Dacia római limesei
A Pécsi Légirégészeti Téka és a székelyföldi múzeumok egyre bővülő körének közös kutatásaként 2008-ban elindult feltárások célja Dacia Superior római tartomány keleti határának (limes-szakaszának) felderítése, feltárása és a korábbiakban már kezdeményezett vizsgálatának újraindítása. A kutatási téma céljában és jellegében kapcsolódhat az UNESCO azon világörökségvédelmi törekvéseihez, amelyek – továbbiakban – a területileg elkülönült, de témájukban azonos, védelembe vonást igénylő objektumokat egységesen kezelje. Ennek egyik megvalósult projektje például az Alpok egységes világörökségi helyszíne, valamint a közelmúltban elkezdett „A Római Birodalom határai” című téma szervezése.[1] Ez a szócikk ezeknek az összevont világörökségi helyszíneknek a hajdani Dacia Superior területén felkutatott és felkutatásra váró limes-szakasz(okk)al foglalkozik. A jelen szócikk indításának időpontjában mind a világörökségi témakör szakmai kidolgozása, mind az érintett limes-szakaszok helyszíni felkutatása és szakszerű feltárása még kezdeti stádiumban van.[2]
Dacia provincia[szerkesztés]
Történelmi helyzetkép[szerkesztés]
Az erdélyi hegységekkel övezett térség – a leendő Dacia Tartomány (Dacia provincia) – római megszállásának hosszú előtörténete van. A dák törzsek folyamatos támadó betöréseinek veszélye, valamint az itt található nyersanyag lelőhelyek megszerzésének vágya, Julius Caesar óta a rómaiak napirenden tartották az érdeklődődést, sőt a térség annektálásának, megszerzésének kérdését. A területet – hosszas előkészület után – két véres hadjáratban (i.sz. 101–102 és 105–106) végül Traianus császár hódította meg. Az új tartomány azonban nem csak politikai és gazdasági lehetőségeket jelentett, hanem komoly stratégiai – védelmi és expanziós – feladatokat is hozott a római hadvezetésnek. Daciának, mint a birodalom új határmenti provinciájának (határ)védelme, a tartomány helyzetéből és formájából adódóan speciális feladatot jelentett. Itt ugyanis a védelmet nem lehetett a más területeken már sikerrel alkalmazott lineáris rendszerben megoldani: a terület mélységi védelmet kívánt. A provincia e vonatkozásban jobban kutatott térségei – mint például a Meszes-hegység vidéke – alapján ez a védelmi szerkezet ismert, s feltételezhető, hogy a földrajzi adottságok hasonlósága szerint Dacia Superior keleti határán, a mai Székelyföld területén is ezt az elvet alkalmazhatták.
Védelmi, stratégiai körülmények[szerkesztés]
Daciai limes-útvonalak[szerkesztés]
Daciai limes-szakaszok[szerkesztés]
Daciai limes erődítmények[szerkesztés]
Lásd még[szerkesztés]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Dr. Fejérdy Tamás: Világörökségi jelölés előkészületben: a római Limes magyarországi szakasza. In: Építész Közlöny-Műhely 11, 2011/10. szám, 10–12. o. (Publicitas Art-Media, Bp. 2011) ISSN 1789-0934
- ↑ Szabó Máté: Egy birodalom végvidékén – római őrtornyok Dacia keleti határán. In: Várak, kastélyok, templomok, 2011. VII. évf. 6., 8–11. o. ISSN 1786-7150
Források és irodalom[szerkesztés]
- Szabó Máté: Egy birodalom végvidékén – római őrtornyok Dacia keleti határán. In: Várak, kastélyok, templomok, 2011. VII. évf. 6., 8–11. o. ISSN 1786-7150
- Ferenczi István: A daciai északi limes-szakasz nyugati felének főbb kutatási eredményeiről
- Ferenczi István: A tihói táborról. In: Emlékkönyv Kelemen Lajos születésének nyolcvanadik évfordulójára (Kolozsvár—Bukarest 1957) 291–292. o.
- Torma Károly: A Limes Dacicus felső része. In: Értekezések a történeti tudományok köréből (ÉTTK), IX. köt. II. db. (Budapest, 1880) 113. o.
- Paulovics István: Dacia keleti határvonala és az úgynevezett „dák”-ezüstkincsek kérdése (Erdélyi Tudományos Intézet, Kolozsvár, 1944) 101–102 o.
Külső hivatkozások[szerkesztés]
.svg){kind=small}