Notre-Dame-korszak

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Perotinus Alleluia nativitas (a 3. ritmikai modusban komponált műve

A Notre Dame-korszak a zenetörténet jelentős középkori korszakához, az ars antiquahoz kapcsolható. A korszak elnevezésének eredete a párizsi Notre-Dame székesegyház szolgálatában működő zenészcsoporthoz, a Notre Dame-iskolához kötődik, mely a 12. század végi és 13. század eleji egyházi zene egyik központja volt.[1] A Notre Dame-iskola tagjai a 12/13. század fordulójának legnagyobb, többségében anonim zeneszerzői, közöttük név szerint egyedül két szerző ismert, Leoninus és Perotinus.[2]

A Notre-Dame-iskola pontos működésének meghatározása bizonytalan. 1160 körül kezdődött és legkésőbb 1250-ig tartott az az időszak, amikor az európai zenetörténet legmeghatározóbb helyszíne a székesegyház volt.

A Notre-Dame-iskola épített ugyan a Saint Martial-iskola vívmányaira, mely az egyszólamú zene központja volt, s a sequentia és a tropus műfajaiban virágzott, azonban meg is haladta azt. A Notre Dame-iskola kulcsszerepet játszott a többszólamúság fejlődésében, s olyan műfajokban alkotott jelentőset, mint a conductus, az organum vagy a motetta. Az organum itt érte el csúcspontját, és itt jelenik meg a discantus és később a clausula is.

Anonymus IV 1272 után írott traktátusában, a De mensuris et discantu-ban a korszak két legnagyobb mesterét, Leoninust és Perotinust név szerint említi meg, több zeneszerzőt név szerint nem ismerünk, de a legjelentősebb szövegíró, az elsősorban conductus-szerző Philippe de Chancelier neve szintén ránk maradt.

A korszak kétszólamú organumait tartalmazó Magnus liber organi de gradali et antiphonario bővítéseit valószínűleg maga Perotinus végezte el. A repertoár további ránk maradt forrásaiból nemcsak a Notre-Dame székesegyház, hanem feltehetően az iskola által meghatározott környékbeli templomok (a párizsi St-Germain-l'Auxerrois, a szintén párizsi Ste-Geneviéve-du-Mont valamint Beauvais és Sens) anyagait is megismerhetjük.

Zenei források[szerkesztés]

A neumaírással lejegyzett művek kódexekben maradtak fenn. A források, melyek a ránk maradt anyagot tartalmazzák:[3]

W1 W2 F Ma

rövidítés teljes név (jelzet) anyag méret (mm) terjedelem a kézirat keletkezési ideje és helye a repertoár keletkezési ideje és helye tartalom
W1 Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek Codex Helmst. 628 pergamen 215x150 197 folio 13. század közepe
fasc 1-10: Franciaország, fasc 11: valószínűleg Anglia
12. század második fele A Notre-Dame iskola központi forrása (A Magnus liber első fennmaradt példánya)
fasc 1: 4 szólamú organumok
fasc 2: 3 szólamú organumok és conductusok
fasc 3-4: Magnus liber
fasc 5-6: kiegészítő clausulák
fasc 7-8: 3 szólamú organumok, motetták, conductusok
fasc 9: 2 szólamú conductusok, tropusok, organumok, motetták
fasc 10: 1 szólamú conductusok
fasc 11: 2 szólamú organumok
W2 Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek Codex Helmst. 1099 pergamen 175x130 253 folio 13. század közepe, Franciaország 12. század második felétől 13. század közepe A Magnus liber legkésőbbi megmaradt példánya, a legrégebbi francia motetták legfontosabb forrása
fasc 1: 4 szólamú organumok
fasc 2: 3 szólamú organumok
fasc 3: 3 szólamú conductusok
fasc 4-5: Magnus liber
fasc 6: 2 szólamú conductusok
fasc 7: 3 szólamú latin és francia motetták és conductusok
fasc 8: 2 szólamú latin motetták
fasc 9: 3 szólamú kettős- és hármasmotetták
fasc 10: 2 szólamú francia motetták
F Firenze, Biblioteca Mediceo-Laurenziana, plut. 29, 1 pergamen 232x157 440 folio 13. század vége, Franciaország 12. század második fele – 13. század első fele A Notre-Dame iskola leggazdagabb tartalmú kézirata
fasc 1:4 szólamú organumok és conductusok, 3 szólamú clausulák
fasc 2: 3 szólamú organumok
fasc 3-4: Magnus liber (második legrégebbi, leggazdagabb változat)
fasc 5: kiegészítő clausulák
fasc 6: 3 szólamú conductusok, 4 szólamú motetták, 3 szólamú motetták
fasc 7: 2 szólamú conductusok
fasc 8: 3 szólamú motetták
fasc 9: 2 szólamú motetták, 3 szólamú kettősmotetták
fasc 10-11: 1 szólamú conductusok és rondellusok
Ma Madrid, Biblioteca Nacional, ms 20486 pergamen 166x115 142 folio 13. század vége, valószínűleg Spanyolország 12. század második fele – 13. század közepe Különleges elrendezésű de hiányos Notre-Dame-repertoár kézirat, F-nél valószínűleg későbbi, de W2-nél korábbi; kb 100 darab: motetták, organumok, conductusok

Modális ritmusok[szerkesztés]

A Notre-Dame-korszakban vált elterjedtté és jelentőssé a modális ritmika és a modális notáció.

Az organum-részek kötetlen ritmikája mellett uralkodóvá váltak a hármas ritmusok. Ezeket a ritmusképleteket 6 modusra lehet osztani. Valószínű, hogy a ritmika elterjedése összefüggésben áll a 12. században elterjedő új ritmikus költészettel.

  • 1. modus hosszú-rövid 2:1 arányban
  • 2. modus rövid-hosszú 1:2 arányban
  • 3. modus hosszú-rövid-hosszú 3:1:2 arányban
  • 4. modus a 3. fordítottja a gyakorlatban nem fordult elő
  • 5. modus 3 hosszú
  • 6. modus 3 rövid

Média[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Encyclopedia of Music, William Collins Sons & Company Ltd., p. 382. 1976 ID 0 00 43433IX
  2. Szabolcsi BenceTóth AladárZenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 722. o.
  3. Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8  

Forrás[szerkesztés]

  • Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8