Kapolyi László

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kapolyi László
MSzDP-elnöki interjú, ATV, 2013.
MSzDP-elnöki interjú, ATV, 2013.
Született 1932. június 7.
Újpest
Elhunyt 2014. november 28. (82 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása bányamérnök, üzletember, politikus, az MTA rendes tagja

Kapolyi László (Újpest, 1932. június 7.Budapest, 2014. november 28.[1]) magyar bányamérnök, szerkezetépítő mérnök, energetikus, közgazdász, üzletember, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kőzetmechanika, valamint az energiagazdálkodás és -politika. 1983 és 1987 között Magyarország ipari minisztere. 1994-től 2012-ig és 2013-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, 2002 és 2010 között országgyűlési képviselő a Magyar Szocialista Párt frakciójában.

Életpályája[szerkesztés]

1950-ben kitüntetéssel érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1954-ben szerzett híd- és szerkezetépítő mérnöki diplomát. 1957-ben Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen bányamérnöki diplomát szerzett. 1961-ben védte meg műszaki doktori disszertációját. Közben 1962-ben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari közgazdász oklevelet szerzett, illetve megvédte (második) egyetemi doktori disszertációját.

Már 1951-ben elhelyezkedett tervezőként a Mélyéptervnél. 1952-ben a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál dolgozott. 1953 és 1976 között a Tatabányai Szénbányáknál kezdetben beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök, később főosztályvezetőként tevékenykedett. 1976-ban távozott a szénbányáktól és a Nehézipari Minisztériumban kapott miniszter-helyettesi kinevezést. 1981 és 1983 között az Ipari Minisztérium energetikai államtitkára volt. 1983-ban a Lázár-, majd 1987-ig a Grósz-kormány ipari minisztere volt. Ezt követően egy évig energia-politikai kormánybiztos volt. 1988–1989-ben a Minisztertanács mellett működő Tanácsadó Testület társelnöke volt (Berend T. Iván mellett). Közben 1985-től 1988-ig az Magyar Szocialista Munkáspárt (amelybe 1968-ban lépett be) Központi Bizottsága tagjaként tevékenykedett.

1967-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bányászati, illetve az Energetikai Bizottságnak lett tagja. 1979-ben megválasztották az MTA levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később a Jövőkutatási Bizottságba is bekerült. Az Orosz Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a Római Klub, az Aspen Institute of Italy tagja és a Gépipari Tudományos Egyesület elnökségi tagja. 1975-ben a krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia magántanárává, 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatta, illetve a Boston College vendégprofesszora volt. Az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja.

1989-ben megalapította a System Consulting Kft-t, melynek ügyvezető igazgatója, a cég részvénytársasággá történt átalakulása után az igazgatótanács elnöke lett. A társasági jog 2006-os reformja után a cég zártkörűen működő részvénytársasági (zrt.) formát vett fel, itt elnök-vezérigazgató. A zrt. az energiaiparban tevékenykedik, villamosenergia-kereskedelmet bonyolít le. A cég a rendszerváltáskor fennálló orosz államadósság lebontásában is részt vett. Eleinte az orosz állam kizárta, hogy adósságukat energiahordozóban törlesszék, Kapolyinak mégis sikerült elérnie, hogy szenet vásárolhasson, amit Ukrajnába, a burstini erőműbe szállított, onnan pedig áramot importált Magyarországra. Ez az üzleti stratégia vitákat váltott ki, kritikusai szerint Kapolyinak pártmúltjára hivatkozva volt lehetősége az áramimportra. A cég jelentős szerepet vitt az orosz államadósság lebontásában.[2]

1990-ben független országgyűlési képviselőjelölt volt. 1991-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) budapesti szervezetének vezetőségi tagja lett. 1992–1993-ban az országos vezetőség tagja, 1993-tól az elnökség tagja lett, majd 1994-ben a párt elnökévé választották. Tisztségében többször megerősítették. Az 1994-es, illetve 1998-as országgyűlési választásokon a párt képviselőjelöltje volt, de a párt országos szinten nem érte el az öt százalékot. A 2002-es országgyűlési választáson a két párt közötti együttműködés keretében a Magyar Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi listájáról szerzett mandátumot, négy évvel később a párt országos listájáról került be. Az Országgyűlés gazdasági bizottságában dolgozott. A vállalkozásai révén milliárdos vagyonra tett szert, 2010-ben ő volt a leggazdagabb parlamenti képviselő.[3] A 2010-es országgyűlési választáson az MSZDP színeiben indult, mandátumot nem szerzett. Emellett 2002-ben az Újpesti Torna Egylet elnökévé választották.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Kutatási területei: a kőzetmechanika, az ásványvagyon-, nyersanyag-, és energiagazdálkodás, a rendszerelmélet, a energia- és gazdaságpolitika.

Kőzetmechanikai kutatásai a bányabiztosító berendezések és szerkezetek szilárdságtanilag megalapozott méretezésével foglalkoztak. Ez hatással volt a bányaművelés gazdaságosságának és biztonságának növelésére. Az energiagazdálkodás területén a magyarországi ásványvagyon úgynevezett műrevalóságának reális megítélésében segítenek. Energiapolitikai munkássága során rendszerelméleti segítséggel alapozta meg e gazdasági ág fejlesztésének elősegítését.[4] Munkáit elsősorban magyar, angol és orosz nyelven adja közre.

Több egyetemi szak elindításában vett részt: a BME-n a nukleáris mérnök-fizikus, illetve az energetikus szak, illetve a mai Budapesti Corvinus Egyetemen a szolgáltatási menedzsment szak.

Díjai, elismerései[szerkesztés]

Főbb publikációi[szerkesztés]

  • Energiagazdálkodás (társszerző, 1965)
  • Bányabiztosító szerkezetek hatásának vizsgálata (1967)
  • Bányaipari piackutatás (Tankönyvkiadó, 1971)
  • Bevezetés az ipari rendszerelméletbe (Tankönyvkiadó, 1977)
  • Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer- és függvényszemlélete (Akadémiai Kiadó, 1981)
  • Ásványi nyersanyag- és energiapolitikánk alapjai (Kossuth Könyvkiadó, 1981)
  • A dikalcium ortoszilikátok polimorfózisa és alkalmazása a komplex ásványvagyon gazdálkodásban (Akadémiai Kiadó, 1983)
  • Nyersanyag és energiagazdálkodásunk (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984)
  • A magyar ipar fejlődése az ezredfordulóig (Népszava Lap- és Könyvkiadó, 1986)
  • Mineral Resources: A System Analytical and Functional Approach (BécsNew York), 1987)
  • A nagy transznacionális egyesített energetikai rendszerek működésének megbízhatósága és hatékonysága (társszerzőkkel oroszul, Novoszibirszk, 1996)
  • A rendszerelmélet alkalmazása a ipar és a közgazdaságtan területén (2006, angolul is)
  • Komplex gazdasági rendszerek modellezése és elemzése (2006, angolul is)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Elhunyt Kapolyi László energetikus, az MTA rendes tagja
  2. Magyari Péter–Vajda Éva: Rendszerek embere – interjú és további cikkek a Manager Magazin 2006. évi 6. számában
  3. A leggazdagabb képviselő hvg.hu, 2010. április 2.
  4. A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003, 626–627. o.

Források[szerkesztés]