Második Wekerle-kormány
| Második Wekerle-kormány (1906. április 8. – 1910. január 17.) | |||||
| Időhossz | 3 év, 9 hónap | ||||
| Kormányfő | Wekerle Sándor (miniszterelnökként) | ||||
| Államfő | I. Ferenc József (magyar királyként) | ||||
| Államforma | királyság | ||||
| Pártok | Országos Alkotmánypárt Függetlenségi és Negyvennyolcas Párt Katolikus Néppárt | ||||
A második Wekerle-kormány 1906. április 8-ától 1910. január 17-ig volt hivatalban. A Szabadelvű Párt, mely jogelődét, a Deák-pártot is tekintve a kiegyezés óta az összes országgyűlési választást megnyerte, az 1905-ös választásokon történelmi vereséget szenvedett. A győztes, a 67-es elveket és eredményeket többségében élesen elvető, Ausztria és Magyarország között csak a perszonáluniót fenntartani hajlandó, a választásokra egységbe tömörült ellenzéki pártok, az ún. Szövetkezett Ellenzék komolyan fenyegetett az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésével.
Története[szerkesztés]
1905. június 18-án Ferenc József, a birodalom széthullásától tartva, a választási eredményeket negligálva a hozzá és a dualizmus rendszeréhez hű báró Fejérváry Géza táborszernagyot, a magyar királyi darabont testőrség kapitányát nevezte ki miniszterelnökké, átmeneti jelleggel. A parlamenten kívüliekből szervezett „darabontkormány” gyakorlatilag közutálatnak örvendett, az ellenzék által szervezett „nemzeti ellenállás” pedig cselekvésképtelenné tette. Az ekkor tetőpontjára hágó 1905-1906-os belpolitikai válságot végül az udvarral kötött titkos paktum oldotta fel, melyben a győztes ellenzék gyakorlatilag a programját volt kénytelen feladni, valamint elfogadni Wekerle Sándort miniszterelnöknek.
Az újonnan kinevezett kormány az 1906-os választásokon megerősítést nyert. A Koalíció belső ellentétei, programjának kényszerű feladása, valamint sorozatos hibái pozícióiban szinte a kezdetektől fogva olyannyira meggyengítették, hogy sem az önálló Magyar Nemzeti Bank felállítását, sem más, a paktumban nem szereplő, tehát az udvar által nem „tiltott” célkitűzéseit sem sikerült elérnie.
A Tisza István vezetésével újjászervezett Szabadelvű Párt, immáron Nemzeti Munkapárt néven az 1910-es választásokra felbomlott egykori „szövetkezett ellenzék” felett kiütéses győzelmet aratott, a parlamenti mandátumok több, mint 60%-át bezsebelve.
A kormány tagjai[szerkesztés]
.jpg)
Források[szerkesztés]
- Bölöny József: Magyarország kormányai, 1848–1992 (Akadémiai, 1992) 78. o. ISBN 963-05-6402-5