Hacilar
| Hacilar | |
 | |
| Ország |  Törökország |
| Település | Burdur |
| Elhelyezkedése | |
 Hacilar
Pozíció Törökország térképén
| |
 é. sz. 37° 35′ 04″, k. h. 30° 05′ 04″Koordináták: é. sz. 37° 35′ 04″, k. h. 30° 05′ 04″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Hacilar témájú médiaállományokat. | |
Hacilar újkőkori település feltárt lelőhelye Törökországban, 25 km-re a mai Burdur-tól délnyugatra. Az első feltárt emberi települési nyomok az i.e. 7040-ből származnak. A régészeti terület több őskori perióduson át lakott volt.
A régészeti hely ismertetése[szerkesztés]
Az őskori település végleges megszűnte után a terület elhanyagolt sima halommá (tell, höyük) vált, és így is maradt 1956-ig. Ebben az évben egy helyi tanár mutatta meg a dombot a brit James Mellaart régésznek, aki 1957-ben megkezdte a lelőhely feltárását. A régészeti kutatások Mellaart irányításával 1960-ig folytak. A feltárt leletek jelenleg az ankarai Anatóliai Civilizációk Múzeumában kerültek bemutatásra. Hacilar régészeti jelentőségét az adja, hogy az állandó emberi település Catalhöyüköt követő közvetlen fejlődési folyamatát reprezentálja.
A Hacilarban feltárt lakóépületek fejlettebb, de a catalhöyükiekhez hasonló kialakításúak. A helyiségek belső udvar köré vannak csoportosítva. Minden lakóépület – az eső- és talajvíz elleni védekezés érdekében – kőalapozással épült.
Az épületek felmenő falszerkezete – a nálunk is ismert népi építészeti módon – patics-, vagy égetés nélküli, napon szárított agyagtéglából készült, sártapasztással és meszeléssel. Az épületek lapostetősek voltak. A födémet fagerendákból készítették, faoszlop-alátámasztással. A régészek úgy vélik, hogy ezek a házak fából készített emeleti szinttel rendelkeztek.
A belső terek díszítés nélküli sima meszelt agyagvakolatúak, és csak ritkán festették őket. Idővel változások történtek a lakóegységek kialakításánál: agyaghabarcsból készített padlóburkolás készült. A falakban szekrények részére jól hasznosítható bemélyedéseket készítettek. A konyha kikerült a nappali helyiségből, az épület felső szintjét magtárnak és/vagy munkahelynek használták.
Çatalhöyükkel szemben itt a halottakat a városon kívül temették el. A házakban Hacilarban is megtalálhatók az anyaistennő-ábrázolások, ülő- vagy álló pózban, terrakottából. Az itt talált színezőanyag-maradványok alapján az sem zárható ki, hogy itt textilszövést is folytattak.
A hacilari – jól kiégetett, polírozott – cserépáruk vörös, barna és vöröses-sárga színezésűek. Magas fényre polírozott agyagkorsók, vörös színárnyalattal, nőifej- és számos más formára kialakított, állatformájú szakrális célú korsók (szarvas, disznó, madár) szemlélhetők a tárlókban. Növényi maradványok és a tűzkőszerszámokon található nyomok alapján ismert, hogy Hacilar lakói földműveléssel foglalkoztak.
Lásd még[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- ACM Munkacsoport: Museum für Anatolische Zivilisationen (Museumführer), - ACM 1997. (magyarra fordította: KT: KT_ARCHIV_VeML) - helytelen ISBN kód: 975-7423-33-X
- Sebastiano Soldi: Az Ókori Közel-Kelet művészete, A művészet története 1. - Corvina Kiadó, 2006 - ISBN 963-13-5554-3
- Békési B. István: Törökország (p. 482-489) - Panoráma-könyvek - ISBN 963-243-150-2
- M. Roaf: A mezopotámiai világ atlasza - Bp. Helikon K.1998. - ISBN 963-548-790-8
- T. Cornell - J. Matthews:A római világ atlasza - Helikon K. Bp.1991. - ISBN 963-208-626-0
- JM. Norets: A szétváhagyományok kora (Képes történelem 4. k.) Magyar Könyvklub 1999. - ISBN 9635489676
Külső hivatkozások[szerkesztés]
