Toldalékcső
A toldalékcső[1] (más néven hangcsatorna,[2] artikulációs csatorna,[1][3] vokális traktus,[1] szupraglottális üregrendszer,[1] rezonátorrendszer) a hangképző szerveknek a hangszalagok fölötti részétől az ajkakig terjedő részeit jelenti: azt az üreget, amely a gégefőben létrehozott hangot megszűri és megformálja. A hangszalagok és a köztük lévő hangrés ugyanis differenciálatlan hangot képez, mely az ajakformálással, a különböző nyelvállásokkal, állkapocsállásokkal stb. formálódik differenciált hangokká.
Elsősorban három üreg alkotja: a garatüreg, a szájüreg és az orrüreg, valamint pár további testrész, amelyek ezek mentén és körül helyezkednek el: állkapocs, ajkak, pitvar (a fogsor előtti rész), fogak, nyelv, kemény és lágy szájpadlás, nyelvcsap (ínycsap, ínyvitorla).[4] A toldalékcső a légzőszervekkel (légcső, tüdő, rekeszizom), a gégefővel és a hallószervekkel – és mindezek vezérlőjével, az aggyal – együttesen teszi lehetővé a beszédet.[5]
A toldalékcső becsült hossza felnőtt férfiaknál 16,9 cm, felnőtt nőknél 14,1 cm.[1][6] A zárt toldalékcső térfogatát átlagosan 130 cm³-re becsülik a nőknél és 170 cm³-re a férfiaknál.[1]
Megjegyzés[szerkesztés]
A vokális traktus nem tévesztendő össze a vokális csatornával.[7]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d e f Gósy 2004:37
- ↑ A nyelv és a nyelvek (szerk.: Kenesei István), Akadémiai, Budapest 2004., 66–67. o.
- ↑ Az MTA Nyelvtudományi Intézet, Kempelen Farkas Beszédkutató Laboratórium honlapján. [2011. augusztus 26-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. november 11.)
- ↑ Nyelvi fogalmak kisszótára. Korona, Bp. 2000, 37. o.
- ↑ Nyelvi fogalmak kisszótára, uo.
- ↑ Goldstein, U.G. (1980) An articulatory model for the vocal tracts of growing children. Ph.D. dissertation, Massachusetts Institute of Technology, Cambridge, MA.
- ↑ A vokális csatorna ismertetése. [2011. november 29-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. november 8.)
Források[szerkesztés]
- Gósy Mária: Fonetika, a beszéd tudománya. Osiris, Bp. 2004