Romzsa Tódor

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Romzsa Tódor
SzületettRomzsa Tivadar György
1911. április 14.[1][2]
Nagybocskó
Elhunyt1947. november 1. (36 évesen)[2]
Munkács
Állampolgárságamagyar
Foglalkozása
  • katolikus pap
  • katolikus szerpap
  • katolikus püspök
Tisztsége
Iskolái
Halál okaméreg
munkácsi görögkatolikus apostoli adminisztrátor
Vallásarómai katolikus egyház
Pappá szentelés1936. december 24.
Püspökké szentelés1944. szeptember 21.
Szentelők
Hivatalmunkácsi görögkatolikus apostoli adminisztrátor
Hivatali idő1944–1947
Társszentelt püspökök
Chira Sándor1944. szeptember
Orosz Péter1944. december 19.
Tisztelete
Egyházagörögkatolikus
Boldoggá vagy szentté avatási státuszboldog (2001. június 27., Lviv, II. János Pál pápa)
Ünnepnapjanovember 1. - vértanúsága napja
június 28.- ereklyéi átvitele ünnepe - (csak a Munkácsi egyházmegye számára ünnep)
A Wikimédia Commons tartalmaz Romzsa Tódor témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Romzsa Tódor[3] (ukránul: Теодор Юрій Ромжа, Teodor Jurij Romzsa,[3] Nagybocskó, 1911. április 14. – Munkács, 1947. november 1.) boldoggá avatott munkácsi görögkatolikus püspök, vértanú.

Pályafutása[szerkesztés]

1911. április 14-én született a kárpátaljai Nagybocskón (Máramaros vármegye), annak is a Tisza bal partján levő részén, amely 1919-től Romániához került, de ekkor, 1915-től Romzsáék már a jobb parti részen laktak. Apja vasúti pályaőr volt, nagyapja, dédapja és több felmenője görögkatolikus pap volt. A négyosztályos elemi iskola után a Huszti Állami Reálgimnáziumban tanult, ahol 1930-ban kitűnő eredménnyel végzett. Magyar és ruszin anyanyelve mellett a gimnáziumban cseh, latin, francia, orosz nyelven is tanult; könnyen és jól beszélt magyarul.[3]

Ezt követően Gebé Péter munkácsi görögkatolikus püspök segítségével Rómába mehetett teológiát tanulni. Romzsa Tódor, római szemináriuma archívumában, a Russzikumban fennmaradt keresztlevele 1930-ban kiállított példányában Tivadar György, magyarul Tódornak hívatta magát, magyar szövegek aláírásaként a Tódor alakot használta. 1930–1934 között a római Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke, majd 1937-ig a Collegium Russicum diákja volt. Egyetemi tanulmányait a római Gregoriana Pápai Egyetemen végezte, summa cum laude eredménnyel licenciázott (doktorálásra már nem térhetett vissza Rómába).

1936-tól felszentelt pap, a Russzikum Nagy Szent Antal templomában szentelte pappá az orosz Alekszandr Jevreinov. 1937 júniusában hazatért, '39-ig máramarosi vidéki falvakban szolgál, 1939-től, miután Kárpátalja ismét magyar fennhatóság alá kerül, az ungvári szeminárium lelki vezetője (spirituálisa) és filozófiatanára. 1943-ban XII. Piusz pápa pápai káplánná nevezte ki.[4]

Püspöki pályafutása[szerkesztés]

1944. szeptember 24-én az ungvári székesegyházban Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspök, aki egyben akkor a Munkácsi egyházmegye apostoli adminisztrátora is volt, segédpüspökévé szentelte appiai címzetes püspöki címmel; társszentelők: Scheffler János szatmári és Madarász István kassai római katolikus püspökök. A szovjet hadsereg bevonulása után gyakorlatilag már ő állt az egyházmegye élén.

Munkássága az etnikumok közti ellentétek kibékíthetőségének is szép példája – magyar volt, de természetesnek tartotta, hogy mindegyik papjával, híveivel azok nyelvén beszéljen. A szovjet vallás- és egyházüldözés idején – amely az akkor birtokba vett új területeken (így Ukrajnában is, beleértve Kárpátalját) a görögkatolikus egyház megszüntetésére (az ortodox egyházba való beolvasztására) irányult – püspökként Romzsa természetesen fontos alakjává vált az ezzel szembeni békés ellenállásnak: határozottan elutasította a Rómával való egység megtagadását és a Pravoszláv Egyházba való áttérést, kitartásra és egységre szólítva papjait és híveit.

Halála[szerkesztés]

Ellenálló tevékenysége miatt 1947-ben Hruscsov, az akkori Ukrajna Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára kérésére Sztálin engedélyezte titkos likvidálását, hírhedt „likvidátorát”, Pavel Szudoplatov NKVD tábornokot bízva meg az akció felügyeletével (aki a 30-as években személyesen robbantotta fel Jevhen Konovalec emigrációban szervezkedő ukrán vezetőt, Trockij volt szovjet vezető mexikói meggyilkolását is ő szervezte). Hruscsov, Szergej Szavcsenko ukrán államvédelmi minisztert bízta meg ezzel, aki a kivitelezést ismeretlen kárpátaljai rendőrparancsnokokon keresztül munkácsi rendőrök egy kis csoportjára bízta (szóbeli közlés szerint Csorij volt a vezetőjük neve). A lókai – (ukránul, ruszinul, oroszul Lavka) filiális templom felszenteléséről kísérőivel együtt hazafelé tartó püspök lovaskocsiját a szomszéd falu, Iványi (Ivanovci) közelében Studebaker katonai teherautójukkal legázolták, a sebesülteket vasdorongokkal (autókurblival) agyba-főbe verték. A főpap nem halt meg, súlyosan megsebesült, de az akció nem lett befejezve, mert éppen akkor haladt el ott egy postai teherautó, és a bérgyilkosok a mozgásképtelenné vált teherautót otthagyva másik autójukkal, egy kis Willys terepjáróval elhagyták a helyszínt. A sebesülteket beszállították a munkácsi kórházba. Itt – bár a fősebész, a híres Alekszandr Fegyinyec sikeresen megműtötte (a sebesült állkapcsa eltörött, 8 foga maradt) – a KGB-vel együttműködő főorvos (B.) Romzsáék beszállítása napján kórházi takarítónőként alkalmazott egy ügynököt. Az ügynök a főorvossal végzett éjszakai orvosi ellenőrzés alatt egy kuráre-injekcióval megmérgezte Romzsát. Romzsa Tódor halála 1947. november 1-jére virradó éjszaka állt be.

Emlékezete, boldoggá avatása[szerkesztés]

A merénylet célja a hívők megfélemlítése, a papok megtörése volt. De ez mégsem következett be.

A püspök 1947. november 4-i temetése gyásznap volt Kárpátalja görögkatolikusai számára. Az ungvári görögkatolikus katedrális kriptájában temették el, de 1949-ben, amikor a szovjet hatóság átadta a templomot a Pravoszláv Egyháznak, elterjedt a hír, hogy testét elszállították. 1998. június 3-án Puskás László (Romzsa életrajzírója) találta meg az ereklyéket az 1990-től már ismét görögkatolikus székesegyház szétrombolt kriptájában. A feltárásra és a hiteles azonosításra a budapesti Természettudományi Múzeum Embertani Intézete igazgatónőjét, Pap Ildikót kérte fel, aki azt két munkatársával végezte el, miután a maradványokat beszállították az Intézetbe. Az ereklyéket 2003. június 26-28-án ünnepélyesen Ungváron, a székesegyház Szent Kereszt mellékoltárában helyezték el. 1997-ben Puskás László készítette el a vértanú első ikonját – a mozaik az ungvári székesegyház homlokzatán boldoggá avatásáig le volt fedve, mivel addig tilos a vértanú nyilvános kultusza. 2001-es boldoggá avatása után több ikonját is megfestette az egyházmegye számára. 2001. március 24-én Lakiteleken avatták fel Romzsa Tódor szobrát. Boldoggá avatását posztulátorként egy magyar szalézi szerzetes, P. Szőke János, promotor iustitiae-ként, vallomásgyűjtőként és életrajzíróként Puskás László munkácsi egyházmegyés pap intézte.

Magyarországon az első görögkatolikus templom, amelyet Romzsa Tódor tiszteletére szenteltek fel, Mezőkövesden található. A szentelést 2020. július 11-én tartották.

Nyíregyházán a borbányai görögkatolikus templomot szintén Romzsa Tódor tiszteletére szentelték fel 2022-ben.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ BnF források (francia nyelven)
  2. ↑ a b Ökumenisches Heiligenlexikon
  3. ↑ a b c Nagy Ferenc SJ: A XX. század magyar és magyarul tudó püspökeinek szentelési leszármazása (magyar nyelven). Távlatok, 2006. (Hozzáférés: 2019. január 2.)
  4. ↑ Botlik József: Hármas kereszt alatt. Görögkatolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646–1997) Hatodik Síp Alapítvány – Új Mandátum Kiadó, Budapest, 1997. 271. ISBN 963-8294-28-0

Források[szerkesztés]

  • Puskás László: Megalkuvás nélkül – Boldog Romzsa Tódor élete és vértanúhalála (Budapest, Barnaföldi Gábor archívum, 2005) ISBN 9637377026 (első kiadása Don Bosco kiadó, Budapest, 1998, ISBN 963-8456-15-9)
    • Puskás László könyvének és kutatásának forrásai:
      • Hajdúdorogi, sárospataki, ungvári templomi anyakönyvek, római irattárak
      • Bendász István és Dániel magánarchívuma, Nagyszőllős
      • MÁV-schematizmus, 1913
      • Ernst Christoph Suttner: Theodor Romza. Bischof von Munkacevo und Martyrer (Würzburg, 2008)
  • Rák Miron József: Emlékeim Romzsa Tódor vértanú püspökről. Vértanúink, hitvallóink. Folyóirat; VI/21. (2000. június)

További információk[szerkesztés]

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Romzsa_Tódor&oldid=25956502”