A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az alveoláris, zöngés zárhang egyes beszélt nyelvekben használt mássalhangzó . A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) az alveoláris mellett a dentális és a posztalveoláris zöngés zárhangot is d jellel jelöli (bár a d̪ jellel meg lehet különböztetni a dentális formáját, vö. dentális, zöngétlen zárhang ). X-SAMPA -jele szintén d . Az alveoláris, zöngés zárhangot a magyar nyelvben ugyancsak a d betű jelöli.
Az alveoláris, zöngés zárhang jellemzői:
Képzésmódja zárhang (explozíva), ami annyit tesz, hogy létrehozásakor elzáródik a toldalékcsőben haladó légáramlat, majd ez a zár (a nazálisok kivételével) hirtelen feloldódik (felpattan).
Képzéshelye alveoláris , ami annyit tesz, hogy a fogmedernél jön létre a nyelv hegyével vagy elejével; ezt apikális , ill. laminális képzésmódnak hívják. (Az apikális képzésmód egyebek mellett az angolban fordul elő, míg a laminális többek közt az újlatin nyelvekre jellemző.)
Zöngésségi típusa zöngés, így a képzése során rezegnek a hangszalagok .
Orális mássalhangzó , azaz a levegő a szájon át tudja elhagyni a beszédképző szerveket.
Centrális mássalhangzó , tehát a légáram a nyelv közepénél halad át, nem pedig a szélénél.
Légáram-mechanizmusa pulmonikus egresszív , vagyis a levegőt pusztán a tüdővel és a rekeszizommal kilélegezve képezhető, akárcsak a legtöbb más beszédhang.
↑ Gussenhoven (1992:45)
↑ Soderberg & Olson (2008:210)
↑ Okada (1991:94)
Gussenhoven, Carlos (1992), "Dutch ", Journal of the International Phonetic Association 22 (2): 45–47, DOI 10.1017/S002510030000459X
Maddieson, Ian (1984), Patterns of Sound , Camebridge University Press
Okada, Hideo (1991), "Phonetic Representation:Japanese", Journal of the International Phonetic Association 21 (2): 94–97
Soderberg, Craig D. & Olson, Kenneth S. (2008), "Indonesian", Journal of the International Phonetic Association 38 (2): 209–213
A fenti táblázatok fonetikai jeleket tartalmaznak: némelyek tévesen jelenhetnek meg egyes böngészőkben. [Segítség]
A párban szereplő jeleknél a bal oldali jelöli a zöngés hangot, a jobb oldali a zöngétlent.
Az árnyékolt részek a lehetetlennek tartott pulmonikus hangképzési formákat jelölik.
Az élénksárga hátterű hangok rövid és hosszú változatai fonémák a magyar köznyelvben, a halványsárga hátterűek pedig allofónként fordulnak elő.
* A jel nincs definiálva az IPA-ban.