„Çatalhöyük” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
a r2.7.1) (Bot: következő hozzáadása: az:Çatalhüyük |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Ragadozó –> ragadozó életmód |
||
13. sor: | 13. sor: | ||
== Mezőgazdaság == |
== Mezőgazdaság == |
||
A település lakói már foglalkoztak [[mezőgazdaság]]gal. A [[kutya|kutyát]] és a [[szarvasmarha|szarvasmarhát]] már háziasították, de a [[vadászat]] állandóan jelen volt a közösség élelem- és bőrellátásában. [[Szarvas (állat)|Szarvasra]], [[vaddisznó]]ra, [[onager]]re és [[ragadozó]] |
A település lakói már foglalkoztak [[mezőgazdaság]]gal. A [[kutya|kutyát]] és a [[szarvasmarha|szarvasmarhát]] már háziasították, de a [[vadászat]] állandóan jelen volt a közösség élelem- és bőrellátásában. [[Szarvas (állat)|Szarvasra]], [[vaddisznó]]ra, [[onager]]re és [[ragadozó életmód|ragadozókra]] ([[barna medve|medvére]] és [[leopárd|párducra]]) is vadásztak. |
||
Çatal Hüyük lakói a földművelésben is jártasak voltak, fő terményük az [[alakorbúza|alakor]]- és a [[tönkebúza]], illetve a csupasz [[hatsoros árpa]] volt. Öntözésre utaló növényi maradványok is előkerültek, de hogy ez a tevékenység mennyire játszott jelentős szerepet a hatalmas [[falu]] esetében, az nem eldönthető. |
Çatal Hüyük lakói a földművelésben is jártasak voltak, fő terményük az [[alakorbúza|alakor]]- és a [[tönkebúza]], illetve a csupasz [[hatsoros árpa]] volt. Öntözésre utaló növényi maradványok is előkerültek, de hogy ez a tevékenység mennyire játszott jelentős szerepet a hatalmas [[falu]] esetében, az nem eldönthető. |
A lap 2011. július 3., 21:53-kori változata
Çatal Hüyük (törökül „villa-halom”; másképp: Çatal Höyük, Çatalhöyük, Çatalhüyük) egy híres, Kr. e. 7. évezredből származó neolit-kori régészeti lelőhely Törökországban, a Konya-síkság búzamezői közt, Konya várostól délkeletre. A levantei térség ún. PPNB régészeti kultúrájával körülbelül egy időben létezett. A régészek eddig 14 réteget tártak fel, amelyek összességében elérik a mintegy 15 méteres vastagságot.
A település méretei, szerkezete
A település a Kr. e. 6800 – Kr. e. 6300 közötti időszakban élte virágkorát. Kr. e. 5700-5500 körül elnéptelenedett. Fénykorában mintegy 1000, átlagosan 25 m² alapterületű ház adott otthont körülbelül 5000 lakosának. Alapterülete körülbelül 12 hektáros volt, ami más korabeli lelőhelyekhez képest óriásinak minősül, azonban a népes lakosság körében meglévő társadalmi hierarchia, a városi lét egyik kritériuma nyomaira nem sikerült rábukkanni, és még a településszerkezet sem utal különbségekre, ezért nem nevezhető városnak. Városfalat sem sikerült eddig feltárni.
A házak egymáshoz tapasztva, nem ritkán közös falakkal épültek. Sokuk emeletes volt, és a tetőn keresztül lehetett bejutni a kicsiny, nagy valószínűséggel egyetlen családnak otthont adó lakótérbe.
Mezőgazdaság
A település lakói már foglalkoztak mezőgazdasággal. A kutyát és a szarvasmarhát már háziasították, de a vadászat állandóan jelen volt a közösség élelem- és bőrellátásában. Szarvasra, vaddisznóra, onagerre és ragadozókra (medvére és párducra) is vadásztak.
Çatal Hüyük lakói a földművelésben is jártasak voltak, fő terményük az alakor- és a tönkebúza, illetve a csupasz hatsoros árpa volt. Öntözésre utaló növényi maradványok is előkerültek, de hogy ez a tevékenység mennyire játszott jelentős szerepet a hatalmas falu esetében, az nem eldönthető.
Tárgyi leletek
Çatal Hüyükben meglehetősen alacsony szintre jutott a fazekasság, az edények többsége különféle puhafákból, például fenyőből készült. A pattintott kőeszközök alapanyagául szolgáló obszidiánt Észak-Anatóliából, a kovát pedig Szíriából szerezték. Fémmegmunkálásra is akad néhány példa, bár a különféle dísztárgyak, ékszerek alapanyagául szolgáló rezet és ólmot ekkoriban még aligha olvasztották.
Kisebb szobrocskákat is találtak a régészek, amelyek zömmel termékenységi jeleneteket (például szülő nőt) vagy állatalakokat ábrázolnak. Ez utóbbiakat valószínűleg vadászrituálékon is használták, mivel a kutatók több szúrásnyomot fedeztek fel rajtuk. A szobrokat és domborműveket néha ki is festették, sőt többszöri átfestésre is van példa. Sokuk a Levantéban is ismert nádvázas-agyaghabarcsos módszerrel készült. A plasztikák ember- és állatalakokat (bika- és kosfejeket, párducokat) valamint számos női mellet ábrázoltak. Ez utóbbiakba különféle állatok fogait és állkapcsait foglalták, és csoportokban rendezték el a falon. Egyes emberábrázolásokon szándékos csonkításra utaló jelek láthatóak az arcrészen és a végtagoknál, ami nyilván valamiféle áldozati szertartásra utal. Geometrikus mintázatú pecsételők is fennmaradtak a helyi ásatási anyagban, azonban ezek valószínűleg csak díszítő szerepűek voltak, és nem a tulajdonviszonyokról árulkodnak.
Szentélyek
A lelőhely egyik különlegessége, hogy egyes házakról szinte biztosan kijelenthető: szentélyek voltak. Ezeket kuriózumnak számító falfestményekkel díszítették, amiket finom ecsettel készítették el, festékanyagul különböző helyi ásványokat (cinóber, okker, malachit, mangán stb.) használva. A festmények emberi kezeket, állatokat, vadászjeleneteket ábrázolnak, de vannak köztük halottakat bemutató és nonfiguratív alkotások is. Festményeket a házak mintegy harmadában találtak, ami rendkívüli mennyiség, ha valóban szentélyekről van szó. Az őrizte meg ezeket az utókor számára, hogy a lakók bevakolták őket. A rendszeres – valószínűleg évente végrehajtott – vakolás okai ismeretlenek.
Temetkezés, halottak
Çatal Hüyük lakói halottaikat a lakótér alá temették, bár a csontok elrendezése és festésük több esetben arra utal, hogy ez csak egy későbbi fázisa volt a szertartásnak. A legtöbb csontvázat zsugorított helyzetben, bal oldalon fekve találták a régészek. Néhol a lakóépületen belül emberi koponyákat helyeztek el, olykor kagylókkal helyettesítve a szemeiket. A sírmellékletek ritkák: mindkét nem halottai kaptak ételáldozatot, a férfiak mellett többnyire fegyvereket és pecsételőket, a nőknél viszont inkább ékszereket, obszidiántükröket és kozmetikumkészítő palettákat helyeztek el.
A csontvázak sok esetben tanúskodnak végtagtörésről vagy valamilyen maláriával kapcsolatos betegségről, de ettől eltekintve a helyiek alapvetően egészségesek voltak. A kb. 170 centiméter magas férfiak 34, a 158 centiméteres nők pedig átlagosan 30 éves korukban hunytak el.
Feltárás
A lelőhelyet az 1950-es években fedezték fel, de feltárását csak 1961-1965 között kezdte meg a James Mellaart vezette régészcsoport. 1993 óta Ian Hodder vezetésével ismét nemzetközi ásatások folynak Çatal Hüyükben. A leletekből állandó kiállítás látható Ankara városában, az Anatóliai Civilizációk Múzeumában és a konyai Régészeti Múzeumban. A helyszín egész évben látogatható, de a látogatóközpontban csak a leletek másolatai tekinthetők meg.
Külső hivatkozások
Források
- Roaf, Michael. A mezopotámiai világ atlasza (magyar nyelven). Budapest: Helikon – Magyar Könyvklub (1998). ISBN 963 208 507 8
- Das Neolithikum (Jungsteinzeit) Mus.für. Anat. Zivilis p.25-48. Ankara ISBN 975-7523-33-X
- Verein zum Schutz uns zur 975-7523-33-X