A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A palatális, zöngétlen zárhang egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó . A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) e hangot a c jellel jelöli, X-SAMPA -jele pedig c . A magyar nyelvben ezt a hangot a ty betű jelöli.
Hasonló a [tʃ] posztalveoláris, zöngétlen affrikátához (vö. magyar cs ak ), de ez zárhang, nem affrikáta, és a [tʃ] -nél hátrébb, a [k] -nál (vö. magyar k ár ) viszont előrébb képződik. Minthogy nem olyan könnyű úgy megérinteni a nyelvvel a kemény szájpadlást, hogy közben a fogmeder hátsó részét nem érinti, a [c] általánosságban ritkább a [tʃ] -nél.[ 1]
A <c> mint fonetikai jel gyakran jelöli a [tʃ] -t vagy más hasonló affrikátákat például az ind nyelvekben . Ez olyankor fogadható el, ha a képzéshelyet szükséges megadni, de a zárhang és az affrikáta közötti különbség nem kontrasztív, ezáltal másodlagos.
A palatális, zöngétlen zárhang jellemzői:
Képzésmódja zárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
Képzéshelye palatális , vagyis a nyelv középső vagy hátsó részét a kemény szájpadláshoz illesztve jön létre.
Zöngésségi típusa zöngétlen, így a hangszalag rezgése nélkül képződik.
Orális mássalhangzó , azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
Centrális mássalhangzó , tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív , vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
↑ Ladefoged (2005: 162)
↑ Newmark, Hubbard & Prifti (1982:10)
↑ Connell, Ahoua &Gibbon (2002:100)
↑ Gussenhoven (1992:46)
↑ Recasens & Espinosa (2005:1)
↑ Ladefoged (2005:164)
↑ Skjekkeland (1997:105–107)
↑ DEX Online : [1] Archiválva 2020. április 14-i dátummal a Wayback Machine -ben
↑ Menzli (1993:92)
↑ Liver (1999:53–54)
↑ Liver (1999:56–57)
↑ Liver (1999:59–60)
↑ Liver (1999:63–64)
Connell, Bruce; Ahoua, Firmin & Gibbon, Dafydd (2002), "Ega", Journal of the International Phonetic Association 32 (1): 99–104
Ladefoged, Peter (2005), Vowels and Consonants (Second ed.), Blackwell
Liver, Ricarda (1999), Rätoromanisch: Eine Einführung in das Bünderromanische , Gunter Narr Verlag, ISBN 3-8233-4973-2
Menzli, Gierdi (1993), Cuors da romontsch sursilvan: Lecziuns 1-18 , Ligia romontscha, ISBN 3-906680-25-1
Newmark, Leonard; Hubbard, Philip & Prifti, Peter R. (1982), Standard Albanian: A Reference Grammar for Students , Stanford University Press, ISBN 9780804711296 , <https://books.google.com/?id=hqlYbhnII3QC&pg=PA1&dq=Standard+Albanian:+A+Reference+Grammar+for+Students&q= >
Recasens, Daniel & Espinosa, Aina (2005), "Articulatory, positional and coarticulatory characteristics for clear /l/ and dark /l/: evidence from two Catalan dialects ", Journal of the International Phonetic Association 35 (1): 1–25, DOI 10.1017/S0025100305001878
Skjekkeland, Martin (1997), Dei norske dialektane: Tradisjonelle særdrag i jamføring med skriftmåla , Høyskoleforlaget (Norwegian Academic Press)
A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
* A jel nincs definiálva az IPA-ban.