Shefqet Verlaci

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Shefqet Verlaci
Shefqet Verlaci
Shefqet Verlaci
Született
1877. december 15.
Elbasan
Elhunyt
1946. július 21. (68 évesen)
Zürich
Állampolgársága albán
Foglalkozása politikus
Tisztség Prime Minister of Albania

Shefqet Verlaci bég (albánul Shefqet Bej Verlaci; Elbasan, 1877. december 15.Zürich, Svájc, 1946. július 21.) albán politikus, 1924-ben és 19391941 között Albánia miniszterelnöke.

Az 1920-as évek Albániájának egyik leggazdagabb muzulmán földbirtokosaként a konzervatív Haladó Pártot vezette. Elnevezésének dacára a párt politikájában a félfeudális társadalmi és birtokviszonyok konzerválására törekedett, a földbirtokos déli bégek és északi nemzetségfők elvárásainak megfelelően ellenzett bármiféle földreformot.

1922. december 4-én az eredetileg néppárti Amet Zogu váltotta fel Xhafer Ypit a miniszterelnöki székben, ezzel egyidejűleg pedig eljegyezte Verlaci lányát. Ezzel a lépéssel hátat fordított pártjának és szövetségre lépett a konzervatívokkal. 1924 elején Zogu pénzügyi botrányokba keveredett és egy merénylő a karján is megsebesítette, így bár a választásokat megnyerte, a kormányrudat március 5-én átengedte Verlacinak. A kabinet nem sokáig működhetett, mert a Bajram Curri és Fan Noli vezette kormányellenes erők júniusban Tirana felé indultak csapataikkal. Verlaci május 27-én Iliaz Vrioninak adta át a kormányfői posztot, ő pedig átvette a kormányerők parancsnokságát. Június 10-én azonban a lázadók elfoglalták a fővárost, Verlaci pedig Olaszországba szökött. Távollétében halálra ítélték és minden vagyonát elkobozták.

Amikor Zogu 1928 szeptemberében I. Zogu néven királlyá koronáztatta magát, rangon alulinak tartott eljegyzését felbontotta Verlaci lányával, aki ezzel a sértéssel halálos ellenségévé vált.

Miután Olaszország a második világháború előestéjén lerohanta Albániát, 1939. április 12-én az olaszok hívének számító Verlaci lett a miniszterelnök. Április 12–16. között, míg III. Viktor Emánuel elfoglalta az albán trónt, az ügyvezető elnöki pozíciót is betöltötte. Kormányának fő célkitűzése a jugoszláviai és görögországi albánlakta területek visszaszerzése, Nagy-Albánia megteremtése volt, de idővel a római utasításokat feltétel nélkül végrehajtó bábkormánnyá vált. Több, Albánia számára előnytelen szerződést kötött az olaszokkal, ezek értelmében Albánia perszonál-, pénz- és vámunióra lépett Mussolini Olaszországával; az albán külügyeket Rómából irányították, megszűntek az albán külképviseletek, az albán külkereskedelmi minisztérium; 100, majd 150 ezres olasz hadsereg állomásozott Albániában; 50 ezer olasz hivatalnok és ügynök érkezett az országba; stb. Albánia gyakorlatilag Mussolini balkáni hódításainak felvonulási területévé degradálódott. A Görögország elleni invázió azonban kudarcba fulladt és ez megmérgesítette a viszonyt az olasz megszállók és a kormány között. 1941. december 4-én az olaszok feloszlatták a Verlaci-kabinetet és régi bizalmi emberüket, Mustafa Kruját bízták meg kormányalakítással.

Verlaci svájci emigrációban halt meg, sírja a római protestáns temetőben (Cimitero acattolico) található.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]

Elődje:
Amet Zogu
Albánia
miniszterelnöke

1924
Utódja:
Iliaz Vrioni
Elődje:
Koço Kota
Albánia
miniszterelnöke

1939–1941
Utódja:
Mustafa Kruja