Lugio

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lugio, Florentia
Dunaszekcső légifotó.jpg
Római település Lugio, Lugione, Florentia, Lucione
Mai település Dunaszekcső
Épült Vespasianus császár idején 69–79 között
Elhagyták 5. század eleje
Tengerszint feletti magasság126 m

Állapota A terület mezőgazdasági művelés alatt áll
Típusa Cohors és Flotta
Katonai egység a) 1-2. sz.: Cohors I. Alpinorum
b) Cohors II. Asturum et Callaecorum equitata
c) 3-4. sz.: Cohors I. Noricorum
d) Cohors VII.Breucorum
e) A II Adiutrix légió egy Vexillatiója
Építőanyaga Fa és föld
később kő
Hosszakb. 175 m
Szélességekb. 75–130 m
Elhelyezkedése
Lugio, Florentia (Baranya megye)
Lugio, Florentia
Lugio, Florentia
Pozíció Baranya megye térképén
é. sz. 46° 05′ 28″, k. h. 18° 45′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 05′ 28″, k. h. 18° 45′ 41″
Marcus Aurelius bronz fejszobra

Lugio a Baranya megyei Dunaszekcső löszfalára épült római erőd a Pannóniai limes egyik fontos erődje. A területen a rómaiak megjelenését megelőzően a Lukk vagy Lug névre hallgató kelta település helyezkedett el. Már Tiberius császár idején elfoglalták a területet a rómaiak, a dunai átkelést is biztosító erőd építése Vespasiánus uralkodása idejére 69–79 közé tehető. A település elnevezése időközben megváltozott: virágkora idején, a 4. században, Florentia néven ismert.

Története[szerkesztés]

Mielőtt a rómaiak elfoglalták a Pannóniát a területen kelta oppidium állott. A rendelkezésre álló adatok alapján az első század második felében a római légió a kelta településtől délre egy cölöptábort épített fel. A későbbi kőtábor építésére a második században került sor. Lugio a Duna folyami átkelésre alkalmas szakaszán mint a Barbaricumon keresztül Daciába vezető fontos hadi- és kereskedelmi út kiinduló pontja jelentős szereppel bírt. A Duna természeti adottságai nem csak az átkelést tették lehetővé, hanem az erőd védelmét is megnehezítették. A szarmata háborúk idején többször megtámadták az erődöt, és az le is égett. A 3. és 4. század folyamán többször átépítették. A 4. század végére hanyatlásnak indult és az 5. században elhagyták azt.

Feltárása[szerkesztés]

A magyar térképeken a török kortól kezdődően feltűnik a római erődre épített középkori erődítések ábrázolása. A területen a magyar archeológusok színe-java (Szalágyi István, Rómer Flóris, Wosinsky Mór, Visy Zsolt) végzett feltárást vagy legalább terepbejárást. 1782-ben Katanchich Péter igazolta, hogy az egykori Lugio helye Dunaszekcső területére esik. 1900-ban készült a területről az első alaprajz, és 1978-ban Visy Zsolt készített értékelhető légi fényképet az erődről. Lugio feltárása azóta is folyamatos. A legismertebb lelet Marcus Aurelius bronz fejszobra.


Források[szerkesztés]