Ad Mures

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ad Mures
Mai település Ács
Épült 2. század legeleje
Elhagyták 5. század eleje

Állapota elpusztult
Típusa castellum
Építőanyaga fa-föld, majd kő
Hossza130 m
Szélessége175 m
Elhelyezkedése
Ad Mures (Komárom-Esztergom megye)
Ad Mures
Ad Mures
Pozíció Komárom-Esztergom megye térképén
é. sz. 47° 44′ 33″, k. h. 17° 59′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 33″, k. h. 17° 59′ 11″

Ad Mures római segédcsapat-tábor (castellum) és falu volt Pannoniában a Duna mentén, a mai Ács külterületén.

Elhelyezkedése[szerkesztés]

Ad Mures Pannoniában

Ad Mures a Concó-patak dunai torkolatánál helyezkedett el. Maradványai ma Ács külterületén, a lovadi szőlőkben lévő Bumbumkút környékén találhatóak. Ad Mures az Arrabonát Brigetióval (hosszabb távon Vindobonát Aquincummal) összekötő út mentén feküdt. Nyugatról mindössze hét kilométerre Ad Statuas segédcsapat-tábora, keletről pedig Brigetio légióstábora volt két szomszédos állomása az út mentén. Mivel a római erődöket általában egymástól nagyobb távolságra, 20-30 km kilométerre építették, ez a sűrűség arra utal, hogy ezen a szakaszon komolyabb barbár támadásokra lehetett számítani.

Ad Muresnél ágazott le a limes útjáról a Balaton környékére vezető belső-pannoniai út, mely a mai Nagyigmánd-Kisbér útirányban haladt dél felé.[1] Ennek mentén alakult ki feltehetően az a falu, melynek nyomai a mai Ács nyugati részén kerültek elő.[2]

Kutatása[szerkesztés]

Ács környékének római kori leletei már a 19. században is ismertek voltak. Először Fényes Elek 1848-ban számolt be a lovadi szőlőkben, a Bumbum-lyuknál talált régiségekről (pl. faragott kövek, katakombák).[3] Rómer Flóris 1863-ban romokat említett a területen, a Komáromi Lapok pedig 1886-ban számolt be a maradványokról.[4] A romokat 1874-ben azonosították az Ad Mures nevű erőddel.[5] A század végén több lelet előkerüléséről is beszámol Gyulay Rudolf illetve a komáromi régészeti egylet. A 20. század elején Ács birtokosa, gróf Zichy Jenő gyűjtött parkja díszítésére római köveket a környéken. A pannoniai úthálózatot feltérképező Lovas Elemér 1937-ben írt itteni leletek (pl. 4. századi sírok) előkerüléséről. 1952-ben faragott kövekre, 1954-ben iskolaépítés közben sírokra bukkantak.[6]

Dokumentált régészeti feltárás csak a II. világháború alatt és után zajlott Ácson. Barkóczi László 1944-ben, 1948-ban és 1951-ben végzett kutatásokat a Bumbum kút környékén, majd az 1956-ban során előkerült kőleleteket a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatója, Dobroszláv Lajos 2. századiként azonosította. 1984-ben és 1988-89-ben Tóth Endre végzett ásatást a területen,[7] ekkor a tábor keleti falát és az azt övező árkot tárták fel.[2]

Története[szerkesztés]

Az erődben talált, légiós bélyegekkel ellátott téglák alapján építése a 2. század legelejére, Traianus uralkodásának idejére tehető. Ez azt jelenti, hogy a közeli Brigetio légióstáborral egy időben hozták létre. Egyes vélemények szerint a táborban nem egy ala, hanem a brigetioi legio I Adiutrix egyik vexillatioja (légióhoz tartozó, de külön állomásozó alegység) tartózkodott.[8]

A 2. században Pannonia Superior (Felső-Pannonia) része volt, majd a 3. század elején, Caracalla császár átcsatolta Pannonia Inferior (Alsó-Pannonia) provinciához. Ennek 296-ban bekövetkezett felosztásakor a tábor közelében húzódott Pannonia Prima és Pannonia Valeria határa. Ad Mures Brigetioval együtt az utóbbihoz tartozott.[9] A barbár támadások fokozódásával más pannoniai erődökhöz hasonlóan Ad Murest is átépítették a 4. században, melyre a délkeleti sarkánál feltárt patkó alakú torony maradványai utalnak.[10] Az erőd elhagyására és pusztulására nincsenek adataink, valószínűleg a többi hasonló pannoniai létesítménnyel együtt az 5. század eleji hun támadások hatására hagyták el a rómaiak.

Leírása[szerkesztés]

Az erőd eredetileg fából készült, majd később kőfalúvá építették át. Szélessége 130, hosszúsága legalább 175 méter volt, amit egy 1954-es légi felvétel alapján állapítottak meg. Hosszát azonban nem sikerült pontosan meghatározni, mivel északi részét a Duna elárasztotta. A tábort kívülről egy védőárok övezte. Az erődöt a katonák családtagjainak, kiszolgálószemélyzetének otthont adó falu (vicus) vette körül. A temető az erődből kelet felé kivezető út mentén helyezkedett el. Ma már nehéz azonosítani, mert a mai medrénél délebbre folyó Duna és a Concó-patak áradásai nagy részét elmosták.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Örökségvédelmi hatástanulmány, 25. o.
  2. a b c Magyar Limes Szövetség
  3. Örökségvédelmi hatástanulmány, 38. o.
  4. Örökségvédelmi hatástanulmány, 29. o.
  5. Danube project, 64. o.
  6. Örökségvédelmi hatástanulmány, 30. o.
  7. Örökségvédelmi hatástanulmány, 31. o.
  8. Örökségvédelmi hatástanulmány, 39. o.
  9. Örökségvédelmi hatástanulmány, 26. o.
  10. Danube project, 65. o.

Források[szerkesztés]