Hasonló a [tʃ]posztalveoláris, zöngétlen affrikátához (vö. magyar csak), de ez zárhang, nem affrikáta, és a [tʃ]-nél hátrébb, a [k]-nál (vö. magyar kár) viszont előrébb képződik. Minthogy nem olyan könnyű úgy megérinteni a nyelvvel a kemény szájpadlást, hogy közben a fogmeder hátsó részét nem érinti, a [c] általánosságban ritkább a [tʃ]-nél.[1]
A <c> mint fonetikai jel gyakran jelöli a [tʃ]-t vagy más hasonló affrikátákat például az ind nyelvekben. Ez olyankor fogadható el, ha a képzéshelyet szükséges megadni, de a zárhang és az affrikáta közötti különbség nem kontrasztív, ezáltal másodlagos.
Képzésmódjazárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
Recasens, Daniel; Espinosa, Aina (2005), "Articulatory, positional and coarticulatory characteristics for clear /l/ and dark /l/: evidence from two Catalan dialects", Journal of the International Phonetic Association, 35 (1): 1–25, doi:10.1017/S0025100305001878
Skjekkeland, Martin (1997), Dei norske dialektane: Tradisjonelle særdrag i jamføring med skriftmåla, Høyskoleforlaget (Norwegian Academic Press)