„Törökország–PKK-konfliktus” változatai közötti eltérés

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
MystBot (vitalap | szerkesztései)
a r2.7.1) (Bot: következő módosítása: en:Kurdish–Turkish conflict
bg
45. sor: 45. sor:
[[en:Kurdish–Turkish conflict]]
[[en:Kurdish–Turkish conflict]]
[[az:PKK təşkilatının həyata keçirdiyi teraktların siyahısı]]
[[az:PKK təşkilatının həyata keçirdiyi teraktların siyahısı]]
[[bg:Турско-кюрдски конфликт]]
[[ca:Conflicte turc-kurd]]
[[ca:Conflicte turc-kurd]]
[[de:Türkisch-kurdischer Konflikt]]
[[de:Türkisch-kurdischer Konflikt]]

A lap 2012. április 8., 14:47-kori változata

Török–kurd konfliktus
Dátum1970-es évektől
HelyszínTörökország, Észak-Irak
Casus bellikurd nacionalizmus
Eredményjelenleg is tart
Harcoló felek
PDK (Észak)
PSK
PKK
PJAK
Törökország
Parancsnokok
Murat Karayilan, Bahoz Erdal,
Haji Ahmadi
Turkey İlker Başbuğ,
Abdullah Gul,
Recep Tayyip Erdogan
Veszteségek
32 000 halott[1] 14 000 fogságba esett6482 katona [1]
5560 civil áldozat[1]

A török–kurd konfliktus Törökország Kurdisztán régiójában és Észak-Irakban zajlik. A Kurd Munkáspárt (PKK) szeparatista mozgalom tagjai és a török hadsereg harcol egymás ellen. Több mint 37 000 ember halt meg a konfliktusban 1984 óta.

Konfliktus háttere

A kurdok Törökország legnagyobb lélekszámú kisebbsége, számukat 11–15 millióra becsülik.[2][3]

Az eredetileg törzsi formában élő kurdok az oszmánok alatt sem élveztek önállóságot, az első világháborút lezáró sèvres-i békeszerződés azonban felvillantotta a kurdok előtt a saját Kurdisztán megteremtésének lehetőségét.[4]

Amikor a törökországi határokat véglegesítő lausanne-i békeszerződést aláírták, a kurd követeléseket figyelmen kívül hagyták, és a területet végül Törökország, Irak és Szíria között osztották szét. Emiatt a kurdok elkezdtek fellázadni, a fiatal Török Köztársaságnak több felkelést is le kellett vernie, és szigorú intézkedések megtételére kényszerültek. Bezárták a kurd iskolákat, megtiltották a kurd nyelv használatát, a hadsereg „tisztogató” hadjáratokat indított a kurdok lakta területeken.[4]

1978-ban Abdullah Öcalan megalapította a PKK nevű kurd pártot, ami független kurd állam létrejöttéért kezdett el harcolni, Diyarbakır fővárossal. A PKK rendszeresen indított terroristaakciókat török célpontok ellen. 1979-ben Öcalan Szíriába menekült, ahol kiképzőtáborokat hozott létre.[5] A PKK kábítószer-csempészetből és a Nyugat-Európában élő kurdoktól származó pénzekkel fegyverezte fel az embereit.[5][6] 1999-ig több mint 5000 török katona, rendőr és civil halt meg a támadásokban, a PKK lerombolt 2000 civil épületet, 250 iskolát és 50 egészségügyi épületet.[7] 1999-ben Öcalant török katonai kommandó vitte haza Kenyából, és a bíróság halálra ítélte. 2002-ben azonban eltörölték a halálbüntetést, így Öcalan ítéletét életfogytiglanra változtatták. Az Európai Unió felvette a PKK-t a terroristaszervezetek listájára.[8] A támadó csapatok Irakba és Iránba szóródtak szét.[9]

Az AKP vezette török kormány 2002 óta megpróbál javítani a kurdok helyzetén, így például újra engedélyezték a kurd nyelvhasználatot, 2009-ben pedig bejelentették, hogy tárgyalóasztalhoz ülnek a kurdokkal.[10]

2010 szeptemberében Murat Karayilan az El Mundo című spanyol napilapnak azt nyilatkozta, hogy leteszik a fegyvert, ha Törökország elfogadja az autonóm régiók spanyolországihoz hasonló modelljét.[11]

Hivatkozások

  1. a b c Bir dönemin acı bilançosu (törökül). Hürriyet. 2008-09-17.
  2. 55 milyon kişi 'etnik olarak' Türk (török nyelven). Milliyet, 2007. március 22. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  3. Turkey: People (angol nyelven). CIA, The World Factbook. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  4. a b Flesch, István. A kurd felkelés, Atatürk és kora (magyar nyelven). Budapest: Corvina, p. 294-302. o.. ISBN 963-13-5318-4 (2004) 
  5. a b Flesch, István. A PKK terrorhadjárata, A Török Köztársaság története, Tudástár (magyar nyelven). Budapest: Corvina, 125-127. o. (2007. május 5.). ISBN 978 963 13 5652 6 
  6. US labels PKK drug smuggling kingpin (angol nyelven). Today's Zaman, 2008. június 2. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  7. Mango, Andrew. Eastern Approaches, The Turks Today (angol nyelven). London: John Murray, 207-232. o. (2004). ISBN 978-0-7195-6595-3 
  8. Flesch, István. Öcalan pere, A Török Köztársaság története, Tudástár (magyar nyelven). Budapest: Corvina, 128-132. o. (2007. május 5.). ISBN 978 963 13 5652 6 
  9. Elmérgesedett a török–amerikai viszony, 2007. október 14.
  10. Törökország tervet dolgozott ki a kurd kérdés rendezésére (magyar nyelven). Hír3, 2009. július 29. (Hozzáférés: 2009. augusztus 9.)
  11. Fegyverszüneti feltétel

Külső hivatkozások