„Erdély erődtemplomos falvai” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
a Visszaállítottam a lap korábbi változatát 5.187.198.1 (vita) szerkesztéséről Magic links bot szerkesztésére Címke: Visszaállítás |
||
22. sor: | 22. sor: | ||
* [[Szászfehéregyháza]], [[Brassó megye]] |
* [[Szászfehéregyháza]], [[Brassó megye]] |
||
* [[Szászkézd]], [[Maros megye]] |
* [[Szászkézd]], [[Maros megye]] |
||
* [[Székelyderzs]], [[Hargita megye]] |
* [[Székelyderzs]], [[Hargita megye]] |
||
==Történet== |
==Történet== |
A lap 2019. január 28., 19:31-kori változata
Erdély erődtemplomos falvai | |
Világörökség | |
Baromlakai erődtemplom | |
Adatok | |
Ország | Románia |
Világörökség-azonosító | 596 |
Típus | Kulturális helyszín |
Kritériumok | IV |
Felvétel éve | 1993 |
Elhelyezkedése | |
é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′46.133333°N 24.766667°EKoordináták: é. sz. 46° 08′, k. h. 24° 46′46.133333°N 24.766667°E | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdély erődtemplomos falvai témájú médiaállományokat. |
Erdély erődtemplomos falvai néven került fel a Világörökség listájára hét dél-erdélyi falu, a 13–16. századbeli jellegzetes építkezési módszerével:
- Nagybaromlak, Szeben megye
- Berethalom, Szeben megye
- Kelnek, Fehér megye
- Prázsmár, Brassó megye
- Szászfehéregyháza, Brassó megye
- Szászkézd, Maros megye
- Székelyderzs, Hargita megye
Történet
Az erdélyi szász falvak a 13. században jelentek meg, amikor a magyar királyok szászokat telepítettek a vidékre. Különböző kiváltságokat élveztek és a sajátos közösségformáló kultúrájuk évszázadokon át fentmaradt. Mivel a vidéket állandó török és tatár betörések fenyegették, a szászok különböző méretű erődítményeket építettek. A 15. század közepéről már 250 szász falu erődtemplomáról maradtak fenn adatok. A legfontosabb városokat teljesen megerősítették, a kisebb falvak pedig egy-egy erődtemplom köré csoportosultak. A templomokat vastag fallal vették körül, amelyet lőrésekkel, szuroköntőkkel, gyilokjárókkal és a kor hadászati szintjének megfelelő egyéb védelmi elemekkel láttak el.[1] Veszély esetén a teljes lakosság a falon belülre költözött. Az erődtemplom sarokbástyáiban és védőfalaiban raktározták a családok gabona- és szalonnakészletét, béke- és háborúidőben egyaránt, olyan zár alatt, amelyet a tulajdonos nem nyithatott ki egyedül. Itt őrizték a lányok kelengyésládáját is. Az éléstárakat hetente kétszer lehetett kinyitni, és a közösség elöljárói felügyelete alatt kivenni a tartalékból.[2]
A templomerődök azonban csak időleges védelmet biztosítottak a támadások ellen, ezért előre látható veszély esetén a falvak lakói a legközelebbi erődített városba menekültek. Nagyszeben a 13. században, Brassó és a többi szász város a 14-15. században építette meg kőfalát, amelyet folyamatosan erősítettek és bővítettek.[1]
A 18. századra a vártemplomok elvesztették védelmi funkciójukat, de a szász falvak lakossága még a 19-20. században is sok helyen a toronyban őrizte ünneplő ruháit.[2] Szintén tovább él a „Speckturm”, azaz „szalonnatorony” elnevezés.[1]
Leírás
A szász hagyományok és a biztonsági megfontolások szerint a falvak kompaktak: vagy egy főutca vagy egy főtér köré csoportosulnak. A fő elem a templom, ami mindig a helység közepén helyezkedik el. A templomokat úgy alakították ki, hogy védelmi funkciót is ellássanak, függetlenül attól, hogy román vagy gótikus stílusban épültek. Majdnem minden esetben könnyen védhető helyen, például dombtetőn épült. Az anyagok a hagyományos kő, illetve vörös tégla.
A templomhoz közel van a falu főtere vagy tánctere (Tanzplatz), amely a társadalmi élet központja volt. A templomhoz közel csak közösségi célú épületek helyezkednek el: iskola vagy községháza. A legtöbb faluban a búza tárolására használt csűrök is közel vannak a falu központjához.
Galéria
Hivatkozások
Források
- Villages with Fortified Churches in Transilvania (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
- Transylvania village sites with fortified churches (angol nyelven). (Hozzáférés: 2008. május 23.)
- Hajdú, Farkas-Zoltán. Székelyek és szászok. A kölcsönös segítség és intézményei a székelyeknél és az erdélyi szászoknál (PDF) (magyar nyelven), Marosvásárhely: Mentor Kiadó, 63-64. o. [2001]. ISBN 973-8002-96-6. Hozzáférés ideje: 2008. május 23.
- Szentpétery - Kerny: Az Olttól a Küküllőig, Officina Nova Kiadó, 1990.
- Hermann Fabini: Atlas der siebenbürgisch-sächsischen Kirchenburgen und Dorfkirchen, Monumenta Kiadó, 1999.
További információk
- Thaler - Zsidi: Szász erődtemplomok Erdélyben, Anno Kiadó, 2006.