Objekt 704

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Objekt 704
Egyetlen példánya a Kubinkai Harckocsi Múzeumban.
Egyetlen példánya a Kubinkai Harckocsi Múzeumban.

Típus nehéz önjáró löveg
Fejlesztő ország  Szovjetunió
Harctéri alkalmazás
Alkalmazó országok  Szovjetunió
Gyártó Leningrádi Kirov Gyár
Gyártási darabszám 1
Háborús részvétel második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet 5 fő
Hosszúság9,05 m
Szélesség3,07 m
Magasság2,24 m
Tömeg 47,3
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat 60–320 mm
Elsődleges fegyverzet 152,4 mm-es ML–20SM model 1944
Másodlagos fegyverzet 2 db 12,7 mm-es DSK géppuska
Műszaki adatok
Motor 4 ütemű V-12-es dízel
Teljesítmény 520
Felfüggesztés torziós, független felfüggesztés
Sebesség37 km/h (műúton)
10-15 km/h (terepen) km/h
Hatótávolság120–220 km
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Objekt 704 témájú médiaállományokat.

Az Objekt 704 (oroszul: Объект 704) a Szovjetunió által gyártott, prototípus nehéz önjáró löveg volt, melyet ISZ–3 alvázra építettek. Egyetlen prototípusa a háború legvégén készült el, és bár a próbafutásokat sikerrel teljesítette, sorozatgyártásba már sohasem került.

Neve[szerkesztés]

Az Objekt (Объект) szót, mely oroszul egyszerűen csak „tárgy”-at jelent a Szovjetunióban széles körben használták a kísérleti, prototípus vagy épp fejlesztés alatt álló páncélos járművekre. A számozás ezen esetekben gyakorlatilag semmilyen logikát nem mutat.

Az Objekt 704 elnevezésen kívül ismert még a Kirovec–2 (Кировец-2) és az ISZU–152 M1945 (ИСУ–152 обр. 1945 г.). Előbbi a Kirov gyárra, míg utóbbi az ISZU–152-esre utal, amelynek az utódjául szánták. Azonban a két páncélvadász szinte minden aspektusban eltér egymástól azt leszámítva, hogy az Objekt 704 is megörökölte a Szovjet Tüzérségi Bizottság által megszabott páncélvadász sziluettet.

Története és Konstrukciója[szerkesztés]

A jármű fejlesztését 1945-ben kezdték meg a Leningrádi Kirov Gyár főkonstruktőre, Zsozef Kotyin égisze alatt. A cél az ISZU–152 tovább fejlesztése volt egy még erősebb, jobban páncélozottabb és összességében hatékonyabb járművé. A harckocsi a korábbi ISZU fejlesztésekhez képest egy teljesen új konstrukció volt. Alvázát az ISZ–3-as nehéz harckocsiktól örökölte, míg a felépítménye a korábbiakhoz képest teljesen egyedi volt. A jármű frontpáncélját 40°-os szögben bedöntötték és a korábbi 90 mm-ről, mintegy 120 mm-re növelték. Egy ilyen erejű páncél szinte bárminek ellen tudott állni, amivel a németek rendelkeztek és ez emelte az Objekt 704-et a háború legvédettebb szovjet páncélvadászává. A páncél legvastagabb része a lövegpajzsnál elérte a 320 mm-t is. Mindemellett az ISZU teljes újratervezésének köszönhetően a jármű súlya mindössze alig másfél tonnával nőtt meg. Ráadásul a jármű magasságát rekord alacsonyra sikerült csökkenteni, mindössze 2240 mm-re.

Jól látható a páncélzat több irányba történt bedöntése.

A jármű fegyverzetül, a Fjodor Fjodorovics Petrov által tervezett, 1944-es ML–20SM típusú, csőszájfék nélküli tarack ágyú lett. Ennek maximális lőtávolsága 13 km volt, míg a tankon belül 20 lövedék volt hozzá szállítható. A robbanó lövedékek súlya meghaladta a 48 kg-ot, míg kilőve 650 m/s-os torkolati sebességgel rendelkezett.

A korábbi SZU és ISZU páncélvadászokkal ellentétben az Objekt 704 ágyúja már a járműtest közepén és nem pedig attól balra tolva helyezkedett el.

Legfőbb problémájának az bizonyult, hogy a rengeteg irányba bedöntött frontpáncél, illetve a magasság drasztikus csökkentése - még a szélesség növelése mellett is - nagyban redukálta a belsőtér méretét.

Források[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Objekt 704 témájú médiaállományokat.