T–40

T–40
T–40 a Kubinkai Harckocsi Múzeumban
Fejlesztő ország	Szovjetunió
Gyártó	NIIDAR
Gyártási darabszám	222
Háborús részvétel	második világháború
Általános tulajdonságok
Személyzet	2
Hosszúság	4,11 m
Szélesség	2,33 m
Magasság	1,905 m
Tömeg	5,5 t
Páncélzat és fegyverzet
Páncélzat	7–14 mm
Elsődleges fegyverzet	1 db 12,7 mm-es DSK nehéz géppuska
Másodlagos fegyverzet	1 db 7,62 mm-es DT géppuska
Műszaki adatok
Motor	GAZ–11 típusú benzinmotor
Teljesítmény	62,5 kW (85 Le)
Felfüggesztés	torziós rugók
Sebesség	44 (műúton) km/h
Fajlagos teljesítmény	8,9 kW/t (12 Le/t)
Hatótávolság	300 km
A Wikimédia Commons tartalmaz T–40 témájú médiaállományokat.

A T–40 a második világháború idején használt szovjet könnyű úszó harckocsi. 1939 elején fejlesztették ki a moszkvai 37. sz. üzemben Nyikolaj Asztrov vezetésével. 1939 decemberében rendszeresítették a Munkás-paraszt Vörös Hadseregben. Sorozatgyártása a 37. sz. üzemben folyt 1941 decemberéig, utána a modernebb és nagyobb teljesítményű T–60 könnyű harckocsi váltotta fel a gyártósoron. Összesen 722 db készült belőle. 1941–1942-ben részt vett a második világháború harcaiban. Ezt követően a megmaradt példányokat kiképzési célokra használták a háború végéig, majd végleg kivonták a hadrendből. A T–40 szolgált alapul az első szovjet önjáró tüzérségi rendszer, a harckocsi-alvázra épített BM–8–24 önjáró rakéta-sorozatvető kialakításához. Két példánya maradt fenn, amelyeket a Kubinkai Harckocsi Múzeumban állítottak ki.

Külső hivatkozások

• Igor Gosztyev: Nacsalo vojni: ot T-40 do T-70, in: Za ruljom, 1989/10
• A T-40 Vaszilij Csobitok páncélos honlapján (oroszul)
• A T-40 a The Russian Battlefield oldalán (oroszul) Archiválva 2007. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben