„Led Zeppelin II” változatai közötti eltérés

	Led Zeppelin; Led Zeppelin II
	nagylemez
Megjelent	1969. október 22.
Felvételek	Olympic Studios, London; Mirror Sound, Los Angeles; Mystic Studios, Los Angeles; Morgan Studios, London; A&R Studios, New York; Juggy Sound Studio, New York; Atlantic Studios, New York; Mayfair Studios, New York; Hut, Vancouver; Keverés: A&R Studios; 1969. január–augusztus
Stílus	Hard rock
Nyelv	angol
Hossz	41:28
Kiadó	Atlantic Records
Producer	Jimmy Page
	Kritikák
	Allmusic link; Robert Christgau (B) link;
	Led Zeppelin-kronológia
	Sablon • Wikidata • Segítség

Laptörténet interaktív böngészése

[ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

VizuálisWikiszöveges

Sorban

A lap 2019. október 22., 00:01-kori változata

1969. október 22-én jelent meg a Led Zeppelin második albuma, a Led Zeppelin II (nem hivatalos nevén The Brown Bomber – A Barna Bombázó). A Led Zeppelin ötleteit továbbfejlesztve egy még sikeresebb és hatásosabb albumot hoztak létre.

Dalok írására és felvételekre csak a turnék szünetében volt lehetőségük, így minden dalt más stúdióban vettek fel, épp abban, amelyik a legközelebb volt. Az elkészült dalok híven tükrözik a zenekar nyers, de egyre javuló hangzását és előadóművészi fejlődését 1969 augusztusáig. Ezalatt négy európai és három amerikai turnét bonyolítottak le.

A Led Zeppelin II az 1970-es évek hard rockjának nyitánya: a bluesos hangzású dalok, mint a „Whole Lotta Love”, a „Heartbreaker”, a „Moby Dick”, a „The Lemon Song” és a „Bring It on Home” ma már a műfaj klasszikusai közé tartoznak, melyekben a gitárriff határozza meg a dalt és adja a fő dallamot. 1969 könnyűzenéjében ez még rendhagyónak számított. Jimmy Page szólója a „Heartbreaker”-ben a zenekar intenzitását tükrözi és sokan próbálták már felülmúlni. Page tehetségét, találékonyságát és produceri minőségében vett eredetiségét bizonyítják az úttörő felvételi eljárások és a dobok bemikrofonozásával létrejött effektek (például a „Ramble On” és a „Whole Lotta Love” című dalokon). Az instrumentális „Moby Dick” John Bonham dobszólója, mely koncerteken több mint fél óra hosszat tartott.

A Led Zeppelin II-n is hallhatóak más zenei megoldásokkal és stílusokkal való kísérletek. Jó példa erre az egyszer visszafogott, másszor hangos „What is and What Should Never Be”, a „Ramble On” (melyben Page akusztikus gitáron játszik), vagy a popos „Thank You”. A „Ramble On” teremtette misztikus légkör először társítja a hard rockot és a fantasztikus témákat. Ennek eredete részben a két-három évvel korábban virágkorát élő pszichedelikus zenében, részben Robert Plant Tolkien iránti rajongásában keredendő. Utóbbi hatás majd a Led Zeppelin címnélküli negyedik albumán éri el a tetőpontját. (Később rengeteg zenekar merített ihletet hasonló forrásokból.)

A Led Zeppelin legnagyobb sikere kereskedelmileg a „Whole Lotta Love” volt. Miután az Atlantic Records kislemezen kiadta (a zenekar akarata ellenére), 1970 januárjában a 4. helyet érte el a Billboard Hot 100-as listáján. B-oldala, a „Living Loving Maid (She's Just a Woman)” 1970 áprilisában a 65. lett.

A Led Zeppelin II – és az első album – kereskedelmi sikere után többen vádolták meg a zenekart plagizálással (például Willie Dixon a „Whole Lotta Love” szövege miatt).

Az albumot sokan a heavy metal előfutárának tartják, mely olyan előadókat inspirált, mint a Blue Öyster Cult, a Deep Purple és a Van Halen.

2003-ban, a Minden idők 500 legjobb albumának listája szavazáson a 75. helyet érte el.

Az album dalai

Első oldal

Whole Lotta Love (Willie Dixon/Bonham/Jones/Page/Plant) – 5:34
What is and What Should Never Be (Page/Plant) – 4:45
The Lemon Song (Howlin' Wolf/Bonham/Jones/Page/Plant) – 6:19
Thank You (Page/Plant) – 4:49

Második oldal

Heartbreaker (Bonham/Jones/Page/Plant) – 4:14
Living Loving Maid (She’s Just a Woman) (Page/Plant) – 2:39
Ramble On (Page/Plant) – 4:24
Moby Dick (Bonham/Jones/Page) – 4:20
Bring it on Home (Dixon/Page/Plant) – 4:21

Közreműködők

Jimmy Page – akusztikus, elektromos és pedálos steel gitár, teremin, vokál, producer
Robert Plant – ének, szájharmonika
John Paul Jones – basszusgitár, orgona, vokál
John Bonham – dob, ütőhangszerek, vokál

Produkció

Eddie Kramer – hangmérnök, keverés
George Chkiantz – hangmérnök (1, 2)
Chris Huston – hangmérnök (3, 8)
Andy Johns – hangmérnök (4)
Peter Grant – produkciós vezető

Érdekességek

Lásd még

Minden idők 500 legjobb albuma – Rolling Stone magazin (2003)
Előző album: Otis Redding Otis Blue: Otis Redding Sings Soul (74. helyezett)	Led Zeppelin Led Zeppelin II (75. helyezett)	Következő album: John Lennon Imagine (76. helyezett)

Könnyűzenei portál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

@@ 6. sor: / 6. sor: @@
  | borító = Led Zeppelin – Led Zeppelin II (album cover).jpg
  | megjelent = [[1969]]. [[október 22.]]
- | felvételek = [[Olympic Studios]], [[London]]<br />Mirror Sound, [[Los Angeles]]<br />Mystic Studios, Los Angeles<br />Morgan Studios, London<br />A&R Studios, [[New York]]<br />Juggy Sound Studio, New York<br />[[Atlantic Studios]], New York<br />Mayfair Studios, New York<br />Hut, [[Vancouver]]<br />Keverés: A&R Studios<br />[[1969]]. [[január]]–[[augusztus]]
+ | felvételek = [[Olympic Studios]], [[London]]<br />Mirror Sound, [[Los Angeles]]<br />Mystic Studios, Los Angeles<br />Morgan Studios, London<br />A&R Studios, [[New York]]<br />Juggy Sound Studio, New York<br />[[Atlantic Studios]], New York<br />Mayfair Studios, New York<br />Hut, [[Vancouver]]<br />Keverés: A&R Studios<br />[[1969]]. január–augusztus
  | stílus = [[Hard rock]]
  | hossz = 41:28