Olga görög királyné
| Olga Konsztantyinovna nagyhercegnő | |
 |
|
| Olga Konsztantyinovna, Görögország királynéja | |
| Született | 1851. szeptember 3. Pavlovszk; Orosz Birodalom |
| Elhunyt | 1926. június 18. (74 évesen) Pau; Franciaország |
| Állampolgársága |
|
| Házastársa | I. György görög király (1867–) |
| Gyermekei | |
| Szülei | Alekszandra Joszifovna Romanova orosz nagyhercegné Konsztantyin Nyikolajevics Romanov orosz nagyherceg |
| Foglalkozása | királyné |
|
|
|
 |
|
 A Wikimédia Commons tartalmaz Olga Konsztantyinovna nagyhercegnő témájú médiaállományokat.
|
|
Olga görög királyné, született Olga Konsztantyinovna orosz nagyhercegnő (oroszul: Великая Княжна Ольга Константиновна Романова, magyaros átírásban: Velikaja Knyazsna Olga Konsztantyinovna Romanova, görögül:[1] Βασίλισσα Όλγα των Ελλήνων, magyaros átírásban: Vaszílissza Ólga ton Elínon; Pavlovszk, 1851. szeptember 3. – Pau, 1926. június 18.) orosz nagyhercegnő, házassága révén Görögország királynéja.
Tartalomjegyzék
Családja és származása[szerkesztés]
Olga Konsztantyinovna nagyhercegnő Konsztantyin Nyikolajevics nagyherceg és Alexandra szász–altenburgi hercegnő első leányaként, illetve második gyermekeként jött világra 1851-ben Pavlovszkban.
Szülei házassága hamar tönkrement, édesapja számos szeretőt tartott. A családot sorozatban érték a katasztrófák: a legidősebb fiú, Nyikolaj Konsztantyinovics meglopta a saját szüleit és száműzték, a legkisebb fiú, Vjacseszlav Konsztantyinovics pedig meghalt agyvérzésben tizenhét évesen. Olga nagyhercegnőnek mindezek ellenére boldog gyermekkorban volt része, melyet elsősorban édesanyja biztosított számára. Konsztantyin Nyikolajevics és Alekszandra Joszifovna egyaránt érdeklődtek a zene és a művészetek iránt, igyekezve ezt átadni gyermekeik számára is.
Házassága és gyermekei[szerkesztés]
Olga Konsztantyinovna és későbbi férje, I. György görög király először 1863-ban találkoztak, amikor György király Oroszországba jött, hogy megköszönje II. Sándor cárnak támogatását és segítségét, mikor a cár kiállt mellette görög királlyá választásakor.
György király legközelebb 1867-ben ment Oroszországba, hogy meglátogassa nővérét, Dagmar hercegnőt, aki egy évvel korábban ment feleségül Sándor trónörökös nagyherceghez. György és Olga Konsztantyinovna egymásba szerettek, ám a nagyhercegnő szülei vonakodtak elengedni leányukat, annak fiatal korára hivatkozva. A házasság pártját fogta viszont Dagmar hercegnő, és rávette Olga nagyhercegnő szüleit, hogy adják beleegyezésüket. Olga és György menyegzőjét 1867. október 27-én tartották meg a Téli Palotában, majd a királyi pár Görögországba utazott. Olga Konsztantyinovna, aki ekkor tizenhat éves volt, állítólag magával vitte kedvenc babáit és játékait is új otthonába.[2]
A pár boldog házasságban élt, összesen nyolc gyermekük született:
- Konstantin herceg (1868–1923), Görögország királya
- György herceg (1869–1957)
- Alexandra hercegnő (1870–1891), házassága révén orosz nagyhercegné
- Miklós herceg (1872–1938)
- Mária hercegnő (1876–1940), házassága révén orosz nagyhercegné
- Olga hercegnő (1881), három hónapos korában elhalálozott
- András herceg (1882–1944)
- Kristóf herceg (1888–1940).
Görög királynéként[szerkesztés]
| „ | Letelepedett, és idővel népszerű királyné vált belőle, bár szívében mindig orosz maradt. | ” |
|
– Olga királynéról[2] |
||
Új hazájában Olga királyné szerényebb körülmények között élt, mint Oroszországban. A királynénak hiányzott a szentpétervári cári udvar pompája és eleganciája, a megszokott csillogás és gazdagság. A görög királyi udvar Oroszország után már-már kényelmetlenül egyszerű volt a királyné számára. Férje és gyermeki társaságában Olga Konsztantyinovna nyaranta rendszeresen hazautazott szüleihez, vagy György király dán rokonságát látogatták meg. A királyi pár utolsó gyermeke, Kristóf királyi herceg Pavlovszkban született, ott, ahol annak idején édesanyja is. A hercegnek orosz keresztszülei lettek, és később ez, illetve leányai házasságkötése szolgáltatta az ürügyet arra, hogy Olga királyné több időt töltsön szülőhazájában.
Olga királyné hamar példátlan népszerűségre tett szert a görögök körében, köszönhetően jótékonysági tevékenységeinek. Ő alapította meg Athén belvárosában az ország legnagyobb kórházát, az Evangeliszmoszt,[3] és ő adott pénzt a pireuszi kórház felépítésére is.
Az orosz ortodoxnak született Olga királyné az 1897-es görög–török háború alatt meglátogatta a fronton harcoló katonákat, és ekkor jött rá, hogy a legtöbb ember nem érti a Bibliát, mivel az a „közönséges görög nyelven” íródott. A görög nyelvnek ezt a változatát körülbelül i. e. 300-tól i. sz. 330-ig használták – tehát az Ószövetséget a Szeptuaginta eredeti változata szerint olvasták, az Újszövetségnek pedig az eredeti görög nyelvű változata volt használatos. Mivel a „közönséges görög nyelvet” már jóformán senki sem értette, a királyné kezdeményezte a Biblia lefordítását a modern görög nyelvre. Az ötlet már hamar ellenkezést váltott ki több görögből is, mivel ők az ősi görög hagyományok semmibe vételeként értelmezték ezt a lépést.
1901 novemberében először jelent meg az Újtestamentum modern fordítása, a Szent Szinódus engedélye nélkül, ami athéni zavargásokhoz és Georgiosz Theotokisz miniszterelnök bukásához vezetett. A fordítást Alexandrosz Pallisz készítette, aki sokkal egyszerűbb és közérthetőbb kifejezéseket, szavakat használt a „modern Bibliában”. A fordítás sokaknak nem tetszett, elsősorban az athéni egyetemistáknak, akiket a saját professzoraik buzdítottak a tiltakozásra. Azt szerették volna, ha kiközösítik Palliszt és a fordítást támogató papokat (beleértve I. Prokopiuszt, Athén érsekét, Olga királyné egyik pártfogoltját).
A tüntetők és a rendőrség összecsapásainak következményeként nyolc ember meghalt, további hetven pedig súlyosan megsérült. Decemberben a fordítást végül betiltották. A kisebb háborút, ami a modern Biblia miatt kialakult, „Evangelikának” nevezték el.
Anyakirálynéként[szerkesztés]
1913. március 18-án egy anarchista meggyilkolta I. György görög királyt, utódjaként legidősebb fia, Konstantin lépett a görög trónra. Olga Konsztantyinovna ezzel megszűnt görög királyné lenni; anyakirálynéi rangot kapott. Feladatköre lecsökkent, egyre több időt tölthetett Oroszországban. Az első világháború alatt haza is költözött a pavlovszki palotába, ahol katonai kórházat nyitott. Az 1917-es forradalmat és II. Miklós cár lemondását, majd a bolsevikok hatalomátvételét követően sem hagyta el az országot, mert az anyakirályné úgy érezte, kötelessége segítenie bebörtönzött rokonain – köztük volt például több unokaöccse is, illetve veje, Georgij Mihajlovics nagyherceg. Mikor azonban elkezdődtek a Romanov-ház tagjainak kivégzései, és az orosz nemesek üldözése, Olga anyakirályné kénytelen volt elmenekülni Oroszországból; és hazatért Görögországba.
1917. június 12-én az anyakirályné első fiát, Konstantin királyt elűzték a trónról. Az új uralkodó Sándor király lett, noha a valódi hatalmat Eleftheriosz Venizelosz miniszterelnök gyakorolta. A királyi család több tagja is száműzetésbe vonult, Olga Konsztantyinovna azonban unokájával maradt Athénban. Alig három évnyi uralkodás után tragikus úton elhunyt Sándor király, és a görög kormány öccsét, Pál görög királyi herceget hívta meg a trónra, azonban a herceg visszautasította azt még életben lévő apjára való tekintettel. Eleftheriosz Venizelosz elvesztette a novemberi választásokat, így lehetővé vált, hogy I. Konstantint visszahívják a trónra. Sándor király halála napjától kezdve és I. Konstantin király visszatéréséig, azaz október 25-től december 29-ig Olga anyakirálynét nevezték ki Görögország régensének.
A vesztes görög–török háború miatt 1922-ben I. Konstantin másodszor is lemondásra kényszerült, a korona legidősebb fiára, II. Györgyre szállt. A királyi család legtöbb tagját – köztük Olga anyakirálynét is – Olaszországba száműzték. A királyné legkisebb fiához, Kristóf herceghez és feleségéhez, Nancy Stewarthoz költözött Palermo városába, a Villa Anastasiába. Itáliából számos utazást tett, egy ilyen út során hunyt el Franciaországban, 1926. június 18-án.
Olga anyakirálynét először Olaszországban temették el, de a monarchia 1936-os restaurálása után 1936. november 17-én kívánságának megfelelően újratemették férje mellé Tatoi szigetén, a görög királyi család nyári rezidenciája mellett, a görög királyok temetkezési helyén.
Források és jegyzetek[szerkesztés]
- Zeepvat, Charlotte: Ablak egy elveszett világra – A Romanov-család fotóalbuma; Magyar Könyvklub, Budapest, 2006; ISBN 963-549-260-X
- Életrajzi adatok
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- Képek, érdekességek (angolul)
- Carabott, Philip: Politics, Orthodoxy and the Language Question in Greece: The Gospel Riots of November 1901; 1993, Journal of Mediterranean Studies 117–138. oldal [1]
|
