Orosz Péter (püspök)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Orosz Péter
munkácsi görög katolikus segédpüspök
Orosz Péter titkos püspök.jpg

Született 1917. július 14.
Elhunyt 1953. augusztus 27. (36 évesen)
Nemzetiség magyar
Munkássága
Pappá szentelés 1942. június 26.
Püspökké szentelés 1944. december 19.
Apostoli utódlás
Szentelés dátuma 1944. december 19.
Szentelés városa Munkács
Szentelő Romzsa Tódor

Isten szolgája Orosz Péter (Biri, 1917. július 14. - Alsókaraszló (ukránul: Заріччя), 1953. augusztus 27.) görög katolikus titokban felszentelt püspök, a Szovjetunióban lefolytatott egyházüldözés egyik áldozata. Boldoggá avatásának eljárása folyamatban van.

Élete[szerkesztés]

Orosz Péter 1917. július 14-én született görög katolikus paróchus második fiaként. Édes­ap­ja, Orosz Já­nos a he­lyi görögkatolikus temp­lom pa­róchusa volt, édes­any­ja, Rakovszky Er­zsé­bet a berezniki paróchus lá­nya, nagy­ap­ja, Orosz Pál es­pe­res pe­dig a kis­várdai görögkatolikus temp­­lom épít­te­tő­je. Apja 1918-ban elhunyt. Testvére Orosz János szintén görög katolikus lelkész lett. A trianoni békeszerződés után az akkori Csehszlovákia területén telepedtek le, édesanyja 1927-ben bekövetkezett haláláig, amikor is Kisszolyva településen távoli rokona Szabó Sándor parochus vette magához. 1933-ban, Szabó atya halála után annak testvére a szelencei lelkész Szabó András vállalja neveltetését. A közeli huszti gimnáziumban 1937-ben érettségizett le, majd teológiai tanulmányait az ungvári papnevelő intézetben végzi. 1942. június 26-án szentelik pappá. Szentelésekor kijelentette, hogy a cölibátust vállalja, tehát nőtlenként szentelték fel.

Rövid ideig Magyarkomjátban segédlelkész, majd Bilke parochusa lett.

1944. december 19-én Boldog Romzsa Tódor akkori munkácsi apostoli adminisztrátor a Apostoli Szentszéktől kapott különleges engedély birtokában - miszerint a várható egyházüldözés miatt, az egyház fennmaradásának érdekében előzetes pápai felhatalmazás nélkül saját döntése alapján, az általa kiválasztott személy (személyeket) püspökké szentelheti - az 1944. szeptemberében felszentelt Chira Sándor püspök mellett őt is felszentelte püspöknek.

1948-ban a szovjet hatalom megpróbálta őt is visszakényszeríteni az ortodox egyházba, melyet megtagadott. Erre hivatkozással papi tevékenységének végzésétől eltiltják. Több másik - szintén illegalitásba kényszerített pappal együtt - titokban ellátja az Ilosvai járás és környékének lelkipásztori szükségleteit. Eközben folyamatosan bújkálnia kell, mivel a belügyi hatóságok nyomoznak utánuk, s pénzjutalmat ajánlottak fel a nyomravezetőnek. Több paptársa letartóztatása, illetve elmenekülése után a terület teljes lelkipásztori ellátása rá hárult. 1953 elején tartóztatták el. Az KGB ungvári nyomozói két héten keresztül hallgatják ki, de mivel Joszif Visszarionovics Sztálin halála miatt az egyházpolitikai elvek tisztázatlanok voltak, ezért szabadlábra helyezték.

Az ilosvai rendőrség akkori vezetője I. Harcsenko, az egyik operatív tanácskozáson a helyi KGB parancsnoka, Podlesznij rendelkezésére ismét utasítást ad letartóztatására, az eligazításon kémnek nevezte, akit élve vagy halva el kell fogni. 1953. nyarán még sikerült elmenekülnie, s az elfogására kirendelt rendőrök utána küldött golyója is elkerülte. 1953. augusztus 23-án Magyarkomját községben mutatta be a Szent Liturgiát, majd a következő napon kísérőjével, Sztankó Katarinával a vasútállomásra indult, hogy Bilkére utazzon. Itt kísérője jegyet vett, ő pedig addig egy tehervagonban rejtőzött el. Valaki felismerte, s szólt a szolgálatos rendőrnek, aki letartóztatta.

Augusztus 27-én gyalog indították útnak, de Alsókaraszló közelében egy útmenti keresztnél Orosz Péter kijelentette, hogy nem megy tovább. Az őt kisérő V. Pósik rendőr ekkor halálosan megfenyegette, majd miután Orosz atya letérdelt, hogy imádkozzon nagyjából három méter távolságból lelőtte. Halála előtt még magához vette a magánál tartott eucharisztiát, illetve közölte Sztankó Katarinával, a kísérőjével, hogy hatvan el nem végzett miseintenciója van.

Holttestét az ilosvai halottasházba szállították, ahol kegyeletsértő módon két napig feküdt meztelenül a padlón. Miután a magyarkomjáti hívek kérték a test kiadatását, hogy méltóképpen eltemessék, ezt megtagadták, s végül Kamjanka-Buzka mellett egy mezőn temették el, titokban. Sírjának helye hamarosan ismerté vált, ezért hamarosan testét exhumálták, s a helyi rendőrfőnök garázsának padlója alá ásták el.

Végül 1992. július 28-án találták meg a testét, s temették el a bilkei templom kertjébe. Gyilkosa Ukrajna függetlenné válása után még élt, ellene eljárás is indult, de mivel a tette elévült, így büntetlen maradt.

Tisztelete[szerkesztés]

A titokban felszentelt püspökről évekig nem lehetett beszélni, tisztelete mégis fennmaradt. Ukrajna függetlenné válása, és a görög katolikus egyház szabaddá válása után 2003-ban Sasik Mi­lán­nak, a Mun­ká­csi gö­rög­ka­to­likus egy­ház­me­gye püs­pö­ké­nek kez­de­mé­nye­zé­sé­re, va­la­mint Sző­ke Já­nos és Pus­kás Lász­ló posztulátorok ak­tív köz­re­mű­kö­dé­sé­vel el­kez­dő­dött Orosz Pé­ter már­tír püs­pök bol­dog­gá ava­tá­sá­nak el­já­rá­sa.

Források[szerkesztés]