Paulownia

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Infobox info icon.svg
Paulownia
PAULOWNIA.jpg
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae)
Csoport: Zárvatermők (Angiosperms)
Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots)
Csoport: Asteridae
Rend: Ajakosvirágúak (Lamiales)
Család: Paulowniaceae
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Paulownia témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Paulownia témájú médiaállományokat és Paulownia témájú kategóriát.

A Paulownia nemzetség rendszertani besorolástól függően 6-17 fajt tartalmaz, az ajakosvirágúak (Lamiales) rendjébe, ezen belül a tátogatófélék vagy tátikafélék (Scrophulariaceae) családjába tartozik.

Lombhullató fák nagy, szív alakú levelekkel. A Paulowniák évente körülbelül 2-3 méteres növekedésre képesek, 10-25 méteres magasságúra nőnek.

Kelet- és Dél-Ázsiában őshonosak, Kína túlnyomó részén, Vietnamban, Észak-Laoszban, Japánban és a Koreai-félszigeten is találkozhatunk Paulownia fajok egyedeivel.

Elnevezése[szerkesztés]

A „Paulownia” nevet Philipp Franz von Siebold bajor születésű, ám megbízatásból a Távol-Keleten dolgozó botanikus, természettudós adta, és ő jegyezte le a növényt 1835-ben. A név Anna Pavlovna Romanova nagyhercegnőhöz köthető, aki I. Pál orosz cár lánya és II. Vilmos holland király felesége volt. A történetek szerint a nagyhercegnő nevezte először a Paulowniát kedvenc fájának. (Régi írásmódja Paulovnia, ma a Paulownia az elterjedtebb.)

Európában először az 1800-as években, Franciaországban telepítették.

Tulajdonságai[szerkesztés]

Alakja[szerkesztés]

A Paulowniák közepes méretűnek számítanak a maguk 10–15 m-es magasságával, bár találkozhatunk idősebb egyedekkel, melyek elérték a 20 m-es magasságot. Szabad állásban rövid, vaskos törzset és akár földig boruló hatalmas félgömb alakú koronát fejleszt. A növő térrel szorosan összefügg az ágak terjeszkedésének iránya. Az ipari felhasználás céljából létrehozott ültetvényes rendszerben 4-6 méteres ágtiszta törzs nevelhető.

Kérge[szerkesztés]

Fiatalon barnásszürke színű, idősebb korára pedig a szürke több árnyalatában játszik. A kérge idős korban is sima marad, melyen apró barna árnyalatú paraszemölcsök figyelhetők meg.

Levelei és virágai[szerkesztés]

Paulownia levél

Leveleik nagy méretűek, 20–40 cm hosszúak, keresztben átellenesek, szélesek, szív alakúak. Fiatalon hármas örvben is állhatnak. A levélszél fogas, enyhén fűrészes lehet.

Paulownia virág

Virágai kellemes illatúak, 30–40 cm hosszú bugavirágzatot alkotnak. A buga virágnyelvek nemezesen szőrösek, a csésze szőrös, világosbarna színű. A párta a fehértől a lila összes árnyalatán keresztül, akár rózsaszínben is pompázhat. A virágzat színe jelentősen függ a fa tápanyag ellátottságától, illetve a talaj fajtájától. Négy sárga porzót tartalmaz. Európában a mediterrán éghajlati övben március elejétől virágzik, hazánkban ez a nagyon látványos jelenség májusra tehető.

Termése[szerkesztés]

Termése fürtökben elhelyezkedő, hegyes csúcsú tojás alakú toktermés, mely kezdetben zöld színű, majd őszre barnára változik. A toktermésben sok apró szárnyas mag található, melyek leginkább a szél segítségével terjednek.

Széndioxid-megkötés[szerkesztés]

A fák szerkezetük felépítéséhez a levegőben lévő szén-dioxidot (CO2) használják fel. A szén-dioxid megkötés mennyisége egy átlagos magyarországi lombos fa esetében körülbelül 8-12 tonna/hektár/év. A Paulownia fák szén-dioxid megkötési képessége egy évben 60±40 tonna/hektár. Egyes Paulownia klónok megfelelő körülmények között akár a 111 tonna/hektár/éves CO2 mennyiség megkötésére is képesek. Kínában például a paulowniák fent említett magas CO2 megkötő képessége miatt több millió hektáros ültetvények vannak, melyek az ország levegőjének tisztulását hivatottak elérni.

Faanyaga[szerkesztés]

A Paulowniák, megfelelő körülmények között 5–7 év után nagyjából 0.5 köbméter faanyagot adnak. A faanyag színe sárgásfehér, könnyű puhafa. Csak magas hőfokon gyúlékonyak, fűtőértékük a barnakőszénéhez hasonlít (20,000 kJ/Kg). A faanyaguk hajlékony, vetemedésre nem hajlamos, könnyen megmunkálható. Megfelelő gondozással 4-6 méteres ágtiszta, csomómentes törzs nevelhető.

Felhasználása[szerkesztés]

Faanyaga[szerkesztés]

Faanyagát sok helyen hasznosítják. Mivel nem vetemedik, könnyen szárad és könnyen megmunkálható, kedvelt bútoripari alapanyag. Bútorként a színe a nyers fenyőéhez hasonlatos. Könnyű súlya miatt használják például repülőgépek bútorzatául is, valamint vízállósága miatt kedvelt yacht és szörfdeszka alapanyag. Magas hőfokon gyúlékony csak, ezért remek alapanyaga lehet szaunáknak, hőszigeteléseknek. Faanyagának kedvező tulajdonságai miatt kedvelt alapanyag az építőiparban is.

Levele, ága[szerkesztés]

Ágai, levelei, virágai és termései elsődlegesen biomasszaként kerülnek felhasználásra. Telepítéstől függően a fa egésze is felhasználható biomasszaként, azonban értékes faanyagát érdemesebb fűrészáruként hasznosítani.

Szaporítása[szerkesztés]

A Paulownia fafajok alapvetően természetes módon, magról szaporíthatóak. Paulowniák esetében a szaporítás fontos kérdés, mert gyors növekedésük és könnyű terjeszkedésük miatt sok helyen inváziós fajnak tekinthetők, ami amellett, hogy nehezen kezelhetővé teszi a termesztését, veszélyt jelenthet az őshonos fafajokra is. Léteznek azonban olyan mesterségesen, laboratóriumi körülmények között létrehozott „klónozott” fajták, melyek csak mikroszaporítással reprodukálhatóak. Ezek a növények sem a természetben maguktól, sem pedig az átlagemberek által nem szaporíthatóak, így teljes mértékben kontrollálható a szaporulatuk.

Fajok[szerkesztés]

Természetes fajok[szerkesztés]

  • Paulownia fortunei
  • Paulownia kawakamii
  • Paulownia tomentosa, azaz császárfa
  • Paulownia grandifolia
  • Paulownia imperialis
  • Paulownia fargesii
  • Paulownia taiwaniana

Laboratóriumi fajok[szerkesztés]

  • Paulownia elongata (smaragdfa)
  • Paulownia catalpifolia
  • Paulownia shantong
  • Paulownia Clone InVitro 112, azaz oxyfa

Források[szerkesztés]