Székelyderzsi unitárius templom
| Székelyderzsi unitárius templom | |
| |
 | |
| Vallás | keresztény |
| Felekezet | unitárius |
| Építési adatok | |
| Építése | 13–15. század |
| Stílus | gótika |
| LMI-kód | HR-II-a-A-12813 |
| Világörökségi adatok | |
| Világörökség-azonosító | 596 |
| Típus | Kulturális helyszín |
| Kritériumok | IV |
| Felvétel éve | 1993 |
| Elérhetőség | |
| Település | Székelyderzs |
| Elhelyezkedése | |
 Székelyderzsi unitárius templom
Pozíció Románia térképén
| |
 é. sz. 46° 12′ 08″, k. h. 25° 11′ 57″Koordináták: é. sz. 46° 12′ 08″, k. h. 25° 11′ 57″ | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Székelyderzsi unitárius templom témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
A székelyderzsi unitárius templom Székelyföld egyik legrégebbi és legjelentősebb műemléke, Székelyderzs központjában egy enyhe magaslaton áll. A romániai műemlékek hivatalos jegyzékében a HR-II-a-A-12813 sorszámon műemlék épületként szerepel. A vártemplom Udvarhelyszék legszebb gótikus emléke, művészettörténetünk jelentős értéke.
A templom története[szerkesztés]
A települést először az 1334. évi pápai tizedjegyzékben említették Thomas sacerdos de Ers solvit II. banales antiquos alakban. Az egykori kápolna az 1300-as évek elején épülhetett, majd száz évvel később kibővítették. A középkori templom hajójának építési ideje a 13–14. század fordulóján lehetett, erre utal a diadalív falában elhelyezett rovásírásos tégla. A műemlék épület belső falát díszítő Szent László-legenda freskósorozat 1419-ben készült. A templom mai késő gótikus formáinak kialakítása a 15. század végén történt, a 14. század elején épült kora gótikus épület felhasználásával.
A korábban meghatározó feltételezések szerint a Giorgio Basta seregei által feldúlt templomot az 1600-as évek elején megerősítették, várfalakkal vették körül, védelmi célokra átalakított tetőzettel, szuroköntőkkel látták el, akkor épült a toronybástya is. Az oldalfalak tetején körbefutó, a támpillérekre támaszkodó, ikerárkádos kialakítású, kissé előreugró védelmi emelet, a fordított kulcslyuk alakú lőréseivel és szuroköntő nyílásaival valószínűleg 17. századi kiegészítés. Ezzel szemben dendrokronológiai kutatások kimutatták, hogy a szentélyhez használt fákat 1494–1495 telén, a hajó feletti tetőszerkezethez használt fákat pedig 1499–1500 telén vágták ki, ez alapján a szász erődtemplomok között is viszonylag korai védelmi szerkezetnek számít.[1]
A régebben zsindellyel fedett magas tetőzetet 1760-ban cseréppel fedték be. A vártemplom javításának ideje: 1606, 1622, 1781, 1788, 1834.
A templom leírása[szerkesztés]
Orbán Balázs szerint a középkori templom „...egyike a csinosabb és a közönséges községi templomoknál nagyobb gótízlésű templomoknak..."
A műemlék épület öt bástyás, harangtornyos négyszög alaprajzú erődítés közepén áll. A kettős térfűzésű keletelt épület a késő gótikus kor alkotása, hajója korábbi a szentélynél és a késő gótikus erődítésnél. A hajó hossza, a szentéllyel együtt 28 méter, szélessége 7,25 méter, belső magassága 15 méter, külső magassága 20 méter.
A szentély, a hajó, és a karzat alatti rész teljes egészében hálóboltozatos. A sokszögzáródású szentély hálóboltozatának bordái díszített gyámkövekre futnak, amelyeken a Petky címer és a székely címer is feltűnik. A bordákon kehely formájú, ágfonadékos díszművek, különböző alakú férfifejek, valamint ekevas ábrák körvonalazódnak.
A kékre festett padok, a hatalmas, fehérre meszelt falfelületekkel egységes, harmonikus és a látványos késő gótikus hálóboltozattal együtt nagyméretű belső teret teremtenek.
A magas fedélzet régebben zsindellyel volt beborítva, 1760-ban cseréppel fedték be.
A templom nyugati és déli oldalán lévő bejárati ajtók csúcsívesek. A szentélybe a három csúcsíves kőrácson kétosztású ablakok nyílnak, amelyek félig elfalazott keskeny ablaknyílást takarnak. Az egykori csúcsíves ablakok nyomai a keleti és északkeleti szentély falán is látszanak.
A nyugati bejárat előtt egy később épített portikusz áll. A hajó és a szentély déli oldala egységes kialakítású, megújított támpillérrel, amelyekre ikerárkádok támaszkodnak. A második és harmadik támpillér között nyílik a déli csúcsíves bejárat. A portikuszban kapott helyet a 16. századi Petky-címeres reneszánsz sírkő. A hajó és a szentély falait gazdagon tagolt koronapárkány zárja le. A hajó nyugati felében tömör mellvédes gótikus karzat áll, amelyet két nyolcszögű pillér és csúcsíves árkádok tartanak.
A gótikus templomra, a hálóboltozatos mennyezet fölé védelmi emelet épült, amely a hajóra és szentélyre egyaránt kiterjedt. A templom nyugati homlokzatát, a padlástér magasságában három fordított kulcslyuk alakú lőrés és két kör alakú kémlelőnyílás töri át. A védelmi emeletre a feljárást egy korlátfallal épült, a hajó délnyugati sarkában található csigalépcső biztosítja.
A támpillérek nélküli, lőréses torony a templom épületétől külön, harangtoronyként készült, amely a védelmi rendszer legkorábban épült része. Építési ideje a csúcsíves bejárat, a keskeny és magas lőrések alapján a 15-16. század fordulójára tehető.
A templom freskói[szerkesztés]
A templom déli bejáratával szemben látható az 1419-ben festett Szent László-legenda pompás freskóciklusa, amely a székelyföldi képzőművészet egyik legszebb emléke. A kompozíciók tisztasága, az alakok és ruházatok részletgazdagsága, az összeválogatott színárnyalatok harmóniája egy tehetséges művész munkáját dicsérik. Nagyszerűen illeszkednek a csillagokkal teleszórt kékes háttérhez, ugyanakkor minden életszerű, könnyedén kifejező.
A hajó északi falán húzódó falképsoron a Szent László-legenda folyamatos jelenetei láthatók, öt képben. Az egész falképsor felső fele csonka, az utólagos építési módosítások miatt. A nyugati gótikus karzat építésekor a képsor kezdő jeleneteit megrongálták, részben elfedték. Ennek ellenére egyike a legjobb minőségben fennmaradt Szent László-legendát ábrázoló falképeknek.
A Szent László-legendát öt egymásba folyó jelenetben festették meg: Felvonulás és Ütközet, A kun üldözése, Párviadal, A kun lefejezése, László pihenése. A történet ferde hálókeretbe illeszkedő, csillagos, virágmotívumos háttér előtt játszódik le. A képsor eleje hiányzik, a lemállott részek alatt valószínűleg a Szent László nyomában vágtató magyar sereget ábrázolhatták.
A megszakítatlan jelenetsor kezdőképe vágtató lovakkal a Felvonulás és az Ütközet, ezt követi a kunok üldözésének mozzanata. A második jelenetben László üldözi a kun lovast. A harmadik kép a Párviadal, László birkózása a kunnal. A küzdők állva összefogóznak, a lány László bárdjával a kun lábához csap, a két ló pedig a háttérben marakodik. A negyedik jelenetből, a kun lefejezéséből csak László alakja maradt épen. A legenda záróképe a Pihenés, ahol a megmentett lány a pihenő király fölé hajlik.
A freskót 1640-ben renoválták, erre utal az északi hajófalon olvasható ötsoros felirat. A hajó fölé öt szakaszos hálóboltozat borul.
A déli falon, a bejárattól keletre húzódó falképsor első részén három szent alakja látható, amelyeket egy később készített félköríves lezárású vakfülke csonkított meg. A második falképen Szent Mihály páncélos alakja áll, jobbjában dárdát, baljában mérleget tart. A harmadik falkép témája Pál apostol (Saul) megtérésének jelenete. Sault három lovas kíséri, amelyek közül az egyik fegyveres alak, kinek kezében minuszkuláris feliratú zászló látható. A lovasok felett a Sault megtérítő Krisztus, előtte a földre bukó lován előre hajló Saul, kinek glóriáján S. Paulus felirat olvasható.
Az orgonakarzat csatlakozásánál a Kálvária falkép-ábrázolás látható, a szentélyben egy kuporgó női alak körvonalazódik.
Rovásírásos emlékek: 1938-ban a diadalív falában, egy befalazott kis gótikus ablakocskából került elő a székely rovásírás egyik becses emléke, a rovásírásos tégla, amely Balázs András unitárus esperes által vált ismertté. Ez a székely rovásírás ma ismert legrégebbi emléke 1431-ből való.
A templom várfala[szerkesztés]
A templomot téglalap alaprajzú sarokbástyás erőd övezi, amelynek magassága 5 méter. A déli oldalon, a délkeleti védőtoronytól alig három méterre a kaputorony található. A torony fala megközelítőleg 11 méter magasságig középkori eredetű, az övpárkányon felüli hangablakos részt a múlt század második felében építették. A délkeleti saroktorony földszintjén és első emeletén lappancsos lőrések találhatók, felső emeletének falait pedig többnyire fordított kulcslyuk alakúak törik át.
A keleti falszakaszon az egykori védőfolyosó magasságában lappancsos lőrések és szuroköntők váltogatják egymást. A fülkék homlokzatát egy-egy fordított kulcslyuk alakú lőrés töri át. A keleti oldalon, a délkeleti védőtorony közelében egy újabb ajtónyílás és egy vaspántokkal erősített ajtó kapott helyet.
A védőfolyosókat 1788-ban bontották le, azóta gabonák, élelmiszerek raktározásra használják a várfal belső vonulata mentén sorakozó cserepes tető alatti részt. A régi szokásoknak megfelelően a toronyban szalonnát és sonkát tárolnak évszázadok óta. Az 1749-es vizitáció jegyzőkönyve említi először, hogy a "kastély" a közösség ingóságainak őrzésére szolgált.
Az erődítmény építését feltehetően a 16. század közepén fejezték be. A kaputorony melletti bástyát a Petki-család építtette. Erről a legkorábbi adat 1653-ból való. Déli homlokfalán napóra látható, szögletkövén A D. 1622 felirattal.
A védelmi rendszer legkorábbi része, a déli oldalon emelkedő 40 méter magas torony, amely egykor megfigyelőtoronyként szolgált. Alsó végében található a bejárati ajtó, a cinteremből külső falépcsőn lehet feljutni az emeletre. A torony fala 11 méter magasságig, a választó övpárkányig középkori és lőrésekkel áttört, déli oldalán egy kút található.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Rédai Attila: Mítoszromboló évgyűrűk: dendrokronológiai kutatások Erdélyben (magyar nyelven). liget.ro, 2017. június 28. [2017. december 22-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. június 30.)
Források[szerkesztés]
- Dávid László: A középkori Udvarhelyszék művészeti emlékei. Bukarest, 1981
- Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 2. kötet. Békéscsaba, 1982
- Gyöngyössy János: Székelyföldi vártemplomok. Budapest, 1995
- Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár: Római Katolikus Érsekség. 2000. ISBN 973-9203-56-6
- Magyar Zoltán: „Keresztény lovagoknak oszlopa” (Szent László a magyar kultúrtörténetben). Budapest, 1996
- Vofkori László: Székelyföld útikönyve 1. kötet. Budapest, 1998
- Horváth Zoltán György: Székelyföldi freskók a teljesség igényével. Budapest, 2002
- Erdély száz csodája. Budapest, 2004
- Horváth Zoltán György: Erdély legszebb középkori templomai. Budapest, 2009
- Karczag Ákos: Erdély, Partium és a Bánság erődített helyei. Budapest, 2010
- Lista monumentelor istorice: Județul Harghita. Ministerul Culturii, 2015. (Hozzáférés: 2017. január 28.)
- Jánó Mihály: Színek és legendák – Tanulmányok az erdélyi falfestmények kutatástörténetéhez. 2008
- Jánó Mihály: 600 éves freskók a székelyderzsi templomban. Művelődés. 2019. 3. Kolozsvár
- Jánó Mihály: A székelyderzsi unitárius templom. Kalauz. Verbum. Kolozsvár, 2019
- Gerendás Lajos: Székelyderzs és erődtemploma. A világörökség részét képező, a világ legjelentősebb unitárius templomának monográfiája; 2. átdolg. kiad.; Pro-Print, Csíkszereda, 2007
További információk[szerkesztés]
- Székelyderzs honlapja
- Erődtemplomok. Kárpát-medence útikönyv Archiválva 2011. december 6-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Hereditatum – online műemlék adatbázis
- Az unitárius erődtemplom 1:50 arányú makettje Archiválva 2015. június 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Székelyderzsi unitárius templom
- Székelyderzs és erődtemploma : a világörökség részét képező, a világ legjelentősebb unitárius templomának monográfiája / Gerendás Lajos. Kiadás: 2. átd. kiad. Megjelenés: Csíkszereda : Pro-Print, [2007].
.svg){kind=small}
