval szereltek fel. Homlokpáncélzata 75 mm vastag volt, a lövegpajzs védettsége pedig 110 mm. A jármű a háború utolsó évében került bevetésre, és mindegyik német harckocsira veszélyt jelentett. A konfliktus lezárulását követően a szovjet és a velük szövetséges haderők soraiban a világ számos táján szolgáltak.

Rendszeresítő országok

A SZU-100-ast rendszeresítő országok

SZU-100-as páncélvadász a Sapun Gorai múzeumban

• Albánia
• Algéria
• Bulgária
• Csehország
• Csehszlovákia
• Egyiptom
• Észak-Korea
• Jemen
• Kína
• Kuba
• Lengyelország
• Marokkó
• NDK
• Románia
• Szíria
• Szlovákia
• Szovjetunió
• Vietnam

Források

• Tim-Bean-Will Fowler. Szovjet harckocsik a II. világháborúban. Hajja & Fiai Könyvkiadó (2004). ISBN 963 9329 83 5 

A Wikimédia Commons tartalmaz SZU–100 témájú médiaállományokat.