„Campanile (építészet)” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
aNincs szerkesztési összefoglaló |
Bedolgozandó |
||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{bedolgozandó|Harangtorony}} |
|||
{{egyért2|az építészeti fogalomról|Campanile (egyértelműsítő lap)}} |
{{egyért2|az építészeti fogalomról|Campanile (egyértelműsítő lap)}} |
||
[[Fájl:VenBasStMarCampanile 082005.jpg|bélyegkép|250px|A [[Campanile (Velence)|velencei Campanile]]]] |
[[Fájl:VenBasStMarCampanile 082005.jpg|bélyegkép|250px|A [[Campanile (Velence)|velencei Campanile]]]] |
A lap 2017. november 30., 19:38-kori változata
Ezt a szócikket be kellene dolgozni a Harangtorony szócikkbe. A bedolgozás után ezt a cikket törölni kell, vagy – amennyiben a szócikk címe előfordulhat a keresésben – átirányítássá alakítani. A megbeszélésbe a vitalapon kapcsolódhatsz be. |
Campanile olaszul a neve az ókeresztény építészetben a templomtól különálló harangtoronynak.
Ilyen tornyok a 6. századtól épültek, lehettek kör- vagy sokszögalapúak. Az elnevezést általánosságban is használják, Itáliában ugyanis a középkor végéig ragaszkodtak az önálló torony építéséhez. Ez a megoldás bizonyos védelmet nyújt a főépület számára a torony földrengés vagy más ok miatti összeomlása esetén. A leghíresebb, a velencei Szent Márk téren magasodó, 95 méteres Campanile. A román stílusú harangtorony 1902-es földrengés miatti összeomlásakor a Szent Márk-székesegyház teljesen ép maradt, csak a városi könyvtár (Libreria) épületének sarka sérült meg komolyabban. Szintén román stílusú a pisai székesegyház campaniléje, a híres pisai ferde torony.
Világhírű még a Giotto tervei alapján a firenzei dóm mellé, gótikus stílusban épült harangtorony.
A kora középkorban még Észak-Európában sem épült egybe a harangtorony a templommal. A kereszténységet ekkor vették fel az írek, vikingek, normannok. Ír keresztény templomok nem maradtak fenn, de Norvégiában és Svédországban vannak különálló harangtornyok.
Forrás
- Zádor Anna: Építészeti szakszótár, Corvina Kiadó, Budapest
- Művészeti lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965