Pihenőidő

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából


A Munka Törvénykönyve értelmezésében a pihenőidő a munkaidő ellentéte, tehát az az idő, amit a munkaviszonyban álló munkavállaló nem munkavégzéssel tölt. A munkavállaló a szabadságot is pihenéssel tölti, így tágabb értelemben ezt a fogalmat is a pihenőidőhöz kell kapcsolni.[1]

A pihenőidő fajtái[szerkesztés]

  • a munkaközi szünet,
  • a napi pihenőidő,
  • a heti pihenőnap,
  • munkaszüneti nap és[2]
  • a szabadság.

A munkaközi szünet[szerkesztés]

Közkeletű elnevezése az „ebédidő” vagy „étkezési szünet”. Az Mt. rendelkezései szerint munkavégzést legalább egy alkalommal, és legalább húsz percre meg kell szakítani, ha a munkavégzés időtartama a hat órát meghaladja; majd további három óra munkavégzés után (ekkor már a munkavállaló túlórázik) ismét jár a szünet időtartama (ekkor már 25 perc); a munkaközi szünet a felek megállapodásától (ideértve a kollektív szerződést is) függően maximum hatvan perc lehet egybefüggő munkavégzési időtartam alatt. A munkaközi szünetet minimum három, maximum hat óra munkavégzés után ki kell adni, ami a munkavégzés szünetelését jelenti. A munkáltató a munkaközi szünetet jogosult több részletben is kiadni, de az esetenként nem csökkenhet húsz perc alá.[3]

A napi pihenőidő[szerkesztés]

Napi pihenőidő a munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés közötti időtartam, amelynek minimális időtartama általában napi tizenegy óra, meghatározott foglalkoztatottak esetében ez az időtartam nyolc órára csökkenhet.[4] Kettő óra pihenőidő jár a beosztás szerinti munkaidők között (pl. takarítás hajnali 2-6 óráig, kézbesítés reggel 8-12 óráig), ha a munkáltató napi osztott munkaidőt alkalmaz maximum két részletben (napi osztott munkaidő).[5]

A heti pihenőnap[szerkesztés]

Főszabály szerint a munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (szombat-vasárnap), a munkaidő kiegészítéseként. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat munkanapot követnie kell egy pihenőnapnak; havonta legalább egy pihenőnapnak vasárnapra kell esnie; az utóbbi szabály nem vonatkozik a kizárólag szombat-vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatottakra. [6]

A heti pihenőidő[szerkesztés]

A munkavállalót meghatározott körülmények esetén megilleti a heti kettő egybefüggő pihenőnap, amelyek közül az egyik vasárnapra esik havonta kötelezően; ez a szabály nem vonatkozik a kizárólag szombat-vasárnap részmunkaidőben foglalkoztatottakra. Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén megengedi a jogszabály, hogy a munkavállaló hetente minimum negyven órát kitevő (egy naptári napot magába foglaló) megszakítás nélküli heti pihenőidőt kapjon. A munkaidőkeret (amely akár éves is lehet) vagy az elszámolási időszak (pl. három hónap) átlagában kell biztosítani a heti negyvennyolc óra pihenőidőt.[7]

Munkaszüneti nap[szerkesztés]

Munkaszüneti nap az állam által ünnepnapként elrendelt nap, amelybe beleértendő a változó naptári napra eső ünnep is. Magyarországon a munkaszüneti napok (a tárgyévi naptári napot is meghatározza egyidejűleg a változó napra eső ünnepekkel együtt egyeztetve a felelős egyházakkal) körüli munkarendről a foglalkoztatási miniszter köteles rendelkezni a tárgyévet megelőző évben legkésőbb október 31-ig. A miniszter nem írhatja felül a 2012. évi I. törvényben meghatározott munkaszüneti napokat, csak a munkarendről intézkedhet. [8][9]

Szabadság[szerkesztés]

A szabadság jogcímek kifejtését és nyilvántartásával kapcsolatos teendőket a törvény 59-63. alcímei határozzák meg. A munkajog szerint minden munkavállalónak a munkában töltött idő után alap- és pótszabadság jár. Rendkívüli szabadságfogalmak a munkajogban a beteg-, szülési és fizetés nélküli szabadság.

Alap- és pótszabadság[szerkesztés]

Jellemzője, hogy a munkában töltött idő után minden naptári évre (illetve éven belül időarányosan) jár; munkanapokra kell kiszámítani (azaz a hivatalos pihenőnap és a munkaszüneti nap nem értendő bele); fizetés szempontjából munkában töltött időnek számít. A szabadság időarányos része jár tört év esetén (pl. a munkaviszony kezdete, vége év közben van) és a fél napot elérő töredéknapot egész napnak kell tekinteni a szabadság kiszámításakor. Munkában töltött időnek minősül ebben az értelmezésben a

a) a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
b) a szabadság,
c) a szülési szabadság,
d) a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság ([10]) első hat hónapjának,
e) a keresőképtelenség,
f) a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
g) a munkavégzés alóli mentesülésnek az 55. § (1) bekezdés b)-k)[11] pontban meghatározott tartama.

A törvény előírásai szerint az alábbi táblázat tartalmazza az alapvetően járó alap- és pótszabadságot a munkavállaló kora szerint. A pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amikor az adott életkort betölti.

Munkanapokban meghatározott alap- és pótszabadság (a munkavállaló életkora életévben)
A munkavállaló életkora kezdő 28. 31. 33. 35. 37. 39. 40. 43. 45.
Szabadság jogcíme (A Kezdő oszlop rendkívüli pótszabadság napjai esetektől függően vonatkoznak a többi oszlopra is.)
Alapszabadság munkanapban 20
Pótszabadság munkanapban nincs 2 3 4 5 6 7 8 9 10
összesen munkanapban 20 22 23 24 25 26 27 28 29 30
16 évesnél fiatalabb gyermek után járó pótszabadság munkanapban 118.§ (1)
‑egy gyermek után 2
‑két gyermek után 4
‑három vagy több gyermek után 7
16 évesnél fiatalabb fogyatékos gyermek után járó pótszabadság munkanapban 118.§ (2)
‑egy gyermek után 4
‑két gyermek után 8
‑három vagy több gyermek után 7+2gyermekenként[12]
Apának járó pótszabadság gyermek születése esetén[13]
‑egy gyermek születése esetén 5
‑ikerszülés esetén 7
Fiatal munkavállalónak járó pótszabadság[14] évenként 5
Naponta 3 órát föld alatt v. ionizáló sugárzó munkahelyen dolgozónak járó pótszabadság[15] évenként 5
50%-os egészségkárosodott, fogyatékossági támogatási vagy vakjáradékra jogosult pótszabadsága évenként[16] 5
Szabadság kiadása

Általános szabály, hogy a felek bármelyike a szabadság kivételt, kiadást az esedékes időpont előtt legalább tizenöt nappal kezdeményezze; a szabadságot az esedékesség évében kell kiadni lehetőség szerint; a szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni, valamint az a tiltó rendelkezés, hogy a szabadságot megváltani nem lehet, kivéve a munkaviszony megszűnése esetén az időarányosan még járó, ki nem adott szabadságidőt. A munkáltató a szabadságot a munkavállaló előzetes meghallgatására (szabadságcédula) adja ki. A munkáltató hét nap szabadságot - a munkaviszony első három hónapja kivételével - évente legalább két részletben köteles kiadni a munkavállaló kérésének megfelelően. Eltérő megállapodás (itt a kollektív szerződés is az lehet) hiányában a szabadságot úgy kell kiadni, hogy naptári évenként minimum tizennégy egybefüggő napra mentesüljön a munkavállaló a munkakötelezettség alól. [17] A szabadság kiadásának általánostól eltérő jogcímeit a törvény a 123. §-ban szabályozza.

Betegszabadság[szerkesztés]

A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt nap betegszabadságot ad ki a törvény 126.§ (1) bekezdése szerint. Nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett terhesség miatti keresőképtelenség tartamára. (Itt a betegbiztosítási jogszabályok szerinti szabályok az irányadók, orvos által igazolt keresőképtelenség - díjazás munkavégzés hiányában pl. táppénz egészségbiztosítástól függően keresőképtelenség esetén, amely manapság gyakran nem a munkáltató kiadása, hanem a munkavállaló egészségbiztosítási pénztáráé.[18])

Szülési szabadság[szerkesztés]

A gyermeket vállaló anyának egybefüggő huszonnégy hét szülési szabadság jár, amiből két hetet köteles igénybe venni (127.§). Kiadását úgy kell szervezni, hogy maximum négy hét a várható esemény időpontja elé essen. Koraszülött gyermek intézeti gondozása esetén a szülést követő egy évig lehet igénybe venni a gyermek intézetből történt eltávozása után az igénybe nem vett szülési szabadságot (itt lehet megszakítás).

Fizetés nélküli szabadság[szerkesztés]

Fizetés nélküli szabadság közös megállapodás alapján adható, kivéve a törvényben említett eseteket:

gyermekgondozási szabadság a gyermek három éves koráig
gyermek tizedik életévének betöltéséig a gyermek a gyermekgondozási segély folyósításának időtartama alatt személyes gondozás esetén
hozzátartozó személyes gondozása esetén várhatóan harminc napot meghaladó ápolás céljából annak időtartamára, maximum két évig
tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés időtartamára.

A kezdeményezésre az általános szabályok vonatkoznak, a megszűnés pedig a munkavállaló által megjelölt időpontban, de legkorábban az erre irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon; kivéve a katonai szolgálatteljesítést.

A munka és pihenőidő nyilvántartása[szerkesztés]

A munkáltató a törvény 134.§-ának előírásai szerint nyilvántartja a rendes és rendkívüli munkaidő, a készenléti és a szabadság, valamint a keresőképtelenség tartamát. A nyilvántartásból ki kell tűnnie a kezdő és befejező időpontoknak. Nyilván kell tartani az általános munkarendtől eltérő megállapodásokat.

Források[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Munkajogi ismeretek "A munkajog egyik alapelve a pihenéshez való jog, amelynek érvényesülését a Mt. a pihenőidők (többek között a szabadság) szabályainak meghatározásával is biztosítja.Pihenőidő a munkaközi szünet, a napi pihenőidő, a heti pihenőidő és a munkaszüneti nap. Tágabb értelemben pihenőidő a szabadságidő is". MUNKAJOGI%20ISMERETEK_Vasutepito_projekt.pdf
  2. Új munkajogi kézikönyv, 1995, 170. old.
  3. 2012. évi I. törvény"103. § (1) A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama a) a hat órát meghaladja, húsz perc, b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani. (2) A beosztás szerinti napi munkaidőbe a 107. § a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartamát be kell számítani. (3) A felek megállapodása vagy kollektív szerződés a munkavállalók számára legfeljebb hatvan perc munkaközi szünetet biztosíthat. (4) A munkaközi szünetet a munkavégzés megszakításával kell kiadni. (5) A munkaközi szünetet legalább három, legfeljebb hat óra munkavégzést követően kell kiadni. (6) A munkaközi szünetet a munkáltató jogosult több részletben is kiadni. Ebben az esetben az (5) bekezdésben foglaltaktól eltérhet, de az (5) bekezdés szerinti tartamban kiadott részletnek legalább húsz perc tartamúnak kell lennie.[1]"
  4. 2012. évi I. törvény "104. § (1) A napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább tizenegy óra egybefüggő pihenőidőt (a továbbiakban: napi pihenőidő) kell biztosítani. (2) A napi pihenőidő időtartama legalább nyolc óra a) az osztott munkaidőben, b) a megszakítás nélküli, c) a több műszakos vagy d) az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló esetében. (3) A napi pihenőidő, ha az a nyári időszámítás kezdetének időpontjára esik, legalább tíz, a (2) bekezdés alkalmazásakor legalább hét óra. (4) A (2) vagy a (3) bekezdés alkalmazása esetén a két egymást követően beosztott napi pihenőidők együttes tartama legalább huszonkét óra. (5) A készenlétet követően nem kell pihenőidőt beosztani, ha a munkavállaló munkát nem végzett."[2]
  5. 2012. évi I. törvény "100. § A munkáltató - a felek megállapodása alapján - a napi munkaidőt legfeljebb két részletben is beoszthatja (osztott napi munkaidő). A beosztás szerinti napi munkaidők között legalább két óra pihenőidőt kell biztosítani."[3]
  6. 2012. évi I. törvény "105. § (1) A munkavállalót hetenként két pihenőnap illeti meg (heti pihenőnap). (2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a heti pihenőnapok egyenlőtlenül is beoszthatók. (3) A (2) bekezdésben foglaltak alkalmazásakor - a megszakítás nélküli, a több műszakos vagy az idényjellegű tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalót kivéve - a munkavállaló számára hat munkanapot követően egy heti pihenőnapot be kell osztani. (4) A munkavállaló számára - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével - havonta legalább egy heti pihenőnapot vasárnapra kell beosztani. [4] "
  7. 2012. évi I. törvény "106. § (1) A munkavállalót - a heti pihenőnapok helyett - hetenként legalább negyvennyolc órát kitevő, megszakítás nélküli heti pihenőidő illeti meg. (2) A munkavállaló számára a heti pihenőidőt - a 101. § (1) bekezdés f) pont kivételével - havonta legalább egy alkalommal vasárnapra kell beosztani. (3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén - az (1) bekezdésben meghatározott heti pihenőidő helyett és a (2) bekezdésben foglaltak megfelelő alkalmazásával - a munkavállalónak hetenként legalább negyven órát kitevő és egy naptári napot magába foglaló megszakítás nélküli heti pihenőidő is biztosítható. A munkavállalónak a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak átlagában legalább heti negyvennyolc óra heti pihenőidőt kell biztosítani. [5]"
  8. 2012. I. törvény " 102. § (1)62 (Megállapította:2017. évi XIII. törvény 4.§. Hatályos:2017.III.24-től.) Munkaszüneti nap: január 1., március 15., nagypéntek, húsvéthétfő, május 1., pünkösdhétfő, augusztus 20., október 23., november 1. és december 25-26. (2) Munkaszüneti napra rendes munkaidő a 101. § (1) bekezdés a)-c), g)-h) pontban meghatározott esetben osztható be. (3) A munkáltató vagy a munkakör akkor minősül a munkaszüneti napon is rendeltetése folytán működőnek, ha a) a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, helyben kialakult vagy általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján, vagy b) baleset, elemi csapás, súlyos kár, továbbá az egészséget vagy a környezetet fenyegető veszély megelőzése vagy elhárítása, továbbá a vagyonvédelem érdekében kerül sor. (4) A munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében. (5) Felhatalmazást kap a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter, hogy - legkésőbb a tárgyévet megelőző év október 31-ig - az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók munkaidő-beosztásának a munkaszüneti napok miatti változtatását évenként rendeletben szabályozza. Ennek során vasárnap nem nyilvánítható munkanappá és a változtatásnak azonos naptári hónapra kell esnie. [6]
  9. 2012. évi I. törvény A 102. § 45(1) bekezdése a 2017: XIII. törvény 4. §-ával megállapított szöveg Hatályos: 2017.03.24 -
  10. 2012. évi I. törvény "128. § A munkavállaló gyermeke harmadik életéve betöltéséig - a gyermek gondozása céljából - fizetés nélküli szabadságra jogosult, amelyet a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni."[7]
  11. 2012. évi I. törvény "b) a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint c) a kötelező orvosi vizsgálata tartamára, továbbá d) a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartamra, e) a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két órára, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két órára, f) hozzátartozója halálakor két munkanapra, g) általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges időre, h) önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartamára, i) bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartamra, j) a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartamára, továbbá k) munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartamra."[8]
  12. 2012. évi törvény"118.§(2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos."
  13. 2012. évi I. törvény"118.§(4) Az apának gyermeke születése esetén, legkésőbb a születést követő második hónap végéig, öt, ikergyermekek születése esetén hét munkanap pótszabadság jár, amelyet kérésének megfelelő időpontban kell kiadni. A szabadság akkor is jár, ha a gyermek halva születik vagy meghal."
  14. 2012. évi törvény"119. § (1) A fiatal munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár, utoljára abban az évben, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti."
  15. 2012. évi törvény"119.§(2) A föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát dolgozó munkavállalónak évenként öt munkanap pótszabadság jár."
  16. 2012. évi I. törvény "120. §65 A munkavállalónak, ha a) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította, b) fogyatékossági támogatásra jogosult, vagy c) vakok személyi járadékára jogosult évenként öt munkanap pótszabadság jár."[9]
  17. 2012. I. törvény 122§. 3 bek."E tekintetben - a szabadságként kiadott napon túl - a heti pihenőnap (heti pihenőidő), a munkaszüneti nap és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás szerinti szabadnap vehető figyelembe."[10]
  18. Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő tájékoztatói
  • Jog Jogportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap