I. György görög király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. György
George of Greece V.jpg
I. György király

a hellének királya
Uralkodási ideje
1863. március 30.1913. március 18.
Elődje I. Ottó
Utódja I. Konstantin
Életrajzi adatok
Uralkodóház Glücksburg-ház
Teljes neve Glücksburg Vilmos dán királyi herceg
Született 1845. december 24.
Koppenhága, Dánia
Elhunyt 1913. március 18. (67 évesen)
Szaloniki, Görögország
Házastársa Olga görög királyné
Gyermekei Konstantin (1868–1923)
György (1869–1957)
Alexandra (1870–1891)
Miklós (1872–1938)
Mária (1876–1940)
Olga (1880–1880)
András (1882–1944)
Kristóf (1888–1940)
Édesapja IX. Keresztély dán király
Édesanyja Lujza hessen–kasseli hercegnő

I. György király (görögül: Γεώργιος A', Βασιλεύς των Ελλήνων; Koppenhága, 1845. december 24.Szaloniki, 1913. március 18.), született Vilmos dán királyi herceg, 1863-tól 1913-ig Görögország királya a Glücksburg-házból.

Útja a trónig[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

György Vilmos dán hercegként született IX. Keresztély dán király (1818–1906) és Lujza hessen–kasseli hercegnő (1817–1898) második fiaként. Születésekor apja még nem volt király, csak 1863. november 15-én lett az. Vilmos a dán királyi haditengerészetnél kapott kiképzést, de tizenhét éves korában, 1863. március 30-án az európai nagyhatalmak Görögország királyává választották. Elődjét, Ottót lemondatták, és elűzték a trónról.

Nem Vilmos volt az egyetlen jelölt a görög trónra: a vetélytársai között szerepelt Adalbert bajor herceg, akit a görög trónon ülő bátyja, Ottó utódjának nevezte ki a görög nemzetgyűlés arra az esetre, ha a király utód nélkül halna meg. Ottó később elhagyni kényszerült Görögországot, de a koronáról sohasem mondott le. A másik jelölt Viktória brit királynő fia, Alfréd, Szász-Koburg és Gotha hercege volt. A görögök ugyan szavaztak a király személyéről, és a szavazást Alfréd herceg nyerte meg, de végül a nagyhatalmak és a görög politikusok is úgy döntöttek, hogy Vilmost teszik meg királynak.

Vilmos – a népe hagyományaihoz hűen – nem a "görögök királya", hanem a "hellének királya" címet vette fel, és a keresztnevét is megváltoztatta: Vilmos helyett Georgiosz, azaz György lett.

Uralkodása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az 1863. június 5-én aláírt londoni jegyzőkönyv alapján elfogadta a görög koronát és Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország beleegyezésével június 6-án hivatalosan is Görögország királya lett. A görög nemzetgyűlés már március 30-án felajánlotta a dán hercegnek a trónt, innen számítják uralkodásának kezdetét. A új király október 30-án érkezett meg Görögországba.

Végig nagy népszerűségnek örvendett. 1881-re Thesszália, Janina, Szaloniki, Kréta, valamint Makedónia jelentős részével növelte az ország területét.

Támogatta az ókori olimpiai játékok újraélesztőjét, Pierre de Coubertin báró kampányát, melynek eredményeként az első újkori nyári olimpiai játékokat Athénban rendezhették meg 1896-ban. A már katonailag stabil Görögország összefogott a Balkán más nemzeteivel, hogy legyőzze a megyengült Oszmán Birodalmat. A két Balkán-háború során Görögország jelentős területekkel lett gazdagabb.

1913-ban az 50-ik jubileumát megünnepelni szándékozó király látogatást tett Szaloniki városában. A március 18-i ebédnél (ahol a dán módra készült hagymás rostélyost szolgáltak fel) figyelmeztették, hogy ne sétáljon az utcákon testőrök nélkül, mint ahogy azt Athénban szokta tenni. Ennek ellenére a király és egyik szárnysegédje késő délután sétára indult a kikötőbe. Amint elhaladtak a Lima pasa nevű kávézó előtt, kilépett onnan egy rongyos alak, majd amikor visszafelé tartottak, újra megjelent, és ezúttal hátba lőtte a királyt. A golyó áthaladt a király tüdején, a szívén, majd a gyomrán keresztül tavozott.

A merénylőt, Alekszandrosz Szkinaszt őrizetbe vették. Amikor még a tárgyalás előtt a vizsgálóbíró szobájába vezették, és rövid időre őrizetlenül hagyták, kiugrott az ablakon és szörnyet halt.[1] Egy nacionalista csoport sem vállalta magára a gyilkosságot. A legelfogadottabb vélemény, hogy a merénylő a Macedónián esett sérelmekért állt bosszút a királyon.

Családja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1867. október 27-én kötött házasságot Olga Konsztantyinovna Romanova orosz nagyhercegnővel (1851–1926), II. Sándor orosz cár unokahúgával, akitől nyolc gyermeke született:

Származása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • John Murray, Királygyilkosok - Gyilkos királyok, Gabo, 2006

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Élet és Tudomány 15(2013) 457–459.


Előző uralkodó:
I. Ottó
Görögország uralkodója
1863–1913
A Görög Királyság nagycímere
Következő uralkodó:
I. Konstantin