Siphonocryptida

Siphonocryptida
	A Siphonocryptus zigzag holotípusa (Maláj-félsziget, Cameron-felföld)
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Ízeltlábúak (Arthropoda);
Altörzs:	Soklábúak (Myriapoda);
Osztály:	Ikerszelvényesek (Diplopoda);
Alosztály:	Chilognatha;
Alosztályág:	Helmintomorpha;
Rend:	Siphonocryptida;
Családok
	Siphonocryptidae
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Siphonocryptida témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Siphonocryptida témájú kategóriát.

A Siphonocryptida a soklábúak (Myriapoda) altörzsének egyik ikerszelvényesek (Diplopoda) osztályába sorolt Helmintomorpha infraosztály (illetve öregrend) egyik rendje egyetlen családdal (Siphonocryptidae). Erősen széttagolt elterjedési területük kialakulását az ökológusoknak még nem sikerült pontosan tisztázniuk.

Származásuk, elterjedésük[szerkesztés]

Valószínűleg az egykori Gondwana földrészen fejlődtek ki, és annak feldarabolódása után távoli, szigetszerű élőhelyekre szorultak vissza. Jelenleg ismert hat élőhelyük:

Makaronézia szigetei,
Szumátra,
Maláj-félsziget,
Tajvan,
Nepál (Himalája), és legújabban a
Kaukázus (Abházia) északi erdősége.

Megjelenésük, felépítésük[szerkesztés]

Fejük hosszúkás, ormányszerűen megnyúlt.

Testük a félhengernél valamivel laposabb, összegömbölyödésre csaknem képes. Hát- és oldallemezeik teljesen egybeolvadtak. Hátuk közepén egy hosszanti bemélyedés (barázda) húzódik végig. Utolsó testszelvényüket a ráboruló hátlemez elfedi.

Lábaikon nincs járulékos karom. Párzólábaik rendkívül egyszerűek, a járólábaktól alig különböznek (ugyanannyi ízből állnak, egyszerű tüskéket viselnek).

Megismerésük története[szerkesztés]

A család, illetve rend első faját 1894-ben írta le Szumátráról R.I. Pocock, és a következő évszázadban mindössze két példányáról tudott a világ (az egyiket Amszterdamban, a másikat Londonban őrzik). Egy újabb fajt 1967-ben a Kanári-szigetekről írt le Loksa Imre, az ELTE Állatrendszertani és Ökológiai Tanszékének professzora.

Az 1980-as években Henrik Enghoff, a koppenhágai Zoológiai Múzeum kutatója vizsgálta részletesen Makaronézia szigeteinek talajfaunáját, és a Loksa-féle, akkor még Syphonocryptus canariensisnek nevezett fajt több szigeten is megtalálta a bennszülött babérlombú erdő növénytársulás talajában. Nem sokkal ezután előkerült még néhány Siphonocryptus Szumátráról, valamint az első három a Maláj-félszigetről. Ekkor a Makaronéziában megismert fajt a másik kettőnél hosszabb teste és testszelvényeinek azokétól eltérő alakja miatt átsorolták a Hirudicryptus nembe.

A 2000-es évek első felében Tajvanról került elő egy új faj (Hirudicryptus taiwanensis), és ez jobban hasonlít a Hirudicryptus canariensisre, mint a hátsó-indiai fajokra. A 2000-es évek végén a Himalájában találtak egy új Hirudicryptus fajt (ez lett az ötödik: Hirudicryptus quintumelementum), a Maláj-félszigeten pedig egy új Siphonocryptus fajt, ezzel a fajok száma hatra nőtt.^[1] Utoljára pedig 2015-ben a Kaukázus északi hegyeiből, Abháziából írták le a hetedik fajt, Hirudicryptus abchasicus néven. Legújabban ezt a fajt Oroszország Abháziával szomszédos erdőségében is megtalálták.