„Nádasfő” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Bornemisza |
||
29. sor: | 29. sor: | ||
== Története == |
== Története == |
||
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek ezen a vidéken. Az [[i. e. 4. század]]ban a kelták szállták meg a falu területét, akik már fejlett kézművességgel rendelkeztek. A római korban markomannok és kvádok éltek itt, majd szláv törzsek érkeztek. A [[9. század]]ban a [[Nagymorva Birodalom]]hoz tartozott, egészen a magyarok érkezéséig. A [[11. század]]ban a [[Hontpázmány nemzetség]] birtoka volt, a tatárjárás során valószínűleg elpusztult, de újratelepítették. [[1296]]-ban a detrekői váruradalom része volt. Plébániáját a [[14. század]]ban alapították. Ekkor építették [[Szent Kozma és Damján|Szent Damján]] tiszteletére szentelt templomát is. [[1394]]-ben az uradalmat [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] a lengyel származású Stíbornak adta. A község első írásos említése [[1397]]-ben történik. A család kihalása után [[1543]]-ig újra a Hont-Pázmány nemzetségé, a Szentgyörgyi és Bazini grófoké lett. Ezután a birtok a királyra szállt vissza. [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] a birtokot gazdag nemesi családoknak adta zálogba, így birtokosai a Serédy, Salm, Fugger és Balassa családok voltak. A reformáció terjedésével és a protestáns birtokos Fugger család nyomására, [[1561]]-ben itt is megszűnt a katolikus plébánia, annak hívei ezután [[Széleskút]]hoz tartoztak. A plébániát csak [[1787]]-ben a pálosok alapították újra. A [[18. század]] első felében megalapították a község első üzemét, a papírgyárat, ezen kívül [[1720]]-ban a községben malom és kiterjedt borászat is működött. Az [[1767]]-es urbárium szerint a faluban 70 jobbágycsalád, 22 zsellércsalád és 8 ház nélküli zsellércsalád élt. A [[19. század]] elején szeszfőzde és növényolajüzem működött a községben. |
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek ezen a vidéken. Az [[i. e. 4. század]]ban a kelták szállták meg a falu területét, akik már fejlett kézművességgel rendelkeztek. A római korban markomannok és kvádok éltek itt, majd szláv törzsek érkeztek. A [[9. század]]ban a [[Nagymorávia|Nagymorva Birodalom]]hoz tartozott, egészen a magyarok érkezéséig. A [[11. század]]ban a [[Hontpázmány nemzetség]] birtoka volt, a tatárjárás során valószínűleg elpusztult, de újratelepítették. [[1296]]-ban a detrekői váruradalom része volt. Plébániáját a [[14. század]]ban alapították. Ekkor építették [[Szent Kozma és Damján|Szent Damján]] tiszteletére szentelt templomát is. [[1394]]-ben az uradalmat [[Zsigmond magyar király|Luxemburgi Zsigmond]] a lengyel származású Stíbornak adta. A község első írásos említése [[1397]]-ben történik. A család kihalása után [[1543]]-ig újra a Hont-Pázmány nemzetségé, a Szentgyörgyi és Bazini grófoké lett. Ezután a birtok a királyra szállt vissza. [[I. Ferdinánd magyar király|I. Ferdinánd]] a birtokot gazdag nemesi családoknak adta zálogba, így birtokosai a Serédy, Salm, Fugger és Balassa családok voltak. A reformáció terjedésével és a protestáns birtokos Fugger család nyomására, [[1561]]-ben itt is megszűnt a katolikus plébánia, annak hívei ezután [[Széleskút]]hoz tartoztak. A plébániát csak [[1787]]-ben a pálosok alapították újra. A [[18. század]] első felében megalapították a község első üzemét, a papírgyárat, ezen kívül [[1720]]-ban a községben malom és kiterjedt borászat is működött. Az [[1767]]-es urbárium szerint a faluban 70 jobbágycsalád, 22 zsellércsalád és 8 ház nélküli zsellércsalád élt. A [[19. század]] elején szeszfőzde és növényolajüzem működött a községben. |
||
[[1828]]-ban 156 háza és 1140 lakosa volt. [[1866]]-ban porosz katonaság vonult át a községen, annak egy részét felégetve. [[1869]]-ben 1411 lakos élt a településen. |
[[1828]]-ban 156 háza és 1140 lakosa volt. [[1866]]-ban porosz katonaság vonult át a községen, annak egy részét felégetve. [[1869]]-ben 1411 lakos élt a településen. |
||
A lap 2014. január 11., 12:42-kori változata
Nádasfő (Rohožník) | |||
A Nagyboldogasszony templom | |||
| |||
Közigazgatás | |||
Ország | Szlovákia | ||
Kerület | Pozsonyi | ||
Járás | Malackai | ||
Rang | község | ||
Első írásos említés | 1397 | ||
Polgármester | Peter Švaral | ||
Irányítószám | 906 38 | ||
Körzethívószám | 034 | ||
Forgalmi rendszám | MA | ||
Népesség | |||
Teljes népesség | 3616 fő (2021. jan. 1.)[1] | ||
Népsűrűség | 125 fő/km² | ||
Földrajzi adatok | |||
Tszf. magasság | 201 m | ||
Terület | 27,47 km² | ||
Időzóna | CET, UTC+1 | ||
Elhelyezkedése | |||
é. sz. 48° 27′ 30″, k. h. 17° 09′ 57″Koordináták: é. sz. 48° 27′ 30″, k. h. 17° 09′ 57″ | |||
Nádasfő weboldala | |||
A Wikimédia Commons tartalmaz Nádasfő témájú médiaállományokat. | |||
Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info |
Nádasfő (szlovákul Rohožník, korábban Rárbok, németül Rohrbach) község Szlovákiában a Pozsonyi kerületben a Malackai járásban, Malackától 10 km-re keletre. 2011-ben 3441 lakosából 3326 szlovák volt.
Története
A régészeti leletek tanúsága szerint már az újkőkorban is éltek emberek ezen a vidéken. Az i. e. 4. században a kelták szállták meg a falu területét, akik már fejlett kézművességgel rendelkeztek. A római korban markomannok és kvádok éltek itt, majd szláv törzsek érkeztek. A 9. században a Nagymorva Birodalomhoz tartozott, egészen a magyarok érkezéséig. A 11. században a Hontpázmány nemzetség birtoka volt, a tatárjárás során valószínűleg elpusztult, de újratelepítették. 1296-ban a detrekői váruradalom része volt. Plébániáját a 14. században alapították. Ekkor építették Szent Damján tiszteletére szentelt templomát is. 1394-ben az uradalmat Luxemburgi Zsigmond a lengyel származású Stíbornak adta. A község első írásos említése 1397-ben történik. A család kihalása után 1543-ig újra a Hont-Pázmány nemzetségé, a Szentgyörgyi és Bazini grófoké lett. Ezután a birtok a királyra szállt vissza. I. Ferdinánd a birtokot gazdag nemesi családoknak adta zálogba, így birtokosai a Serédy, Salm, Fugger és Balassa családok voltak. A reformáció terjedésével és a protestáns birtokos Fugger család nyomására, 1561-ben itt is megszűnt a katolikus plébánia, annak hívei ezután Széleskúthoz tartoztak. A plébániát csak 1787-ben a pálosok alapították újra. A 18. század első felében megalapították a község első üzemét, a papírgyárat, ezen kívül 1720-ban a községben malom és kiterjedt borászat is működött. Az 1767-es urbárium szerint a faluban 70 jobbágycsalád, 22 zsellércsalád és 8 ház nélküli zsellércsalád élt. A 19. század elején szeszfőzde és növényolajüzem működött a községben. 1828-ban 156 háza és 1140 lakosa volt. 1866-ban porosz katonaság vonult át a községen, annak egy részét felégetve. 1869-ben 1411 lakos élt a településen.
Vályi András szerint "ROHRBACH. Elegyes tót falu Pozsony Várm., földes Ura Gr. Pálfy Uraság, számos Nemesek is lakják; lakosai többnyire katolikusok, fekszik Stomfához mintegy harmadfél mértföldnyire, határja közép termékenységű, vagyonnyai külömbfélék, és meglehetősek." [2]
Fényes Elek szerint "Rohrbach, tót falu, Poson vmegyében, a Bur erdejében, ut. p. Malaczkához keletre 2 órányira: 1154 kath. lak. és 32 zsidóval. Kath. parochia és templom. Van olajgyára melly kender és lenmagból dolgozik, három vizimalma, igen szép erdeje, mellyben nagy vadak, mint őzek, szarvasok, dámvadak is találtatnak. F. u. hg Pálffy, több inscriptionalis curiákkal." [3]
1910-ben 1344, túlnyomóan szlovák lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Malackai járásához tartozott.
Híres lakosai
- 1584-ben itt hunyt el Bornemisza Péter evangélikus püspök, író, nyomdász
Nevezetességei
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1857 és 1860 között épült.
- Régi templomából csak az 1561-ben már meglévő harangtorony maradt meg, amely 4. századi őrtorony alapjaira épült.
- Szent Rozália-kápolna.
Gazdasága
- Cementgyárának 1971-ben történő alapkőletételét követően, 1975-ben kezdték el a cement és a mész gyártását.
További információk
- Hivatalos oldal
- Községinfó
- Nádasfő Szlovákia térképén
- A község a malackai kistérség honlapján
- Travelatlas.sk
- Rövid ismertető
- E-obce.sk
Források
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.