Munka Törvénykönyve

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez

A Munka Törvénykönyve Magyarország munkajogi kódexe, amely a Magyarországon munkát vállaló és hazánkban munkavállalókat foglalkoztatók jogait és kötelességeit foglalja össze 299 §-ban. A törvény alapja a Magyarország Alaptörvénye "Szabadság és felelősség" fejezetének XII. és XVII. cikke.[1][2]

A törvény formai tagolása[szerkesztés]

A törvény formailag öt fő részből áll, amely összesen huszonnégy, római számjegyekkel folyamatosan számozott fejezetre, valamint arab számjegyekkel számozott (szám szerint 118) alcímekre tagozódik.

Megnevezés Általános rendelkezések A munkaviszony A munkaügyi kapcsolatok A munkaügyi vita Záró rendelkezések Összesen
Fejezetek száma I-IV.- négy V-XVIII.- tizennégy XIX-XXII. - négy XXIII-XXIV. - kettő nincs fejezet 24 (huszonnégy)
Számozott alcímek 21 (huszonegy) 1-21. 82 (ötvenegy) 22-103. 15 (tizenöt) 104-118. nincs számozott alcím nincs számozott alcím 118 (száztizennyolc)
Paragrafusok száma 31(harmincegy) 1-31.§ 198(százkilencvennyolc) - 32-229.§ 55(ötvenöt) - 230-284.§ 9(kilenc) - 285-293.§ 6(hat) - 294-299.§ 299 (kettőszázkilencvenkilenc)

Általános rendelkezések[szerkesztés]

A törvény az általános rendelkezésekben célként megállapítja a magyarországi tisztességes foglalkoztatás követelményrendszerének alapelveit. Hatálya kiterjed a munkáltatóra, munkavállalóra, a munkáltatói érdek-képviseleti szervezetre, az üzemi tanácsra, a szakszervezetre valamint a kölcsönvevőre. Felhívja a figyelmet a nemzetközi magánjog[3][4] figyelembe vételére, valamint a fiatal munkavállalókra vonatkozó speciális szabályokra. Előírja az Európai Unió szabályaival való együttes értelmezést. Kiterjesztő értelmezést nem enged meg jogról történő lemondás (vagy abból engedés) esetén. Meghatározza az általános magatartási követelményeket, különös tekintettel a személyiségi jogok védelmére, az egyenlő bánásmód betartására, a jognyilatkozatokra, a kötelező tájékoztatásra, a megállapodás feltételrendszerére. A jognyilatkozat képviselet útján is megtehető, az alaki kötöttség lehet szóbeli (amennyiben jogszabály nem ír elő mást) és írásbeli (ideértve az elektronikus dokumentum fogalmát is). Rendelkezik az írástudatlanok, olvasni nem tudók és más anyanyelvűek védelméről. Meghatározza a jognyilatkozat közlésének módját, a határidők és határnapok számításának rendszerét, az érvénytelenség, megtámadhatóság fogalmát, jogkövetkezményeit, valamint a Polgári Törvénykönyv paragrafusaival való összefüggést.

A munkaviszony[szerkesztés]

A jogszabály a munkaviszony alanyait kizárólagos módon határozza meg. A munkáltató személyében történő változás esetén a megkötött megállapodások jogilag átszállnak az átvevő munkáltatóra azzal a kitétellel, hogy a kollektív szerződés a munkavállaló javára térhet el. A törvény a munkaviszony általános és különös feltételeit részletekbe menően szabályozza mind formailag, mind pedig tartalmilag. Kitér a munkaszerződés teljesítésére mindkét szerződő fél tekintetében. Meghatározza a módosítás lehetőségeit, körülményeit és feltételeit, valamint a szerződés megszüntetését illetve megszűnésének módjait, s az ezzel kapcsolatos teendőket (pl. írásbeliség kötelezettsége, felmondási idő kiszámítása, átszervezésből keletkező felmondás, végkielégítés mértéke stb.), különösen kitér az azonnali hatályú felmondásra és ennek jogkövetkezményeire.

Meghatározza a munkaidő és pihenőidő, munkaidőkeret, munkaidő-beosztás (munkarend)fogalmát, kapcsolódó kötelmeket, jogokat. A 102. § határozza meg a magyarországi törvényes munkaszüneti napokat. Részletesen szabályozza a munkaközi szünetet, a napi pihenőidőt, a heti pihenő napot, heti pihenőidőt, a rendkívüli munkaidőt és az ügyeletet, készenlétet. Meghatározza az egyes munkavállaló csoportokra vonatkozó védelmet különös rendelkezések formájában. A szabadságról szóló alcím alatt kifejti a szabadság fogalmak (pl. rendes, szülési szabadság stb.) értelmezését, mértékét; ideértve a keresőképtelenséget (azaz táppénzes állományt-betegszabadságot) is. Részletezi a kiadás módját. Rendelkezik a kapcsolódó nyilvántartásokról és vezetésük rendjéről. A munka díjazása fejezet minden kapcsolódó fogalmat (alapbér, különböző pótlékok, munkavégzés nélküli munkabér, díjak stb.) meghatároz. A 69. alcím alatt foglalkozik a garantált bérminimum kormányzati feladataival felhatalmazás formájában. A munkabér védelme kiterjed a fizetőeszköz meghatározására, a megválthatóság tiltására, a teljesítési tárgyhónap utáni hónap tizedikéig történő kötelező kifizetésére.

A kártérítési felelősség, mértéke és módja mindkét fél tekintetében meghatározott, kiterjed a több munkavállaló együttes felelősségére és a leltárhiányért való felelősségre, valamint a munkavállalói biztosítékra, ami meghatározott munkakörökhöz kapcsolódik.

A munkaviszony egyes típusaira (határozott idejű, behívásos, munkakör megosztásos, több munkáltató által létesített, távmunka, bedolgozás, egyszerűsített vagy alkalmi munka, köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló, vezető állású, cselekvőképtelen munkavállaló) és a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályokat két külön fejezet tartalmazza.

A munkaviszonyhoz kapcsolódó egyes megállapodások lehetnek versenytilalmi és tanulmányi szerződések, melyekre részletes szabályok vannak.

A munkaügyi kapcsolatok[szerkesztés]

A munkaügyi kapcsolatok rész az általános szabályozás mellett kiterjed az üzemi tanács megválasztására, megszűnésére és működésére, átszervezés esetén történő fentmaradásukra vagy megszűnésükre; folyamatosan végzendő feladataikra és jogkörére. A szakszervezetekre szintén részletes szabályok vonatkoznak ebben a részben. Itt határozza meg a törvény a kollektív szerződés fogalmát, tartalmát, megkötésének feltételrendszerét.

A munkaügyi vita[szerkesztés]

A munkajogi igény érvényesítésének feltételét, határidejét és körülményeit szabályozza mind az egyén, mind pedig a közösség (kollektíva) szintjén ez a rész.

Záró rendelkezések[szerkesztés]

A záró rendelkezések kitérnek a törvényben alkalmazott fogalmakra, a jogszabályi helyek összefüggéseire, hatálybaléptetési feltételekre, időpontokra valamint az Európai Unió szabályaival történő megfeleltetésre.

Források[szerkesztés]

  1. Magyarország Alaptörvénye"XII. cikk (1) Mindenkinek joga van a munka és a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz. Képességeinek és lehetőségeinek megfelelő munkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.(2) Magyarország törekszik megteremteni annak feltételeit, hogy minden munkaképes ember, aki dolgozni akar, dolgozhasson.Magyarország Alaptörvénye"
  2. Magyarország Alaptörvéyne"XVII. cikk (1) A munkavállalók és a munkaadók - a munkahelyek biztosítására, a nemzetgazdaság fenntarthatóságára és más közösségi célokra is figyelemmel - együttműködnek egymással.(2)34 Törvényben meghatározottak szerint a munkavállalóknak, a munkaadóknak, valamint szervezeteiknek joguk van ahhoz, hogy egymással tárgyalást folytassanak, annak alapján kollektív szerződést kössenek, érdekeik védelmében együttesen fellépjenek, amely magában foglalja a munkavállalók munkabeszüntetéshez való jogát.(3) Minden munkavállalónak joga van az egészségét, biztonságát és méltóságát tiszteletben tartó munkafeltételekhez.(4) Minden munkavállalónak joga van a napi és heti pihenőidőhöz, valamint az éves fizetett szabadsághoz. Magyarország Alaptörvénye"
  3. 1979. évi 13. törvényerejű rendelet a nemzetközi magánjogról (jelenleg folyik az tvr. átdolgozása új törvénnyé) [1]
  4. Jogászvilág 2016. 12. 01. 12:40 - A Kormány elfogadta az új nemzetközi magánjogi törvény koncepcióját "A Magyar Közlöny 184. számában megjelent 1673/2016. (XI. 29.) Kormány határozat alapján a jelenlegi nemzetközi magánjogot szabályozó törvényerejű rendeletet felváltó új törvény koncepcióját ismertetjük. A Koncepció a Kódex számos szabályozását átveszi, azonban az európai uniós és a nemzetközi szabályokban már rendezett kérdéseket nem szabályozza, hanem kizárólag utalás szintjén hivatkozik rájuk."[2]

Külső weblapok[szerkesztés]

  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap