Nyúlalakúak
 | ||||||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Evolúciós időszak: Késő paleocén – jelen | ||||||||||||||||||||||
 Házi nyúl (Oryctolagus cuniculus domestica)
| ||||||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| A ma is élő családok | ||||||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||||||
| Elterjedés | ||||||||||||||||||||||
 Elterjedési területük
| ||||||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Nyúlalakúak témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Nyúlalakúak témájú kategóriát. |
A nyúlalakúak (Lagomorpha) az emlősök (Mammalia) osztályának (modern rendszertanokban az Euarchontoglires öregrend Glires rajának) egy, a rágcsálókkal közeli rokonságban álló rendje, amelybe 2 élő család és mintegy 91 ma élő faj tartozik. (A hagyományos rendszertan egészen a múlt század közepéig a rágcsálók rendjének dupla metszőfogúak alrendjébe sorolta őket.)
Az üregi és a házi nyulat jellegzetes zápfogaik alapján első pillantásra a rágcsálókhoz sorolhatnánk. De éppen a fogazatban rejlik a különbség, amelyet a rokonsági kapcsolatok vizsgálata során nagyon is fontosnak ítélnek meg: a nyúlalakúak felső állkapcsában a két metszőfog mögött egy második pár is található, a fogzománc ezeket is teljesen körülöleli. A valódi rágcsálóknál csak egy pár metszőfog nő ki, amelyek az alsó állkapocs megfelelő fogaihoz illeszkednek. A külső formát a funkció határozza meg, és nem jelent szorosabb rokonságot, mint ahogy azt a nyúlalakúak kövületi maradványai is bizonyítják. A nyúlalakúakat és rágcsálókat tehát egymással párhuzamosan futó fejlődési ágnak kell tekintenünk (konvergens evolúció), és a természetes rendszertani besorolásnál el kell választanunk egymástól. A két rend számtalan további felépítés- és viselkedésbeli sajátosságban is egyértelműen elkülönül. Így például a nyúlalakúak mellső lábukat ütésre, mintegy fegyverként használják vetélytársaikkal, illetve ellenségeikkel szemben. A táplálékot viszont nem ezzel fogják meg. Mivel testfelépítésük elsősorban a menekülést szolgálja, lábuknak ilyen, többirányú felhasználása már nem volna lehetséges. Viszont a mezei nyúl futáskor olyan sebességet képes elérni, hogy még egy agár is alig tudja utolérni.
A nyúlalakúak tápanyagszegény élelmen is egészen jól megélnek: a rendkívül hosszú vakbélben a nyúllal szimbiózisban élő baktériumok ugyanis képesek a cellulóz és egyéb, a nyúl saját emésztőnedveinek ellenálló rostok bontására, és azokat értékes fehérjéik felépítése során hasznosítják. A mezei és az üregi nyúl táplálékszükséglete nagy részét ebből fedezi. Világra jöttükkor még nem rendelkeznek ezzel a fontos adottsággal, így a tápanyagok egy részéhez anyjuk ürülékéből jutnak hozzá. A nyúlfiókák egy különleges, úgynevezett lágy ürüléket fogyasztanak el, amely anyjuk vakbelében képződik, de kifejlett korban már maguk is termelik, és ezzel jelentősen javítják emésztésük hatásfokát. A normális ürülék ezzel szemben egészen más, az ismerős bogyó formában ürül, nincsenek különleges tulajdonságai, legfeljebb csak a territórium megjelölésére szolgál.
A szaglás a nyulak életében fontos szerepet játszik. A család vagy a kolónia tagjai erről ismerik fel egymást, a hierarchia rendszer is erre épül, de a házi nyúl is gondozója szagát jegyzi meg.
Valamennyi házi nyúl az üregi és nem a mezei nyúl leszármazottja. Bámulatos, hogy a néhány évszázados tenyésztés alatt az ember milyen forma- és színgazdagságot ért el: vannak hosszú, selymes bundájú angóranyulak; német óriástarkák, amelyek messze meghaladják még a nagy mezei nyúl súlyát is; de létezik hófehér törpenyúl és még sok egyéb fajta is. Újabban mezei nyulakat is kezdtek háziasítani, de ez összehasonlíthatatlanul nehezebb. Sokáig azt hitték, hogy fogságban egyáltalán nem is nevelhető.
Rendszerezés[szerkesztés]
A rendbe az alábbi családok, alcsaládok és nemek tartoznak (a rendben manapság csak két élő család van; a két élő család fejlődése ezelőtt mintegy 40 millió évvel, a földtörténet késő eocén időszakában vált külön):
- Nyúlfélék (Leporidae) (Fischer, 1817) – 61 élő faj
- †Archaeolaginae
- †Archaeolagus Dice, 1917
- †Hypolagus Dice, 1917
- †Notolagus Wilson, 1938
- †Panolax Cope, 1874
- Valódi nyulak (Leporinae) Trouessart, 1880
- †Alilepus Dice, 1931
- Brachylagus
- Bunolagus
- Caprolagus Blyth, 1845
- Lepus Linnaeus, 1758
- Nesolagus Forsyth Major, 1899
- †Nuralagus Quintana et. al., 2011
- Oryctolagus Lilljeborg, 1874
- Pentalagus Lyon, 1904
- †Pliolagus Kormos, 1934
- †Pliosiwalagus Patnaik, 2001
- Poelagus
- †Pratilepus Hibbard, 1939
- Pronolagus Lyon, 1904
- Romerolagus Merriam, 1896
- †Serengetilagus Dietrich, 1941
- Sylvilagus Gray, 1867
- †Palaeolaginae Dice, 1929
- †Dasyporcina Gray, 1825 - nemzetség
- †Agispelagus Argyropulo, 1939
- †Aluralagus Downey, 1968
- †Austrolagomys Stromer, 1926
- †Aztlanolagus Russell & Harris, 1986
- †Chadrolagus Gawne, 1978
- †Coelogenys Illiger, 1811
- †Gobiolagus Burke, 1941
- †Lagotherium Pictet, 1853
- †Lepoides White, 1988
- †Nekrolagus Hibbard, 1939
- †Ordolagus de Muizon, 1977
- †Paranotolagus Miller & Carranza-Castaneda, 1982
- †Pewelagus White, 1984
- †Pliopentalagus Gureev & Konkova, 1964
- †Pronotolagus White, 1991
- †Tachylagus Storer, 1992
- †Trischizolagus Radulesco & Samson, 1967
- †Veterilepus Radulesco & Samson, 1967
- Bizonytalan helyzetű nemek a Palaeolaginae alcsaládban
- †Litolagus Dawson, 1958
- †Megalagus Walker, 1931
- †Mytonolagus Burke, 1934
- †Palaeolagus Leidy, 1856
- †Archaeolaginae
- Pocoknyúlfélék (Ochotonidae) Thomas, 1897 – a családban már csak 1 élő nem van 30 fajjal
- †Alloptox Dawson, 1961
- †Amphilagus Tobien, 1974
- †Bellatona Dawson, 1961
- †Cuyamalagus Hutchison & Lindsay, 1974
- †Desmatolagus Matthew & Granger, 1923
- †Gripholagomys Green, 1972
- †Hesperolagomys Clark et al., 1964
- †Kenyalagomys MacInnes, 1953
- †Lagopsis Schlosser, 1894
- Ochotona Link, 1795
- †Ochotonoides Teilhard de Jardin & Young, 1931
- †Ochotonoma Sen, 1998
- †Oklahomalagus Dalquest et al., 1996
- †Oreolagus Dice, 1917
- †Piezodus Viret, 1929
- †Russellagus Storer, 1970
- †Sinolagomys Bohlin, 1937
- †Titanomys von Meyer, 1843
- †Prolagidae Gureev, 1964 - 17 kihalt faj
- †Prolagus Pomel, 1853
- Bizonytalan helyzetű nemek a nyúlalakúak rendben
- †Eurymylus - eddig a legősibb felfedezett nyúlalakú, Kelet-Ázsiából származik, a paleocén-eocén korok határán élhetett
- †Eurolagus Lopez Martinez, 1977
- †Hsiuannania Xu, 1976
- †Hypsimylus Zhai, 1977
- †Lushilagus Li, 1965
- †Shamolagus Burke
Források[szerkesztés]
- Josef Reichholf: Emlősök. Ford. Schmidt András. Budapest: Magyar Könyvklub. 1996. = Természetkalauz, ISBN 963 548 218 3 ISSN 1219-3178
- Mammal Species of the World. Don E. Wilson & DeeAnn M. Reeder (szerkesztők). 2005. Mammal Species of the World. A Taxonomic and Geographic Reference (3. kiadás) (angolul)
- Paleobiology Database Archiválva 2012. október 17-i dátummal a Wayback Machine-ben
- Meng, J. et al., 2009: A new species of Gomphos (Glires, Mammalia) from the Eocene of the Erlian Basin, Nei Mongol, China. American Museum Novitates 3670: 1-12.
