Morfolino

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Morfolino-RNS heteroduplex 8 tagú részlete

A morfolino, más néven morfolinooligomer vagy foszforodiamidát-morfolino oligomer (PMO) a molekuláris biológiában a génexpresszió módosításához használt oligomertípus. Szerkezete metilénmorfolingyűrűkből foszforodiamidát csoportokkal összekapcsolt DNS-bázisokból áll. A morfolinók akadályozzák más molekulák hozzáférését az RNS bázispárosodási felszínének kis (kb. 25 bázis) szakaszához férést akadályozzák. A fordított genetika használja a génfunkció csökkentésére.

E cikkben csak a morfolino antiszensz oligomerek vannak tárgyalva, melyek nukleinsav-analógok. A morfolino elnevezés más kémiai nevekben is előfordulhatnak morfolingyűrűs vegyületekre utalva. A más morfolinszármazékokkal való összetévesztés elkerülése végett az oligomereket gyakran nagybetűvel („Morpholino”) írják a márkanevekhez hasonlóan, de ennek használata nem egységes. A morfolinooligomereket gyakran PMO-nak nevezik, különösen az orvosi irodalomban. A vivo-morfolinók és a PPMO a morfolino módosított változatai további csoportokkal a sejtekbe lépés könnyítésére.

A génknockdown egy gén expressziója csökkentésével érhető el. Fehérjekódoló gének esetén ez a megfelelő fehérje mennyiségének csökkentésével jár. A génknockdown a fehérje funkciójának megismerésére használt módszer, mely egy exon kiesését okozza a fehérjekódoló RNS-átiratból, segítve az általa kódolt fehérjerészlet megismerését vagy a fehérjeműködést is csökkentheti. E molekulákat számos modellszervezetben használták, például egerekben, zebradánióban, karmosbékákban és tengerisünökben.[1] A morfolinók a pre-mRNS splicingját is módosíthatják[2] vagy a miRNS érését és aktiválását is gátolhatják.[3] A morfolinók RNS-célzását és sejtekbe adását 2016-ban kutatták folyóiratban,[4] 2017-ben könyvben.[5]

A morfolinók fontosak a gyógyszerészetben bizonyos patogének, például baktériumok[6] vagy vírusok,[7] illetve genetikai betegségek ellen.[8] A morfolinoalapú eteplirszent gyorsított eljárásban fogadta el a US Food and Drug Administration 2016 szeptemberében bizonyos Duchenne-izomdisztrófia-okozó mutációk kezelésére,[9] azonban a folyamatot vitatták. Más morfolinoalapú gyógyszerek, például a golodirszen, viltolarszen és a kaszimerszen 2019–2021 közt lettek elfogadva Duchenne-izomdisztrófiára.[10][11][12]

Történet[szerkesztés]

A morfolinooligomereket Summerton fogalmazta meg az AntiVirals Inc.-nél (ma Sarepta Therapeutics), és Wellerrel együtt fejlesztette ki.[13]

Szerkezet[szerkesztés]

A morfolinók szintetikus molekulák a természetes nukleinsav-szerkezet áttervezésével.[14] Általában 25 bázis hosszúak, egy RNS vagy egyszálú DNS komplementer szakaszaihoz kapcsolódnak szabványos nukleinsav-bázispárosodással. A morfolinók és a DNS közti különbség, hogy a morfolinók metilénmorfolingyűrűkkel kapcsolódnak egymáshoz foszforodiamidátcsoportokkal a foszfát helyett.[14] Az ábra az RNS és egy morfolino szerkezetét hasonlítja össze. Az anionos foszfát töltetlen foszforodiamidáttal való cseréje megszünteti az ionizációt fiziológiás pH-nál, így a morfolinók töltetlenek. A morfolino váza ilyen módosult alegységekből áll.

Funkció[szerkesztés]

A morfolino nem okozza a cél-RNS bomlását, szemben sok más antiszensz szerkezettel (például tiofoszfátok vagy siRNS). Ehelyett sztérikus gátként működik az RNS célszakaszához való kötődéssel, gátolva más molekulák kölcsönhatását az RNS-sel.[15] A morfolinókat gyakran használják egy mRNS-átirat szerepének meghatározásában embriók esetén. Ilyen oligomereket helyeztek zebradániók,[16] Xenopus-fajok,[17] tengerisünök[18] és F. heteroclitusok petéibe és embrióiba, morfáns embriókat adva, vagy elektroporációval juttattak be későbbi fejlődési szakaszban lévő csirkeembrióba.[19] A megfelelő citoszolszállítási rendszerekkel a morfolinók hatékonyak sejtkultúra esetén is.[20][21] A vivo-morfolinók, ahol az oligomer kovalensen kapcsolódik dendrimerhez, a sejtekbe rendszeres hozzáadáskor belépnek felnőtt állatokban és szövetkultúrában is.[22]

Normál génexpresszió eukariótákban[szerkesztés]

Közbelépés nélküli eukarióta génexpresszió

Az eukarióta szervezetekben a pre-mRNS a magban íratik át, az intronok kiesnek, majd az érett mRNS a sejtmagból a citoplazmába kerül. A riboszóma kis alegysége általában az 5’ végéhez kötődve kezd, majd egyes eukarióta iniciációs faktorok csatlakoznak hozzá, létrehozva az iniciációs komplexet. Ez az mRNS-t végigpásztázza, míg startkodonhoz ér, majd a nagy alegység csatlakozik a kicsihez, és elkezdődik a fehérjetranszláció. E folyamat a génexpresszió: ekkor alakul át a génben tárolt információ fehérjévé.

Transzlációblokkolás[szerkesztés]

Morfolinóval akadályozott transzláció

Az mRNS 5' UTR-éhez kötődve a morfolinók közbeszólhatnak a riboszómás iniciációs komplex haladásával. Ez megakadályozza a kódoló régió transzlációját (génknockdown). Ez hasznos egy adott fehérje funkciójának megismeréséhez, a morfolinók könnyű módszer a fehérjeexpresszió csökkentésére és a knockdown hatásának megismerésére. Egyes morfolinók az expressziót annyira csökkenthetik, hogy a korábban létező fehérjék bomlása után a célfehérjék észlelhetetlenek Western blottal.

2016-ban egy peptidkonjugált PMO (PPMO) esetén kiderült, hogy gátolja az újdelhi metallo-béta-laktamáz 1-et, melyet sok rezisztens baktérium használ karbapenembontásra.[23][24]

pre-mRNS-splicing módosítása[szerkesztés]

Morfolinóval blokkolt splicing

A morfolinók közbeszólhatnak a pre-mRNS feldolgozásába a splicinget irányító snRNP-k céljaikhoz való kötődésének megakadályozásával vagy az adenin blokkolásával és splicinglasszószerkezet-létrehozásának akadályozásával, illetve a splicingszabályzó fehérjék kötésének megváltoztatásával.[25][26] Az snRNP U1 (donorhelynél) vagy U2/U5 blokkolása (a polipirimidin résznél és az akceptorhelynél) módosult splicingot okozhat exonok kihagyásával az mRNS-ből. Egyes splicingcélok célzása intronbeillesztést okoz, rejtett splicinghelyek esetén részleges beillesztés vagy kihagyás történhet.[27] Az U11/U12 snRNP-k is blokkolhatók.[28] A splicingmódosulás könnyen tesztelhető RT-PCR-rel, és az RT-PCR-termékek gélelektroforézise utáni sáveltolódás utal rá.[2]

További alkalmazások: más mRNS-helyek blokkolása, vizsgálati használat[szerkesztés]

A morfolinók használhatók miRNS-aktivitás[29][30] és -érés blokkolására.[3] A fluoreszceinnel jelölt morfolinók fluoreszceinspecifikus antitestekkel egxütt használhatók a miRNS-ekkel való in situ hibridizáció ellenőrzésére.[31] A morfolinók képesek a ribozimaktivitás akadályozására.[32] Az U2 és U12 snRNP funkciót a morfolinók gátolták.[33] A fehérjekódoló részekben levő „csúszós” mRNS-szekvenciákat célzó morfolinók okozhatnak transzlációs kereteltolódást.[34] A morfolinók akadályozhatják az RNS-szerkesztést,[35] a poli-A követést[36] és a transzlokációs sorozatokat.[37]

Specificitás, stabilitás és nem antiszensz hatások[szerkesztés]

A morfolinók gyakori knockdowneszközök állatembriókban, melyek génexpressziós tartománya szélesebb a felnőtt sejteknél, és jobban hat a nem megfelelő interakció. Az egy- vagy kevéssejtes állapotú béka- vagy halembriókba való injekció után 5 nappal mérhetők a morfolino hatásai,[38] miután az organogenezis és a sejtdifferenciáció nagy része végbement, a megfigyelt fenotípusok a célgén knockdownjával konzisztensek. Az irreleváns szakaszú kontrolloligomerek általában az embrió fenotípusára kis hatással vannak, ami a morfolino specificitását és nem antiszensz hatásai hiányát bizonyítja. A knockdownhoz szükséges dózis csökkenthető több, azonos mRNA-t érintő morfolino együttes beadásával, ami a dózisfüggő mellékhatásokat kerüli el vagy csökkenti.[39]

Az mRNS-mentéses kísérletek bizonyos esetekben helyreállíthatják a vad típusú fenotípust, és a morfolino specificitását bizonyíthatják. Ez esetben a morfolinót a hozzá tartozó fehérjét kódoló mRNS-sel együtt adják be. Azonban ennek módosult 5'-UTR-e van, hogy ne legyen a morfolino célja. Az mRNS kódoló része kódolja az adott fehérjét. A mentő mRNS transzlációja pótolja a morfolinóval csökkentett mennyiségű fehérjét. Mivel a mentő mRNS nem befolyásolja a morfolino mellékhatásai miatti fenotípus-változásokat, ez a visszaállás vad típusú fenotípusra a morfolino specificitását igazolja.[38] Egyes esetekben a mentő RNS ektópiás expressziója a vad fenotípus visszaállását ellehetetleníti.

Az embriókban a morfolinók nullmutánsokban tesztelhetők váratlan hatásokra, majd vad típusú embriókban az akut knockdown fenotípusának megismerésére. A knockdownfenotípus gyakran a mutánsnál szélsőségesebb: a mutánsban a nullgén hatásai genetikai kompenzáció csökkentheti.[40]

Mivel vázuk nem természetes, a sejt fehérjéi nem bontják a morfolinókat. A nukleázok nem bontanak morfolinókat,[41] de szérumban és sejtekben se bomlanak.[42]

A morfolinók legfeljebb 18%-a okoz mellékhatásokkal kapcsolatos fenotípusokat, például a központi idegrendszer és a testi szövetek sejthalálát.[43] Ezek nagy részét a p53-mediált apoptózis okozza, ami anti-p53 morfolinóval együttes beadással megakadályozható. Ezenkívül a p53-mediált apoptózis egy másik antiszensz szerkezettípus fenotípusában is megjelenik meg, tehát a p53-mediált apoptózis oka a célfehérje elvesztése, nem a knockdownoligomer fajtája.[44] E hatások szekvenciaspecifikusak: a legtöbb esetben ha egy morfolinónak vannak mellékhatásai, egy 4 eltérő bázissal rendelkező morfolino nem okoz ilyen hatást.

A morfolinókban vitára adhat okot a mellékhatás. Akár szándékos knockdown, akár a célon kívüli RNS-sel való interakció az ok, ez megszüntethető másik kísérlettel, mellyel igazolható, hogy a módosult fenotípus eredménye a várt cél knockdownja. Ez egy második, azonos mRNS-t célzó, az elsővel nem átfedő morfolinóval történhet[38] a megfigyelt fenotípusok összehasonlításával (bár a kompenzáció elfedhet egy fenotípust) a morfolino nullmutánssal vagy domináns negatív módszerrel való tesztelésében további fenotípusváltozások észlelésére. A megfigyelt fenotípusok mRNS-sel való javítása, ha lehet, a morfolino specificitásának ellenőrzésére használható.[38][40]

Bevitel[szerkesztés]

Egy morfolino hatásosságához a sejtmembránon át a citoszolba kell beáramolnia. A citoszolon belül azonban a citoszol és a sejtmag közt szabadon áramolhatnak, ahogy ezt a sejtmagi splicinget befolyásoló aktivitás is meghatározza mikroinjekció után. Különböző módszereket használnak embriókba, sejtekbe vagy felnőtt állatokba juttatáshoz. Mikroinjekciós eszközt használnak általában az embrióba juttatáshoz, általában egy vagy kevéssejtű állapotban;[45] ennek alternatívája az elektroporáció, mely későbbi embrióállapotokba tud juttatni oligomereket.[46] Gyakori beviteli módszerek sejttenyészetekbe például az Endo-Porter peptid (mely a morfolino endoszómából juttatását okozza),[21] a speciális beviteli rendszer (nem elérhető kereskedelemben, morfolino–DNS heteroduplexet használt etoxilezett polietilénimin reagenssel),[20] az elektroporáció[47] vagy az SL.[48]

Érett szövetekbe juttatása általában nehéz, azonban van néhány rendszer, mely lehetővé teszi a módosítatlan morfolinók felvételét (beleértve az izomsejtekbe való felvételt Duchenne-izomdisztrófia esetén[49] vagy az erek endotélsejtjeinek angioplasztia esetén való felvételét).[50] Bár áthaladnak könnyen a szövetek sejtközi terén, a konjugálatlan PMO-k citoszolba és sejtmagba jutása korlátozott az egészséges sejtekbe intravénás beadás után. A felnőtt élőlények sok sejtjébe való bevitel kovalens morfolinokonjugátumokkal történhet sejten áthaladó peptidekkel, és bár toxicitás kapcsolata derült ki a peptidkonjugátumok kis dózisaival,[51][52] ezeket az észlelt toxicitást okozó dózisok alatt használták in vivo.[7][53] Egy oktaguanidínium-dendrimer áthelyezheti a módosult oligomert (a vivo-morfolinót) a vérből a citoszolba.[22][54] A könnyen sejtbe kerülő morfolinók, például a peptidkonjugátumok és a vivo-morfolinók a vírusos és genetikai betegségeket gyógyíthatják.[55]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ (2002. március 1.) „Morpholino oligos: making sense of antisense?”. Developmental Biology 243 (2), 209–14. o. DOI:10.1006/dbio.2001.0565. PMID 11884031.  
  2. ↑ a b (2001. július 1.) „Inhibition of zebrafish fgf8 pre-mRNA splicing with morpholino oligos: a quantifiable method for gene knockdown”. Genesis 30 (3), 154–6. o. DOI:10.1002/gene.1053. PMID 11477696.  
  3. ↑ a b (2007. augusztus 1.) „Targeted inhibition of miRNA maturation with morpholinos reveals a role for miR-375 in pancreatic islet development”. PLOS Biology 5 (8), e203. o. DOI:10.1371/journal.pbio.0050203. PMID 17676975.  
  4. ↑ (2016) „Guide for Morpholino Users: Toward Therapeutics”. J Drug Discov Develop and Deliv 3 (2), 1023. o.  
  5. ↑ Morpholino Oligomers, Methods in Molecular Biology (angol nyelven). Humana Press (Springer), 284. o.. DOI: 10.1007/978-1-4939-6817-6 (2017). ISBN 978-1-4939-6815-2 
  6. ↑ (2005. április 1.) „Antibacterial antisense”. Current Opinion in Molecular Therapeutics 7 (2), 109–13. o. PMID 15844617.  
  7. ↑ a b (2007. július 1.) „In vitro resistance selection and in vivo efficacy of morpholino oligomers against West Nile virus”. Antimicrobial Agents and Chemotherapy 51 (7), 2470–82. o. DOI:10.1128/AAC.00069-07. PMID 17485503.  
  8. ↑ (2006. október 1.) „Induced dystrophin exon skipping in human muscle explants”. Neuromuscular Disorders 16 (9–10), 583–90. o. DOI:10.1016/j.nmd.2006.05.017. PMID 16919955.  
  9. ↑ Press Announcements - FDA grants accelerated approval to first drug for Duchenne muscular dystrophy. Food and Drug Administration , 2019. szeptember 10.
  10. ↑ Commissioner, Office of the: FDA grants accelerated approval to first targeted treatment for rare Duchenne muscular dystrophy mutation (angol nyelven). FDA , 2019. december 12. (Hozzáférés: 2019. december 14.)
  11. ↑ (2019. október 1.) „Viltolarsen for the treatment of Duchenne muscular dystrophy”. Drugs of Today 55 (10), 627–639. o. DOI:10.1358/dot.2019.55.10.3045038. ISSN 1699-3993. PMID 31720560.  
  12. ↑ Shirley, Matt (2021. május 1.). „Casimersen: First Approval”. Drugs 81 (7), 875–879. o. DOI:10.1007/s40265-021-01512-2. ISSN 1179-1950. PMID 33861387.  
  13. ↑ Invention and Early History of Morpholinos: From Pipe Dream to Practical Products, Morpholino Oligomers, Methods in Molecular Biology (angol nyelven). Humana Press (Springer), 1–15. o.. DOI: 10.1007/978-1-4939-6817-6_1 (2017). ISBN 978-1-4939-6817-6 
  14. ↑ a b (1997. június 1.) „Morpholino antisense oligomers: design, preparation, and properties”. Antisense & Nucleic Acid Drug Development 7 (3), 187–95. o. DOI:10.1089/oli.1.1997.7.187. PMID 9212909.  
  15. ↑ (1999. december 1.) „Morpholino antisense oligomers: the case for an RNase H-independent structural type”. Biochimica et Biophysica Acta (BBA) - Gene Structure and Expression 1489 (1), 141–58. o. DOI:10.1016/S0167-4781(99)00150-5. PMID 10807004.  
  16. ↑ (2000. október 1.) „Effective targeted gene 'knockdown' in zebrafish”. Nature Genetics 26 (2), 216–20. o. DOI:10.1038/79951. PMID 11017081.  
  17. ↑ (2000. június 1.) „Beta-catenin signaling activity dissected in the early Xenopus embryo: a novel antisense approach”. Developmental Biology 222 (1), 124–34. o. DOI:10.1006/dbio.2000.9720. PMID 10885751.  
  18. ↑ (2001. február 1.) „SpKrl: a direct target of beta-catenin regulation required for endoderm differentiation in sea urchin embryos”. Development 128 (3), 365–75. o. DOI:10.1242/dev.128.3.365. PMID 11152635.  
  19. ↑ (2001. április 1.) „The winged-helix transcription factor FoxD3 is important for establishing the neural crest lineage and repressing melanogenesis in avian embryos”. Development 128 (8), 1467–79. o. DOI:10.1242/dev.128.8.1467. PMID 11262245.  
  20. ↑ a b (2001. július 1.) „Achieving efficient delivery of morpholino oligos in cultured cells”. Genesis 30 (3), 94–102. o. DOI:10.1002/gene.1039. PMID 11477682.  
  21. ↑ a b (2005. november 1.) „Endo-Porter: a novel reagent for safe, effective delivery of substances into cells”. Annals of the New York Academy of Sciences 1058 (1), 62–75. o. DOI:10.1196/annals.1359.012. PMID 16394126.  
  22. ↑ a b (2008. december 1.) „Vivo-Morpholinos: a non-peptide transporter delivers Morpholinos into a wide array of mouse tissues”. BioTechniques 45 (6), 613–4, 616, 618 passim. o. DOI:10.2144/000113005. PMID 19238792.  
  23. ↑ New molecule knocks out superbugs' immunity to antibiotics. newatlas.com , 2017. január 20. (Hozzáférés: 2017. január 25.)
  24. ↑ (2017. március 1.) „Peptide-conjugated phosphorodiamidate morpholino oligomer (PPMO) restores carbapenem susceptibility to NDM-1-positive pathogens in vitro and in vivo”. The Journal of Antimicrobial Chemotherapy 72 (3), 782–790. o. DOI:10.1093/jac/dkw476. PMID 27999041.  
  25. ↑ (2004. október 1.) „Correction of aberrant FGFR1 alternative RNA splicing through targeting of intronic regulatory elements”. Human Molecular Genetics 13 (20), 2409–20. o. DOI:10.1093/hmg/ddh272. PMID 15333583.  
  26. ↑ (2006. május 1.) „Aberrant splicing in the ocular albinism type 1 gene (OA1/GPR143) is corrected in vitro by morpholino antisense oligonucleotides”. Human Mutation 27 (5), 420–6. o. DOI:10.1002/humu.20303. PMID 16550551.  
  27. ↑ (2007. június 1.) „Achieving targeted and quantifiable alteration of mRNA splicing with Morpholino oligos”. Biochemical and Biophysical Research Communications 358 (2), 521–7. o. DOI:10.1016/j.bbrc.2007.04.172. PMID 17493584.  
  28. ↑ (2007. november 1.) „Splicing segregation: the minor spliceosome acts outside the nucleus and controls cell proliferation”. Cell 131 (4), 718–29. o. DOI:10.1016/j.cell.2007.09.043. PMID 18022366.  
  29. ↑ (2004) „Substrate requirements for let-7 function in the developing zebrafish embryo”. Nucleic Acids Research 32 (21), 6284–91. o. DOI:10.1093/nar/gkh968. PMID 15585662.  
  30. ↑ (2007. február 1.) „Zebrafish miR-214 modulates Hedgehog signaling to specify muscle cell fate”. Nature Genetics 39 (2), 259–63. o. DOI:10.1038/ng1953. PMID 17220889.  
  31. ↑ (2012. június 1.) „Revealing details: whole mount microRNA in situ hybridization protocol for zebrafish embryos and adult tissues”. Biology Open 1 (6), 566–9. o. DOI:10.1242/bio.2012810. PMID 23213449.  
  32. ↑ (2004. szeptember 1.) „Exogenous control of mammalian gene expression through modulation of RNA self-cleavage”. Nature 431 (7007), 471–6. o. DOI:10.1038/nature02844. PMID 15386015.  
  33. ↑ (2005. február 1.) „Targeted 'knockdown' of spliceosome function in mammalian cells”. Nucleic Acids Research 33 (4), e41. o. DOI:10.1093/nar/gni041. PMID 15731334.  
  34. ↑ (2004. október 1.) „Efficient stimulation of site-specific ribosome frameshifting by antisense oligonucleotides”. RNA 10 (10), 1653–61. o. DOI:10.1261/rna.7810204. PMID 15383681.  
  35. ↑ (2013. január 1.) „Steric antisense inhibition of AMPA receptor Q/R editing reveals tight coupling to intronic editing sites and splicing”. Nucleic Acids Research 41 (2), 1113–23. o. DOI:10.1093/nar/gks1044. PMID 23172291.  
  36. ↑ (2011. szeptember 1.) „Induction of antagonistic soluble decoy receptor tyrosine kinases by intronic polyA activation”. Molecular Cell 43 (6), 927–39. o. DOI:10.1016/j.molcel.2011.08.009. PMID 21925381.  
  37. ↑ (2009. július 1.) „Participation of Xenopus Elr-type proteins in vegetal mRNA localization during oogenesis”. The Journal of Biological Chemistry 284 (30), 19982–92. o. DOI:10.1074/jbc.M109.009928. PMID 19458392.  
  38. ↑ a b c d (2009. március 1.) „A primer for morpholino use in zebrafish”. Zebrafish 6 (1), 69–77. o. DOI:10.1089/zeb.2008.0555. PMID 19374550.  
  39. ↑ (2008. január 1.) „Quantitative assessment of the knockdown efficiency of morpholino antisense oligonucleotides in zebrafish embryos using a luciferase assay”. Genesis 46 (1), 1–7. o. DOI:10.1002/dvg.20361. PMID 18196596.  
  40. ↑ a b (2017. október 1.) „Guidelines for morpholino use in zebrafish”. PLOS Genetics 13 (10), e1007000. o. DOI:10.1371/journal.pgen.1007000. PMID 29049395.  
  41. ↑ (1996) „Resistance of morpholino phosphorodiamidate oligomers to enzymatic degradation”. Antisense & Nucleic Acid Drug Development 6 (4), 267–72. o. DOI:10.1089/oli.1.1996.6.267. PMID 9012862.  
  42. ↑ (2007) „Stability of cell-penetrating peptide-morpholino oligomer conjugates in human serum and in cells”. Bioconjugate Chemistry 18 (1), 50–60. o. DOI:10.1021/bc060138s. PMID 17226957.  
  43. ↑ (2001. július 1.) „Morphant technology in model developmental systems”. Genesis 30 (3), 89–93. o. DOI:10.1002/gene.1038. PMID 11477681.  
  44. ↑ (2007. május 1.) „p53 activation by knockdown technologies”. PLOS Genetics 3 (5), e78. o. DOI:10.1371/journal.pgen.0030078. PMID 17530925.  
  45. ↑ (2009. március 1.) „Microinjection of zebrafish embryos to analyze gene function”. Journal of Visualized Experiments 9 (25). DOI:10.3791/1115. PMID 19274045.  
  46. ↑ (2006. július 1.) „Electroporation of DNA, RNA, and morpholinos into zebrafish embryos”. Methods 39 (3), 207–11. o. DOI:10.1016/j.ymeth.2005.12.009. PMID 16837210.  
  47. ↑ Optimizing electroporation conditions for intracellular delivery of Morpholino antisense oligonucleotides directed against the hepatitis C virus internal ribosome entry site, Antisense Therapeutics, 309–22. o.. DOI: 10.1385/1-59259-854-4:309 (2004). ISBN 978-1-59259-854-0 
  48. ↑ (1996) „A simple method for delivering morpholino antisense oligos into the cytoplasm of cells”. Antisense & Nucleic Acid Drug Development 6 (3), 169–75. o. DOI:10.1089/oli.1.1996.6.169. PMID 8915501.  
  49. ↑ (2006. február 1.) „Dystrophin expression in the mdx mouse after localised and systemic administration of a morpholino antisense oligonucleotide”. The Journal of Gene Medicine 8 (2), 207–16. o. DOI:10.1002/jgm.838. PMID 16285002.  
  50. ↑ (2002. május 1.) „Intramural coronary delivery of advanced antisense oligonucleotides reduces neointimal formation in the porcine stent restenosis model”. Journal of the American College of Cardiology 39 (10), 1686–91. o. DOI:10.1016/S0735-1097(02)01830-2. PMID 12020498.  
  51. ↑ (2006. december 1.) „Vectorization of morpholino oligomers by the (R-Ahx-R)4 peptide allows efficient splicing correction in the absence of endosomolytic agents”. Journal of Controlled Release 116 (3), 304–13. o. DOI:10.1016/j.jconrel.2006.09.011. PMID 17097177.  
  52. ↑ (2007. június 1.) „Antiviral effects of antisense morpholino oligomers in murine coronavirus infection models”. Journal of Virology 81 (11), 5637–48. o. DOI:10.1128/JVI.02360-06. PMID 17344287.  
  53. ↑ (2007) „Pharmacokinetics, biodistribution, stability and toxicity of a cell-penetrating peptide-morpholino oligomer conjugate”. Bioconjugate Chemistry 18 (4), 1325–31. o. DOI:10.1021/bc070060v. PMID 17583927.  
  54. ↑ (2008. július 1.) „Design and synthesis of dendritic molecular transporter that achieves efficient in vivo delivery of morpholino antisense oligo”. Bioconjugate Chemistry 19 (7), 1464–70. o. DOI:10.1021/bc8001437. PMID 18564870.  
  55. ↑ (2009. március 1.) „Gene knockdowns in adult animals: PPMOs and vivo-morpholinos”. Molecules 14 (3), 1304–23. o. DOI:10.3390/molecules14031304. PMID 19325525.  

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Morpholino című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

 Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést.
A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Morfolino&oldid=27051682”