Mali Skočaj
| Mali Skočaj | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Bosznia-Hercegovina |
| Entitás | Bosznia-hercegovinai Föderáció |
| Kanton | Una-Szanai |
| Község | Bihács |
| Jogállás | falu |
| Körzethívószám | (+387) 37 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 22 fő (2013) |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 382 m |
| Terület | 15,5 km² |
| Időzóna | Közép-európai (UTC+1) CEST (UTC+2) |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 46′, k. h. 15° 52′44.766667°N 15.866667°EKoordináták: é. sz. 44° 46′, k. h. 15° 52′44.766667°N 15.866667°E | |
 | |
Mali Skočaj horvát falu Bosznia-Hercegovinában, Bihács községben, a Bosznia-hercegovinai Föderáció Una-Szanai kantonjában.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Bihácstól légvonalban 6, közúton 14 km-re délre, a horvát határ mentén, a Skočajska draga-patak völgye feletti fennsíkon, Međudražje és Veliki Skočaj között fekszik. Korábban Horvátországhoz, de a második világháború utáni határváltozások után Bosznia-Hercegovina területére esett.[1]
Népessége
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Nemzetiségi csoport | Népesség 1991[2] |
Népesség 2013[2] |
|---|---|---|
| Szerb | 0 | 0 |
| Bosnyák | 0 | 0 |
| Horvát | 89 | 22 |
| Jugoszláv | 0 | 0 |
| Egyéb | 0 | 0 |
| Összesen | 89 | 22 |
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A zavaljei plébánia területe az ún „Novoselija” Lika legnagyobb részével ellentétben nem 1689-ben szabadult fel, hanem 1791-ig török fennhatóság alatt maradt. A falu területe az 1791-es szisztovói békével került a Habsburg Birodalomhoz, amikor Törökország kiürítette az akkori osztrák határmente sekély zónáját. Ez a zóna Cetinjétől Srb területéig terjedt, szélessége 15-20 kilométer volt. A zóna muzulmán lakossága a mai Bihács környékére költözött, a kisszámú nem muszlim lakosság egy részével együtt. Helyükre likai telepesek érkeztek, akik katolikus és ortodox vallásúak is voltak. 1878-ban a katonai határőrvidék megszüntetésével Lika-Korbava vármegye Korenicai járásának része lett. 1912-ben felépült a falu temploma.[3]
1918-ban az új Szerb-Horvát Szlovén Királyság része lett. Az 1921-es népszámlálás szerint Zavalje község (Veliki és Mali Skočaj, Međudražje, Zavalje, Veliki és Mali Baljevac falvakkal) a Korenicai járáshoz tartozott, és 3024 lakosa volt, ebből 2565 horvát és 459 szerb. 1925-ben az új közigazgatási felosztásban a Száva banovina Korenicai járásához tartozott.
A második világháborúban sok lakos veszett oda. 1947-ben a szomszédos horvát falvakkal együtt Bosznia-Hercegovinához csatolták. Az 1950-es években tovább folytatódott az elvándorlás. A helyiek, bár 1947 óta Bosznia-Hercegovinához tartoznak ma is likainak tartják magukat. Az Assisi Szent Ferenc plébánia, amelyhez a falu tartozik, ma is a horvát Gospić-Zenggi egyházmegye része.[4] 1994 novemberében a zavaljei plébánia összes faluját felgyújtották. A plébánia népét elüldözték, a plébániatemplomot megrongálták. 1995 augusztusában, amikor a horvát hadsereg felmentette az ostromlott Bihácsot, a zavaljei plébánia területe is felszabadult a megszállás alól.[4]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Naselja Bihaćkog sreza iz 1922, godine i porijeklo stanovništva". vikici.ba. Hozzáférés: 2023. december 29..
- 1 2 "Popis 2013 u BiH – Bihać" (bosnyák nyelven). statistika.ba. Hozzáférés: 2023. december 16..
- ↑ "Lički vremeplov". vrilo-mudrosti.hr. Hozzáférés: 2023. december 28..
- 1 2 "Tri ličke župe u dvjema državama - Od pustošenja do duhovne blagodati". glas-koncila.hr. Hozzáférés: 2023. december 28..
