Notre-Dame-korszak
A Notre Dame-korszak a zenetörténet jelentős középkori korszakához, az ars antiquahoz kapcsolható. A korszak elnevezésének eredete a párizsi Notre-Dame székesegyház szolgálatában működő zenészcsoporthoz, a Notre Dame-iskolához kötődik, mely a 12. század végi és 13. század eleji egyházi zene egyik központja volt.[1] A Notre Dame-iskola tagjai a 12/13. század fordulójának legnagyobb, többségében anonim zeneszerzői, közöttük név szerint egyedül két szerző ismert, Leoninus és Perotinus.[2]
A Notre-Dame-iskola pontos működésének meghatározása bizonytalan. 1160 körül kezdődött és legkésőbb 1250-ig tartott az az időszak, amikor az európai zenetörténet legmeghatározóbb helyszíne a székesegyház volt.
A Notre-Dame-iskola épített ugyan a Saint Martial-iskola vívmányaira, mely az egyszólamú zene központja volt, s a sequentia és a tropus műfajaiban virágzott, azonban meg is haladta azt. A Notre Dame-iskola kulcsszerepet játszott a többszólamúság fejlődésében, s olyan műfajokban alkotott jelentőset, mint a conductus, az organum vagy a motetta. Az organum itt érte el csúcspontját, és itt jelenik meg a discantus és később a clausula is.
Anonymus IV 1272 után írott traktátusában, a De mensuris et discantu-ban a korszak két legnagyobb mesterét, Leoninust és Perotinust név szerint említi meg, több zeneszerzőt név szerint nem ismerünk, de a legjelentősebb szövegíró, az elsősorban conductus-szerző Philippe de Chancelier neve szintén ránk maradt.
A korszak kétszólamú organumait tartalmazó Magnus liber organi de gradali et antiphonario bővítéseit valószínűleg maga Perotinus végezte el. A repertoár további ránk maradt forrásaiból nemcsak a Notre-Dame székesegyház, hanem feltehetően az iskola által meghatározott környékbeli templomok (a párizsi St-Germain-l'Auxerrois, a szintén párizsi Ste-Geneviéve-du-Mont valamint Beauvais és Sens) anyagait is megismerhetjük.
Zenei források[szerkesztés]
A neumaírással lejegyzett művek kódexekben maradtak fenn. A források, melyek a ránk maradt anyagot tartalmazzák:[3]
W1 W2 F Ma
| rövidítés | teljes név (jelzet) | anyag | méret (mm) | terjedelem | a kézirat keletkezési ideje és helye | a repertoár keletkezési ideje és helye | tartalom |
|---|---|---|---|---|---|---|---|
| W1 | Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek Codex Helmst. 628 | pergamen | 215x150 | 197 folio | 13. század közepe fasc 1-10: Franciaország, fasc 11: valószínűleg Anglia |
12. század második fele | A Notre-Dame iskola központi forrása (A Magnus liber első fennmaradt példánya) fasc 1: 4 szólamú organumok fasc 2: 3 szólamú organumok és conductusok fasc 3-4: Magnus liber fasc 5-6: kiegészítő clausulák fasc 7-8: 3 szólamú organumok, motetták, conductusok fasc 9: 2 szólamú conductusok, tropusok, organumok, motetták fasc 10: 1 szólamú conductusok fasc 11: 2 szólamú organumok |
| W2 | Wolfenbüttel, Herzog August Bibliothek Codex Helmst. 1099 | pergamen | 175x130 | 253 folio | 13. század közepe, Franciaország | 12. század második felétől 13. század közepe | A Magnus liber legkésőbbi megmaradt példánya, a legrégebbi francia motetták legfontosabb forrása fasc 1: 4 szólamú organumok fasc 2: 3 szólamú organumok fasc 3: 3 szólamú conductusok fasc 4-5: Magnus liber fasc 6: 2 szólamú conductusok fasc 7: 3 szólamú latin és francia motetták és conductusok fasc 8: 2 szólamú latin motetták fasc 9: 3 szólamú kettős- és hármasmotetták fasc 10: 2 szólamú francia motetták |
| F | Firenze, Biblioteca Mediceo-Laurenziana, plut. 29, 1 | pergamen | 232x157 | 440 folio | 13. század vége, Franciaország | 12. század második fele – 13. század első fele | A Notre-Dame iskola leggazdagabb tartalmú kézirata fasc 1:4 szólamú organumok és conductusok, 3 szólamú clausulák fasc 2: 3 szólamú organumok fasc 3-4: Magnus liber (második legrégebbi, leggazdagabb változat) fasc 5: kiegészítő clausulák fasc 6: 3 szólamú conductusok, 4 szólamú motetták, 3 szólamú motetták fasc 7: 2 szólamú conductusok fasc 8: 3 szólamú motetták fasc 9: 2 szólamú motetták, 3 szólamú kettősmotetták fasc 10-11: 1 szólamú conductusok és rondellusok |
| Ma | Madrid, Biblioteca Nacional, ms 20486 | pergamen | 166x115 | 142 folio | 13. század vége, valószínűleg Spanyolország | 12. század második fele – 13. század közepe | Különleges elrendezésű de hiányos Notre-Dame-repertoár kézirat, F-nél valószínűleg későbbi, de W2-nél korábbi; kb 100 darab: motetták, organumok, conductusok |
Modális ritmusok[szerkesztés]
A Notre-Dame-korszakban vált elterjedtté és jelentőssé a modális ritmika és a modális notáció.
Az organum-részek kötetlen ritmikája mellett uralkodóvá váltak a hármas ritmusok. Ezeket a ritmusképleteket 6 modusra lehet osztani. Valószínű, hogy a ritmika elterjedése összefüggésben áll a 12. században elterjedő új ritmikus költészettel.
- 1. modus hosszú-rövid 2:1 arányban
- 2. modus rövid-hosszú 1:2 arányban
- 3. modus hosszú-rövid-hosszú 3:1:2 arányban
- 4. modus a 3. fordítottja a gyakorlatban nem fordult elő
- 5. modus 3 hosszú
- 6. modus 3 rövid
Média[szerkesztés]
- Petronius: Sederunt principes, négyszólamú orgánum a YouTube-on
- Leoninus: kétszólamú orgánum a YouTube-on
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Encyclopedia of Music, William Collins Sons & Company Ltd., p. 382. 1976 ID 0 00 43433IX
- ↑ Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 722. o.
- ↑ Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8
Források[szerkesztés]
- Brockhaus Riemann zenei lexikon II. (G–N). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1984. ISBN 963-330-543-8
A középkor zenéje | ||
|---|---|---|
| Korszakok, iskolák | 
 | |
| Hangszerek | ||
| Zenei formák / műfajok | ||
| Zeneszerzők |
| |
| Zenei lejegyzés | ||
| Kapcsolódó szócikkek | ||
