„Sztrájk” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat]

[nem ellenőrzött változat]

← Régebbi szerkesztés Újabb szerkesztés →

Tartalom törölve Tartalom hozzáadva

Sorban

A lap 2011. november 7., 07:05-kori változata

A sztrájk több, munkaviszonyban álló munkavállaló által közösen végrehajtott munkabeszüntetés, vagy annak nyomás gyakorlása céljából kilátásba helyezése, nyilvánvalóan az elégedetlenség kifejezésének a világ minden pontján, foglalkozásoktól függetlenül ősidők óta alkalmazott eszköze, gazdasági és szociális jogaik érdekében.

Etimológia

A „sztrájk” szó angol eredetű (strike), német közvetítéssel került a magyar nyelvbe. Franciául grève. Magyar megfelelője a „munkabeszüntetés”.

Formái

A sztrájk számos formája különböztethető meg:

munkalassító
túlzottan előírásszerű vagy pedig megszakításos
ülősztrájk
általános (ha a gazdaság munkavállalóira általában kiterjed)
teljes sztrájk (egy adott szektor dolgozóinak munkabeszüntetése)
vadsztrájk (akkor is jogszerű a sztrájk, ha nem a szakszervezet áll mögötte, hanem az alkalmazottak szervezik azt)
védekező, illetve támadó sztrájk (elbocsátásokra vagy egyéb munkaadói lépésekre válaszként történik a munka beszüntetése vagy azt megelőzendően)
harci
figyelmeztető (a figyelmeztető sztrájk esetén csak átmeneti a munkabeszüntetés, és kilátásba helyezik a valódi, azaz a harci sztrájkot)
demonstrációs sztrájk (a munkavállalók úgy tiltakoznak, hogy a munkavégzés közben nem áll le).

Jogszerűség

Fontos, hogy a sztrájk alatt a munkaviszony szünetel, tehát a dolgozónak nem kell munkát végeznie, a munkaadó pedig erre az időtartamra értelemszerűen nem fizet számára bért. A két félnek a sztrájk során is együtt kell működnie. Mivel a sztrájkban való részvétel (vagy akár annak szervezése) jogszerű, ezért a munkavállaló ilyenkor a munkaviszonyból eredő kötelezettségét nem sérti meg, tehát utólag vele szemben emiatt semmiféle intézkedésre nem kerülhet sor. Másfelől azt is figyelembe kell venni, hogy azokat a dolgozókat, akik nem vesznek részt a munkabeszüntetésben, a munkavállaló kötelezheti a sztrájkolók munkaköréhez tartozó feladatok ellátására, illetve rendkívüli munkavégzést is elrendelhet a részükre.

A sztrájkjog Magyarországon

Magyarországon az Alkotmány^[1] is rögzíti a sztrájkjogot, és a vonatkozó sztrájkról szóló törvényt^[2] 1989-ben fogadták el. A törvény kimondja: a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga. A jogszabályok világosan rögzítik a sztrájkhoz kapcsolódó önkéntességet: a munkabeszüntetésre nem kötelezhető senki, és arra sem lehet kényszeríteni senkit, hogy a jogszerű sztrájkot befejezze.

A sztrájkhoz fűződő jogokról a Munka Törvénykönyve is rendelkezik.^[3] Kimondja például, hogy sztrájk kezdeményezhető, ha a felek között a vitatott kérdést érintő egyeztető eljárás hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményező félnek fel nem róható okok miatt nem jött létre. Az egyeztetés alatt is sor kerülhet munkabeszüntetésre, ám csak egyszeri alkalommal, kétórás időtartamra.

Korlátai

A magyar törvény szerint nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatásban dolgozók esetében pedig a kormány és a szakszervezetek megállapodásában rögzített egyes szabályok mellett kerülhet sor munkabeszüntetésre. A közlekedési, távközlési dolgozók, valamint az áram, víz, gázszolgáltatók esetében akkor kerülhet sor munkabeszüntetésre, ha a lakosság számára az elégséges szolgáltatást még a sztrájk közben is tudják biztosítani. (Sajnos nem tér ki az elégséges szolgáltatás részletesebb kifejtésére, és elmaradása esetén annak szankcionálására sem.)

„	bár a sztrájktörvény módosításához 2/3-ados többség szükséges, nem lapíthatnak tovább a politikai szereplők, olyan módosításra volna szükség, amely továbbra is tiszteletben tartja a sztrájkolók jogát, de védi a vétlen lakosságot és a munkavállalókat	”
– Dávid Ferenc a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára

Sztrájk akkor sem indítható, ha érvényes kollektív szerződés megváltoztatására irányul, ha a munkabeszüntetés veszélyeztetné az életet, a testi épséget vagy a környezetet, elemi kár elhárítását gátolná, és természetesen jogellenes az alkotmányba ütköző cél érdekében indított sztrájk is.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nem ismeri el a sztrájkjogot politikai érdekek érvényesítésére.

Egyes országokban a sztrájk általában tilos, más országokban csak bizonyos foglalkozások űzőit (például katonákat, rendőröket, tűzoltókat) tiltanak el a sztrájktól.

Története

Az első ismert sztrájk az ókori Egyiptomban történt, III. Ramszesz fáraó idején. Magyarországon először a besztercebányai ötvösmunkások sztrájkoltak 1525-ben, őket a kolozsvári ötvöscéh legényei követték 1573-ban és 1576-ban.

Az ókori ipari műhelyekben, majd a középkorban is előfordultak munkabeszüntetések a céhes ipar s még inkább a manufaktúrák keretében, a sztrájkok igazi jelentősége a kapitalizmus korában, a gyárak megjelenése, a nagyüzemi proletariátus kialakulása után , a 18. század végén és a 19. század elején bontakozott ki. Kezdetben a munkások ösztönös tiltakozásának eszköze volt a kizsákmányolás növelése ellen, később a szakszervezetek irányításával céltudatosan és szervezetten zajlott le. Eleinte csak egy üzemen, majd egy városon belül egy-egy meghatározott iparágra terjedt ki és többnyire gazdasági jellegű volt. Az 1830 - 1840-es években a legfejlettebb tőkésállamban, Nagy Britanniában jelentkeztek először a választójog megadásáért vívott politikai sztrájkok a chartista mozgalom keretében, amelyek aztán minden fejlettebb államban tért hódítottak. A szociáldemokrata, illetve a szocialista pártok a 19. század végén és és a 20. század elején több államban szerveztek politikai sztrájkot. Miután az általános sztrájknak mint a fegyveres felkelés előkészületének szerepe az 1905 - 1907-es orosz polgári demokratikus forradalom során kibontakozott, a jobboldali szociáldemokrata igyekezett visszatartani a proletariátust az általános sztrájktól. Oroszországban az I. világháború idején, az 1916-os és az 1917 eleji nagy sztrájkok a tömegek háborúellenességét és forradalmi hangulatát juttatták kifejezésre. 1917 nyarán egymást követő hatalmas sztrájkok a bolsevikok politikáját támogatták az Ideiglenes Kormány ellen. Az Októberi Szocialista Forradalom hatására világméretekben a legnagyobb sztrájkhullám bontakozott ki. Ezek közül a legjelentősebbek voltak az 1918. januárjában Ausztriában és Magyarországon, 1918. novemberében Németországban 1919 elején Olaszországban lezajlott általános sztrájkok és az általános vasutas sztrájk 1920-ban Franciaországban. A két világháború közötti időszakban, amikor a sztrájkok szervezésében és vezetésében már jelentős szerepük volt az Októberi Szocialista Forradalom után alakult új típusú forradalmi munkáspártoknak, legnagyobb szabásúak az 1926-os angol általános, az 1925 - 1926-os hongkongi, az 1934-es franciaországi sztrájkok voltak. Jóllehet a fasiszta államok korlátozták vagy megszüntették a munkások jogát, egyes a fasiszták megszállása alatt álló államokban - mint pl. Hollandiában - nagyméretű hitleristaellenes tömegsztrájkok zajlottak le. A II. világháború után széles körű sztrájkmozgalom bontakozott ki a vezető imperialista országokban, az USA-ban (acélipari sztrájkok) és Nagy-Britanniában is. Belgiumban és Olaszországban országos méretű tömegsztrájkok zajlottak le, rendkívül jelentős volt a több milliós tömegeket megmozgató japán politikai általános sztrájk 1960-ban, valamint 1962-ben a francia általános sztrájk, amely a fasizmus erőinek megfékezésére irányult. Jelentős sztrájkok zajlottak le 1962-ben Spanyolországban, Portugáliában és Brazíliában is.

Magyarországon

Magyarországon is már a feudalizmus idején került sor munkabeszüntetésekre a bérmunkásként dolgozó bányászok és céhlegények körében. (ilyen volt az 1525–1526-os besztercebányai bányászok, később 1848. áprilisában a pesti céhlegények sztrájkja.) A szabadságharc leverését követő abszolutizmus idején, majd a kiegyezés (1867)után a bányászok főleg a kisiparban dolgozó segédek és kisebb tőkésüzemek munkásainak sztrájkjaira került mind gyakrabban sor. (1861: nyomdászok, 1863: Drasche téglagyár, 1868: vasútépítő munkások stb.) Az Első Magyar Gépgyárban 1870-ben 10 órás munkaidőért indított sztrájkot a tőkések gyermekmunkásokkal törték le. Az 1871. tavaszi és nyári sztrájkmozgalom jóformán minden szakma segédeire kiterjedt a céhek eltörlésére irányuló főköveteléssel. A gyári munkások (malom, vagon-, fegyvergyár) a letartóztatott vezetők szabadon bocsátásáért léptek sztrájkba. Ezek a sztrájkok még spontán jellegű, elszigetelt megmozdulások voltak, 1871-ben már a kialakuló munkásosztály szolidaritása is megnyilvánult.

A tőkések és az állami szervek kezdettől fogva igyekeztek gátolni a sztrájkmozgalom kibontakozását. A céheket eltörlő 1972. évi ipartörvény jogellenesnek mondta a közös munkabeszüntetés céljából történt összebeszéléseket. Az 1884. évi ipartörvény pedig büntetendő cselekménynek minősítette. Ez a rendelkezés (1922-ben megerősítve) a felszabadulásig érvényben volt. 1880-ban megtiltották a sztrájkolók segélyezését, a sztrájkalap létesítését is. A burzsoá földesúri büntetőtörvényköny a közhivatalnokok sztrájkjait a hivatali kötelesség megtagadása címén büntette. Az 1880-as évek sztrájkmozgalmait a pécsi bányászok sztrájkja indította meg (1882), 1889-ben a hadfelszerelési gyárak munkásainak sztrájkjával zárultak. 1890-től a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a megerősödő szakszervezeti mozgalom segítségével a sztrájkok szervezettebbé váltak. Ebben az időben újból és újból fellobbant a mezőgazdasági munkások sztrájk mozgalma. Megtorlásul és megelőzés céljából az 1898-ban hozott törvény kimondta, hogy karhatalommal kell a munkát megszüntető munkavállalót visszavinni a birtokoshoz.

Az imperializmus magyarországi viszonyai között a sztrájkmozgalom a forradalmi hullámok idején érte el csúcspontját és egyre gyakrabban és határozottabban öltött politikai jelleget. (1915, 1907, 1912). A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására kibontakozott sztrájkhullám két nagy általános politikai tömegsztrájkra vezetett 1918. januárjában és júniusában. Általános sztrájk jelezte 1918. október 31-én a magyarországi polgári demokratikus forradalmat győzelemre vivő munkásosztály erejét is. 1919. március 20-án a nyomdászok sztrájkokkal követelték többek között a letartóztatott kommunista vezetők szabadon bocsátást.

A Tanácsköztársaság bukása után a Horthy rendszer terrorintézkedésekkel, törvényhozás útján, a fontosabb vállalatok (főleg a szénbányák) katonai igazgatás alá helyezésével igyekezett elejét venni a sztrájkoknak, illetve - a követelések teljesítése nélkül vagy minimális teljesítésükkel - mielőbb beszüntetni azokat. Mindennek ellenére már 1919. szeptember 6-án sztrájkba léptek a tatabányai vidék bányászai, és csak fegyveres harcban (amelynek 7 bányász esett áldozatul) tudták a csendőrök a bányába kényszeríteni őket. 1920-ban 15 bányatelepen 7 sztrájk alkalmával 17 000, 1922-ben 33 bányatelepen 11 sztrájkban 25 070, 1924-ben pedig 103 telepen 67 sztrájkban már 46 200 bányász sztrájkolt. Az ellenforradalmi rendszer idején az SZDP és a szakszervezetek jobboldali vezetőinek munkásáruló tevékenysége ellenére jelentős sztrájkokra került sor. Az illegális KMP szervezetének megszilárdulásával fokozódott a sztrájkok szervezésében a kommunista befolyás. A sorozatos bányász sztrájkok közül kiemelkedik a salgótarjáni bányászok és bányászasszonyok éhségfelvonulása 1926. április 27-én, a pilisvörösvári bányászok éhségfelvonulása 1928. decemberében, a pécsi bányászok föld alatti sztrájkja 1934-ben, a vasasok harcai közül jelentősebbek az 1922. évi 5 hetes sztrájk, a csepeliek (18 000 vasmunkás) 1927. évi sztrájkja. Nehezebbé váltak a sztrájkmozgalmak a nagy gazdasági világválságot követő munkanélküliség idején. 1935-ben a sztrájkok is hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály meg tudja akadályozni Gömbös Gyula - az SZDP jobboldali vezetőinek támogatásával készült - tervét a szakszervezetek feloszlatására. Az 1930-as években a legjelentősebb a nagy építőipari sztrájk volt. 1935-ben, melynek vezetői között jelentős helyet foglaltak el a kommunisták. A II. világháborúra való felkészülés során Teleki Pál által 1939. szeptemberében hozott törvény a kivételes hatalomról, majd az 1941-ben életbe lépett honvédelmi munkaszolgálat rendkívül nehézzé tette a sztrájkok szervezését. Ennek ellenére ismételten sor került sztrájkokra (1942-ben a mezőgazdasági munkások, 1943-ban a csepeliek, 1944-ben a pécsi bányászok sztrájkoltak), s az 1944 végi kiürítési parancsokat megtagadó akciók (Diósgyőr, Csepel, Győr, stb.) lényegükben általános sztrájkok voltak.

Az új kommunista diktatúra a sztrájkot, az autonóm munkásszerveződést erősebben üldözte, mint azt korábban bármikor tették. A névleges munkáshatalom, az állítólagos „munkásállam” nem ismerhette el, hogy rajta kívül és vele szemben létezik önálló munkásérdek, érdekképviselet.

Az 1956-os októberi forradalom, a fegyveres felkelés szétzúzása után a munkástanácsok igyekeztek sztrájkokkal folytatni az utóvédharcot újraszerveződő kommunista hatalom ellen.

A rendszerváltás után, a tőkés viszonyok kibontakozásával ismét megjelentek a munkabeszüntetések Magyarországon. Többnyire bányászok, pedagógusok, közlekedési dolgozók, állami lakalmazottak demonstráltak így. Ugyanakkor a szakszervezetek bizalmi válsága, a nagyvállalatok megszűnése, a multinacionális tőke megjelenése, a munkások tapasztalatlansága, a sztrájkhagyományok és a sztrájkkultúra hiánya, az erős individualizmus és a civil társadalom gyengesége miatt világviszonylatban mérve nagyon kevés sztrájk van Magyarországon.

Lásd még

Jegyzetek

↑ 1949. évi XX. törvény
↑ 1989. évi VII. törvény
↑ 1992. évi XXII. törvény

Külső hivatkozások

A Wikimédia Commons tartalmaz Sztrájk témájú médiaállományokat.

Sztrájk.lap.hu – Linkgyűjtemény
Sztrájktörvény Magyarországon
Sztrájk szervezésével kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás született – Jogifórum.hu, 2006. július 12.
Berki Erzsébet: Sztrájkok és más közvetlen akciók a kilencvenes években Magyarországon PDF
Kajtár Edit: Magyar sztrájkjog a nemzetközi és az európai szabályozás fényében PDF
Vasas Szakszervezet: A sztrájkjog és annak alkalmazása a munkahelyeken PDF

[1] 1949. évi XX. törvény

[2] 1989. évi VII. törvény

[3] 1992. évi XXII. törvény

[1]

[2]

[3]

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 A '''sztrájk''' több, munkaviszonyban álló munkavállaló által közösen végrehajtott munkabeszüntetés, vagy annak nyomás gyakorlása céljából kilátásba helyezése, nyilvánvalóan az elégedetlenség kifejezésének a világ minden pontján, foglalkozásoktól függetlenül ősidők óta alkalmazott eszköze, gazdasági és szociális jogaik érdekében.
+== Etimológia ==
+A „sztrájk” szó [[angol nyelv|angol]] eredetű (''strike''), [[német nyelv|német]] közvetítéssel került a [[magyar nyelv]]be. [[Francia nyelv|Franciául]] ''grève''. Magyar megfelelője a „munkabeszüntetés”.
+== Formái ==
+[[Fájl:29 janvier 2009 manifestation CFDT.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Sztrájkolók felvonulása 2009-ben [[Franciaország]]ban]]
+A sztrájk számos formája különböztethető meg:
+* munkalassító
+* túlzottan előírásszerű vagy pedig megszakításos
+* ülősztrájk
+* általános (ha a gazdaság munkavállalóira általában kiterjed)
+* teljes sztrájk (egy adott szektor dolgozóinak munkabeszüntetése)
+* vadsztrájk (akkor is jogszerű a sztrájk, ha nem a [[szakszervezet]] áll mögötte, hanem az alkalmazottak szervezik azt)
+* védekező, illetve támadó sztrájk (elbocsátásokra vagy egyéb munkaadói lépésekre válaszként történik a munka beszüntetése vagy azt megelőzendően)
+* harci
+* figyelmeztető (a figyelmeztető sztrájk esetén csak átmeneti a munkabeszüntetés, és kilátásba helyezik a valódi, azaz a harci sztrájkot)
+* demonstrációs sztrájk (a munkavállalók úgy tiltakoznak, hogy a munkavégzés közben nem áll le).
 == Jogszerűség ==
 Fontos, hogy a sztrájk alatt a munkaviszony szünetel, tehát a dolgozónak nem kell munkát végeznie, a munkaadó pedig erre az időtartamra értelemszerűen nem fizet számára bért. A két félnek a sztrájk során is együtt kell működnie. Mivel a sztrájkban való részvétel (vagy akár annak szervezése) jogszerű, ezért a munkavállaló ilyenkor a munkaviszonyból eredő kötelezettségét nem sérti meg, tehát utólag vele szemben emiatt semmiféle intézkedésre nem kerülhet sor. Másfelől azt is figyelembe kell venni, hogy azokat a dolgozókat, akik nem vesznek részt a munkabeszüntetésben, a munkavállaló kötelezheti a sztrájkolók munkaköréhez tartozó feladatok ellátására, illetve rendkívüli munkavégzést is elrendelhet a részükre.
+=== A sztrájkjog Magyarországon ===
+Magyarországon az [[Alkotmány]]<ref>1949. évi XX. törvény</ref>  is rögzíti a sztrájkjogot, és a vonatkozó sztrájkról szóló törvényt<ref>1989. évi VII. törvény</ref> [[1989]]-ben fogadták el. A törvény kimondja: a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására – az e törvényben meghatározott feltételek szerint – megilleti a sztrájk joga. A jogszabályok világosan rögzítik a sztrájkhoz kapcsolódó [[önkéntes]]séget: a munkabeszüntetésre nem kötelezhető senki, és arra sem lehet kényszeríteni senkit, hogy a jogszerű sztrájkot  befejezze.
 A sztrájkhoz fűződő jogokról a [[Munka Törvénykönyve]] is rendelkezik.<ref>1992. évi XXII. törvény</ref> Kimondja például, hogy sztrájk kezdeményezhető, ha a felek között a vitatott kérdést érintő ''egyeztető eljárás'' hét napon belül nem vezetett eredményre, vagy az egyeztető eljárás a sztrájkot kezdeményező félnek fel nem róható okok miatt nem jött létre. Az egyeztetés alatt is sor kerülhet munkabeszüntetésre, ám csak egyszeri alkalommal, kétórás időtartamra.
-== Korlátai ==
+=== Korlátai ===
-A törvény szerint nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatásban dolgozók esetében pedig a kormány és a szakszervezetek megállapodásában rögzített egyes szabályok mellett kerülhet sor munkabeszüntetésre. A ''közlekedési, távközlési dolgozók, valamint az áram, víz, gázszolgáltatók'' esetében akkor kerülhet sor munkabeszüntetésre, ha a lakosság számára az ''elégséges szolgáltatást'' még a sztrájk közben is tudják biztosítani. (Sajnos nem tér ki az elégséges szolgáltatás részletesebb kifejtésére, és elmaradása esetén annak szankcionálására sem.)
+A magyar törvény szerint nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél, a fegyveres erőknél, a fegyveres testületeknél és a rendészeti szerveknél, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál. Az államigazgatásban dolgozók esetében pedig a kormány és a szakszervezetek megállapodásában rögzített egyes szabályok mellett kerülhet sor munkabeszüntetésre. A ''közlekedési, távközlési dolgozók, valamint az áram, víz, gázszolgáltatók'' esetében akkor kerülhet sor munkabeszüntetésre, ha a lakosság számára az ''elégséges szolgáltatást'' még a sztrájk közben is tudják biztosítani. (Sajnos nem tér ki az elégséges szolgáltatás részletesebb kifejtésére, és elmaradása esetén annak szankcionálására sem.)
 {{idézet2|bár a sztrájktörvény módosításához 2/3-ados többség szükséges, nem lapíthatnak tovább a politikai szereplők, olyan módosításra volna szükség, amely továbbra is tiszteletben tartja a sztrájkolók jogát, de védi a vétlen lakosságot és a munkavállalókat|Dávid Ferenc a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének főtitkára}}
-Sztrájk akkor sem indítható, ha érvényes kollektív szerződés megváltoztatására irányul,  ha a munkabeszüntetés veszélyeztetné az életet, a testi épséget vagy a környezetet, elemi kár elhárítását gátolná, és természetesen jogellenes az Alkotmányba ütköző cél érdekében indított sztrájk is.
+Sztrájk akkor sem indítható, ha érvényes [[kollektív szerződés]] megváltoztatására irányul, ha a munkabeszüntetés veszélyeztetné az életet, a testi épséget vagy a környezetet, elemi kár elhárítását gátolná, és természetesen jogellenes az [[A Magyar Köztársaság alkotmánya|alkotmányba]] ütköző cél érdekében indított sztrájk is.
-A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) nem ismeri el a sztrájkjogot politikai érdekek érvényesítésére.
+A [[Nemzetközi Munkaügyi Szervezet]] (ILO) nem ismeri el a sztrájkjogot politikai érdekek érvényesítésére.
 Egyes országokban a sztrájk általában tilos, más országokban csak bizonyos foglalkozások űzőit (például katonákat, rendőröket, tűzoltókat) tiltanak el a sztrájktól.
 == Története ==
+[[Fájl:Der Streik.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Robert Koehler]]: ''A sztrájk'' (1886)]]
 Az első ismert sztrájk az [[ókor]]i [[Egyiptom]]ban történt, [[III. Ramszesz]] [[fáraó]] idején. [[Magyarország]]on először a besztercebányai ötvösmunkások sztrájkoltak [[1525]]-ben, őket a kolozsvári ötvöscéh legényei követték [[1573]]-ban és [[1576]]-ban.
 Az ókori ipari műhelyekben, majd a középkorban is előfordultak munkabeszüntetések a céhes ipar s még inkább a [[manufaktúra|manufaktúrák]] keretében, a sztrájkok igazi jelentősége a [[kapitalizmus]] korában, a gyárak megjelenése, a nagyüzemi proletariátus kialakulása után , a 18. század végén és a 19. század elején bontakozott ki. Kezdetben a munkások ösztönös tiltakozásának eszköze volt a kizsákmányolás növelése ellen, később a [[szakszervezet]]ek irányításával céltudatosan és szervezetten zajlott le. Eleinte csak egy üzemen, majd egy városon belül egy-egy meghatározott iparágra terjedt ki és többnyire gazdasági jellegű volt. Az 1830 - 1840-es években a legfejlettebb tőkésállamban, [[Nagy-Britannia|Nagy Britanniában]] jelentkeztek először a [[választójog]] megadásáért vívott politikai sztrájkok a [[chartizmus|chartista mozgalom]] keretében, amelyek aztán minden fejlettebb államban tért hódítottak. A szociáldemokrata, illetve a szocialista pártok a 19. század végén és és a 20. század elején több államban szerveztek politikai sztrájkot. Miután az általános sztrájknak mint a fegyveres felkelés előkészületének szerepe az [[1905]] - [[1907]]-es orosz polgári demokratikus forradalom során kibontakozott, a jobboldali szociáldemokrata igyekezett visszatartani a proletariátust az általános sztrájktól. [[Oroszország]]ban az [[I. világháború]] idején, az [[1916]]-os és az [[1917]] eleji nagy sztrájkok a tömegek háborúellenességét és forradalmi hangulatát juttatták kifejezésre. [[1917]] nyarán egymást követő hatalmas sztrájkok a bolsevikok politikáját támogatták az Ideiglenes Kormány ellen. Az Októberi Szocialista Forradalom hatására világméretekben a legnagyobb sztrájkhullám bontakozott ki. Ezek közül a legjelentősebbek voltak az 1918. januárjában [[Ausztria|Ausztriában]] és [[Magyarország]]on, [[1918]]. novemberében [[Németország]]ban [[1919]] elején [[Olaszország]]ban lezajlott általános sztrájkok és az általános vasutas sztrájk [[1920]]-ban [[Franciaország]]ban. A két világháború közötti időszakban, amikor a sztrájkok szervezésében és vezetésében már jelentős szerepük volt az Októberi Szocialista Forradalom után alakult új típusú forradalmi munkáspártoknak, legnagyobb szabásúak az [[1926]]-os angol általános, az [[1925]] - [[1926]]-os hongkongi, az [[1934]]-es franciaországi sztrájkok voltak. Jóllehet a fasiszta államok korlátozták vagy megszüntették a munkások jogát, egyes a fasiszták megszállása alatt álló államokban - mint pl. [[Hollandia|Hollandiában]] - nagyméretű hitleristaellenes tömegsztrájkok zajlottak le. A [[II. világháború]] után széles körű sztrájkmozgalom bontakozott ki a vezető [[imperialista]] országokban, az [[USA]]-ban (acélipari sztrájkok) és [[Nagy-Britannia|Nagy-Britanniában]] is. [[Belgium]]ban és [[Olaszország]]ban országos méretű tömegsztrájkok zajlottak le, rendkívül jelentős volt a több milliós tömegeket megmozgató japán politikai általános sztrájk [[1960]]-ban, valamint [[1962]]-ben a francia általános sztrájk, amely a [[fasizmus]] erőinek megfékezésére irányult. Jelentős sztrájkok zajlottak le [[1962]]-ben [[Spanyolország]]ban, [[Portugália|Portugáliában]] és [[Brazília|Brazíliában]] is.
-== Magyarország ==
+=== Magyarországon ===
+[[Fájl:Munkácsy Sztrájk 1895.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|[[Munkácsy Mihály]]: ''Sztrájk'' (1895)]]
-Magyarországon is már a [[feudalizmus]] idején került sor munkabeszüntetésekre a bérmunkásként dolgozó [[bányász]]ok és [[céh]]legények körében. (ilyen volt az [[1525]] - [[1526]]-os [[besztercebánya]]i bányászok, később [[1848]]. áprilisában a pesti céhlegények sztrájkja.) A szabadságharc leverését követő [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] idején, majd a [[kiegyezés]] ([[1867]])után a bányászok főleg a kisiparban dolgozó  segédek és kisebb tőkésüzemek munkásainak sztrájkjaira került mind gyakrabban sor. ([[1861]]: [[nyomdász]]ok, [[1863]]: Drasche téglagyár, [[1868]]: vasútépítő munkások stb.) Az Első Magyar Gépgyárban [[1870]]-ben 10 órás munkaidőért indított sztrájkot a tőkések gyermekmunkásokkal törték le. Az [[1871]]. tavaszi és nyári sztrájkmozgalom jóformán minden szakma segédeire kiterjedt a [[céh]]ek eltörlésére irányuló főköveteléssel. A gyári munkások (malom, vagon-, fegyvergyár) a letartóztatott vezetők szabadon bocsátásáért léptek sztrájkba. Ezek a sztrájkok még spontán jellegű, elszigetelt megmozdulások voltak, [[1871]]-ben már a kialakuló munkásosztály szolidaritása is megnyilvánult. A tőkések és az állami szervek kezdettől fogva igyekeztek gátolni a sztrájkmozgalom kibontakozását. A [[céh]]eket eltörlő [[1972]]. évi [[ipartörvény]] jogellenesnek mondta ''a közös munkabeszüntetés céljából történt összebeszéléseket''. Az [[1884]]. évi ipartörvény pedig büntetendő cselekménynek minősítette. Ez a rendelkezés ([[1922]]-ben megerősítve) a felszabadulásig érvényben volt. [[1880]]-ban megtiltották a sztrájkolók segélyezését, a sztrájkalap létesítését is. A burzsoá földesúri büntetőtörvényköny a közhivatalnokok  sztrájkjait ''a hivatali kötelesség megtagadása'' címén büntette. Az [[1880]]-as évek sztrájkmozgalmait a pécsi bányászok sztrájkja indította meg ([[1882]]), [[1889]]-ben a hadfelszerelési gyárak munkásainak sztrájkjával zárultak. [[1890]]-től a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] és a megerősödő [[szakszervezet]]i mozgalom segítségével a sztrájkok szervezettebbé váltak. Ebben az időben újból és újból fellobbant a mezőgazdasági munkások sztrájk mozgalma. Megtorlásul és megelőzés céljából az [[1898]]-ban hozott törvény kimondta, hogy karhatalommal kell a munkát megszüntető munkavállalót visszavinni a birtokoshoz. Az [[imperializmus]] magyarországi viszonyai között a sztrájkmozgalom a forradalmi hullámok idején érte el csúcspontját és egyre gyakrabban és határozottabban öltött politikai jelleget. ([[1915]], [[1907]], [[1912]]). A [[Nagy Októberi Szocialista Forradalom]] hatására kibontakozott sztrájkhullám két nagy általános politikai tömegsztrájkra vezetett [[1918]]. januárjában és júniusában. Általános sztrájk jelezte [[1918]]. [[október 31.|október 31]]-én a magyarországi polgári demokratikus forradalmat győzelemre vivő munkásosztály  erejét is. [[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án a nyomdászok sztrájkokkal követelték többek között a letartóztatott [[kommunista]] vezetők szabadon bocsátást. A [[Tanácsköztársaság]] bukása után a Horthy rendszer terrorintézkedésekkel, törvényhozás útján, a fontosabb vállalatok (főleg a szénbányák) katonai igazgatás alá helyezésével igyekezett elejét venni a sztrájkoknak, illetve - a követelések teljesítése nélkül vagy minimális teljesítésükkel - mielőbb beszüntetni azokat. Mindennek ellenére már [[1919]]. [[szeptember 6.|szeptember 6]]-án sztrájkba léptek a [[tatabánya]]i vidék bányászai, és csak fegyveres harcban (amelynek 7 bányász esett áldozatul) tudták a [[csendőr]]ök a bányába kényszeríteni őket. [[1920]]-ban 15 bányatelepen 7 sztrájk alkalmával 17&nbsp;000, [[1922]]-ben 33 bányatelepen 11 sztrájkban 25&nbsp;070, [[1924]]-ben pedig 103 telepen 67 sztrájkban már 46&nbsp;200 bányász sztrájkolt. Az ellenforradalmi rendszer idején az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] és a [[szakszervezet]]ek jobboldali vezetőinek munkásáruló tevékenysége ellenére jelentős sztrájkokra került sor. Az illegális [[KMP]] szervezetének megszilárdulásával fokozódott a sztrájkok szervezésében a [[kommunista]] befolyás. A sorozatos bányász sztrájkok közül kiemelkedik a [[salgótarján]]i bányászok és bányászasszonyok éhségfelvonulása [[1926]]. [[április 27.|április 27]]-én, a [[pilisvörösvár]]i bányászok éhségfelvonulása [[1928]]. decemberében, a [[pécs]]i bányászok föld alatti sztrájkja [[1934]]-ben, a vasasok harcai közül jelentősebbek az [[1922]]. évi 5 hetes sztrájk, a [[Budapest XXI. kerülete|csepeliek]] (18&nbsp;000 vasmunkás) [[1927]]. évi sztrájkja. Nehezebbé váltak a sztrájkmozgalmak a [[nagy gazdasági világválság]]ot követő [[munkanélküliség]] idején. [[1935]]-ben a sztrájkok is hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály meg tudja akadályozni [[Gömbös Gyula]] - az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] jobboldali vezetőinek támogatásával készült - tervét a [[szakszervezet]]ek feloszlatására. Az [[1930]]-as években a legjelentősebb a nagy építőipari sztrájk volt. [[1935]]-ben, melynek vezetői között jelentős helyet foglaltak el a kommunisták. A [[II. világháború]]ra való felkészülés során [[Teleki Pál]] által [[1939]]. szeptemberében hozott törvény a kivételes hatalomról, majd az [[1941]]-ben életbe lépett honvédelmi munkaszolgálat rendkívül nehézzé tette a sztrájkok szervezését. Ennek ellenére ismételten sor került sztrájkokra ([[1942]]-ben a mezőgazdasági munkások, [[1943]]-ban a [[Budapest XXI. kerülete|csepeliek]], [[1944]]-ben a [[pécs]]i bányászok sztrájkoltak), s az [[1944]] végi kiürítési parancsokat megtagadó akciók  ([[Diósgyőr]], [[Budapest XXI. kerülete|Csepel]], [[Győr]], stb.) lényegükben általános sztrájkok voltak. Az [[1956-os forradalom|1956-os októberi forradalom]] - a fegyveres felkelés szétzúzása után - a munkásság közé került deklasszált elemek segítségével a gazdasági élet megbénítására igyekezett sztrájkokat szervezni.
+Magyarországon is már a [[feudalizmus]] idején került sor munkabeszüntetésekre a bérmunkásként dolgozó [[bányász]]ok és [[céh]]legények körében. (ilyen volt az [[1525]]–[[1526]]-os [[besztercebánya]]i bányászok, később [[1848]]. áprilisában a pesti céhlegények sztrájkja.) A szabadságharc leverését követő [[Abszolút monarchia|abszolutizmus]] idején, majd a [[kiegyezés]] ([[1867]])után a bányászok főleg a kisiparban dolgozó  segédek és kisebb tőkésüzemek munkásainak sztrájkjaira került mind gyakrabban sor. ([[1861]]: [[nyomdász]]ok, [[1863]]: Drasche téglagyár, [[1868]]: vasútépítő munkások stb.) Az Első Magyar Gépgyárban [[1870]]-ben 10 órás munkaidőért indított sztrájkot a tőkések gyermekmunkásokkal törték le. Az [[1871]]. tavaszi és nyári sztrájkmozgalom jóformán minden szakma segédeire kiterjedt a [[céh]]ek eltörlésére irányuló főköveteléssel. A gyári munkások (malom, vagon-, fegyvergyár) a letartóztatott vezetők szabadon bocsátásáért léptek sztrájkba. Ezek a sztrájkok még spontán jellegű, elszigetelt megmozdulások voltak, [[1871]]-ben már a kialakuló [[munkásosztály]] szolidaritása is megnyilvánult.
+A tőkések és az állami szervek kezdettől fogva igyekeztek gátolni a sztrájkmozgalom kibontakozását. A [[céh]]eket eltörlő [[1972]]. évi [[ipartörvény]] jogellenesnek mondta ''a közös munkabeszüntetés céljából történt összebeszéléseket''. Az [[1884]]. évi ipartörvény pedig büntetendő cselekménynek minősítette. Ez a rendelkezés ([[1922]]-ben megerősítve) a felszabadulásig érvényben volt. [[1880]]-ban megtiltották a sztrájkolók segélyezését, a sztrájkalap létesítését is. A burzsoá földesúri büntetőtörvényköny a közhivatalnokok  sztrájkjait ''a hivatali kötelesség megtagadása'' címén büntette. Az [[1880]]-as évek sztrájkmozgalmait a pécsi bányászok sztrájkja indította meg ([[1882]]), [[1889]]-ben a hadfelszerelési gyárak munkásainak sztrájkjával zárultak. [[1890]]-től a [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt]] és a megerősödő [[szakszervezet]]i mozgalom segítségével a sztrájkok szervezettebbé váltak. Ebben az időben újból és újból fellobbant a mezőgazdasági munkások sztrájk mozgalma. Megtorlásul és megelőzés céljából az [[1898]]-ban hozott törvény kimondta, hogy karhatalommal kell a munkát megszüntető munkavállalót visszavinni a birtokoshoz.
+Az [[imperializmus]] magyarországi viszonyai között a sztrájkmozgalom a forradalmi hullámok idején érte el csúcspontját és egyre gyakrabban és határozottabban öltött politikai jelleget. ([[1915]], [[1907]], [[1912]]). A [[Nagy Októberi Szocialista Forradalom]] hatására kibontakozott sztrájkhullám két nagy általános politikai tömegsztrájkra vezetett [[1918]]. januárjában és júniusában. Általános sztrájk jelezte [[1918]]. [[október 31.|október 31]]-én a magyarországi polgári demokratikus forradalmat győzelemre vivő munkásosztály  erejét is. [[1919]]. [[március 20.|március 20]]-án a nyomdászok sztrájkokkal követelték többek között a letartóztatott [[kommunista]] vezetők szabadon bocsátást.
+A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] bukása után a Horthy rendszer terrorintézkedésekkel, törvényhozás útján, a fontosabb vállalatok (főleg a szénbányák) katonai igazgatás alá helyezésével igyekezett elejét venni a sztrájkoknak, illetve - a követelések teljesítése nélkül vagy minimális teljesítésükkel - mielőbb beszüntetni azokat. Mindennek ellenére már [[1919]]. [[szeptember 6.|szeptember 6]]-án sztrájkba léptek a [[tatabánya]]i vidék bányászai, és csak fegyveres harcban (amelynek 7 bányász esett áldozatul) tudták a [[csendőr]]ök a bányába kényszeríteni őket. [[1920]]-ban 15 bányatelepen 7 sztrájk alkalmával 17&nbsp;000, [[1922]]-ben 33 bányatelepen 11 sztrájkban 25&nbsp;070, [[1924]]-ben pedig 103 telepen 67 sztrájkban már 46&nbsp;200 bányász sztrájkolt. Az ellenforradalmi rendszer idején az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] és a [[szakszervezet]]ek jobboldali vezetőinek munkásáruló tevékenysége ellenére jelentős sztrájkokra került sor. Az illegális [[Kommunisták Magyarországi Pártja|KMP]] szervezetének megszilárdulásával fokozódott a sztrájkok szervezésében a [[kommunista]] befolyás. A sorozatos bányász sztrájkok közül kiemelkedik a [[salgótarján]]i bányászok és bányászasszonyok éhségfelvonulása [[1926]]. [[április 27.|április 27]]-én, a [[pilisvörösvár]]i bányászok éhségfelvonulása [[1928]]. decemberében, a [[pécs]]i bányászok föld alatti sztrájkja [[1934]]-ben, a vasasok harcai közül jelentősebbek az [[1922]]. évi 5 hetes sztrájk, a [[Budapest XXI. kerülete|csepeliek]] (18&nbsp;000 vasmunkás) [[1927]]. évi sztrájkja. Nehezebbé váltak a sztrájkmozgalmak a [[nagy gazdasági világválság]]ot követő [[munkanélküliség]] idején. [[1935]]-ben a sztrájkok is hozzájárultak ahhoz, hogy a munkásosztály meg tudja akadályozni [[Gömbös Gyula]] - az [[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|SZDP]] jobboldali vezetőinek támogatásával készült - tervét a [[szakszervezet]]ek feloszlatására. Az [[1930]]-as években a legjelentősebb a nagy építőipari sztrájk volt. [[1935]]-ben, melynek vezetői között jelentős helyet foglaltak el a kommunisták. A [[II. világháború]]ra való felkészülés során [[Teleki Pál]] által [[1939]]. szeptemberében hozott törvény a kivételes hatalomról, majd az [[1941]]-ben életbe lépett honvédelmi munkaszolgálat rendkívül nehézzé tette a sztrájkok szervezését. Ennek ellenére ismételten sor került sztrájkokra ([[1942]]-ben a mezőgazdasági munkások, [[1943]]-ban a [[Budapest XXI. kerülete|csepeliek]], [[1944]]-ben a [[pécs]]i bányászok sztrájkoltak), s az [[1944]] végi kiürítési parancsokat megtagadó akciók  ([[Diósgyőr]], [[Budapest XXI. kerülete|Csepel]], [[Győr]], stb.) lényegükben általános sztrájkok voltak.
+Az új [[kommunista]] [[diktatúra]] a sztrájkot, az autonóm munkásszerveződést erősebben üldözte, mint azt korábban bármikor tették. A névleges munkáshatalom, az állítólagos „munkásállam” nem ismerhette el, hogy rajta kívül és vele szemben létezik önálló  munkásérdek, érdekképviselet.
+[[Fájl:Vasutassztrájk Nyugati pályaudvar 2009-12-17.JPG|bélyegkép|jobbra|250px|Magyar vasutassztrájk 2009-ben]]
+Az [[1956-os forradalom|1956-os októberi forradalom]], a fegyveres felkelés szétzúzása után a [[Munkástanácsok (1956)|munkástanácsok]] igyekeztek sztrájkokkal folytatni az utóvédharcot újraszerveződő kommunista hatalom ellen.
+A [[rendszerváltás]] után, a tőkés viszonyok kibontakozásával ismét megjelentek a munkabeszüntetések Magyarországon. Többnyire bányászok, pedagógusok, közlekedési dolgozók, állami lakalmazottak demonstráltak így. Ugyanakkor a szakszervezetek bizalmi válsága, a nagyvállalatok megszűnése, a multinacionális tőke megjelenése, a munkások tapasztalatlansága, a sztrájkhagyományok és a sztrájkkultúra hiánya, az erős individualizmus és a civil társadalom gyengesége miatt világviszonylatban mérve nagyon kevés sztrájk van Magyarországon.
+== Lásd még ==
+* [[Chartizmus]]
+* [[Gyárfoglalás]]
+* [[Luddizmus]]
+* [[Munkástanács]]
+* [[Osztályharc]]
+* [[Szakszervezet]]
-== A sztrájkjog Magyarországon ==
-Magyarországon az [[Alkotmány]]<ref>1949. évi XX. törvény</ref>  is rögzíti a sztrájkjogot, és a vonatkozó sztrájkról szóló törvényt<ref>1989. évi VII. törvény</ref> [[1989]]-ben fogadták el. A törvény kimondja: a dolgozókat a gazdasági és szociális érdekeik biztosítására - az e törvényben meghatározott feltételek szerint - megilleti a sztrájk joga. A jogszabályok világosan rögzítik a sztrájkhoz kapcsolódó [[önkéntes]]séget: a munkabeszüntetésre nem kötelezhető senki, és arra sem lehet kényszeríteni senkit, hogy a jogszerű sztrájkot befejezze.
-== Formái ==
-''A sztrájk számos formája különböztethető meg:''
-* A munkavégzés lehet például lassú
-* túlzottan előírásszerű vagy pedig megszakításos
-* ülősztrájk
-* általános (ha a gazdaság munkavállalóira általában kiterjed)
-* teljes sztrájk (egy adott szektor dolgozóinak munkabeszüntetése)
-* vad-sztrájk (akkor is jogszerű a sztrájk, ha nem a szakszervezet áll mögötte, hanem az alkalmazottak szervezik azt)
-* védekező, illetve támadó sztrájk (elbocsátásokra vagy egyéb munkaadói lépésekre válaszként történik a munka beszüntetése vagy azt megelőzendően)
-* harci
-* figyelmeztető (a figyelmeztető sztrájk esetén csak átmeneti a munkabeszüntetés, és kilátásba helyezik a valódi, azaz a harci sztrájkot)
-* demonstrációs sztrájk (a munkavállalók úgy tiltakoznak, hogy a munkavégzés közben nem áll le).
 == Jegyzetek ==
 {{források}}
-== Források ==
+== Külső hivatkozások ==
-* [http://www.vasasszakszervezet.hu/lapok/menu622.htm www.vasasszakszervezet.hu]
+{{commons|Category:Strikes}}
-* [http://sztrajk.lap.hu/ sztrajk.lap.hu]
-* [http://www.jogiforum.hu/hirek/14630 www.jogiforum.hu]
+* [http://sztrajk.lap.hu/ Sztrájk.lap.hu] – Linkgyűjtemény
+* [http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=98900007.TV Sztrájktörvény Magyarországon]
-* [http://www.jogiforum.hu/torvenytar?id=105 www.jogiforum.hu]
+* [http://www.jogiforum.hu/hirek/14630 Sztrájk szervezésével kapcsolatos adatvédelmi biztosi ajánlás született] – Jogifórum.hu, 2006. július 12.
+* Berki Erzsébet: [http://econ.core.hu/kiadvany/csopak/4.pdf Sztrájkok és más közvetlen akciók a kilencvenes években Magyarországon] {{pdf}}
+* Kajtár Edit: [http://doktori-iskola.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Archiv2/kajtar_edit/kajtare_tezisek_nyilv.pdf Magyar sztrájkjog a nemzetközi és az európai szabályozás fényében] {{pdf}}
+* Vasas Szakszervezet: [http://www.freeweb.hu/pecsikalauz/e107/menetrend/Archiv/sztrajkjog_gyakorlasa.pdf A sztrájkjog és annak alkalmazása a munkahelyeken] {{pdf}}
 {{DEFAULTSORT:Sztrajk}}
 [[Kategória:Gazdaság]]