Kapolyi László

Kapolyi László
A Magyar Népköztársaság ipari minisztere
Hivatali idő 1983. december 9. – 1987. december 16.
Előd	Méhes Lajos
Utód	Berecz Frigyes
A Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke
Hivatali idő 1994 – 2014
Előd	Király Zoltán
Utód	Andráska László
Születési név	Kriszt
Született	1932. június 7. Újpest
Elhunyt	2014. november 30. (82 évesen) Budapest
Párt	Magyar Szocialista Munkáspárt
Szülei	Kriszt Lajos
Foglalkozás	politikus bányamérnök közgazdász
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapolyi László témájú médiaállományokat.

Kapolyi László (Újpest, 1932. június 7. – Budapest, 2014. november 28.) magyar bányamérnök, szerkezetépítő mérnök, energetikus, közgazdász, üzletember, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Kutatási területe a kőzetmechanika, valamint az energiagazdálkodás és -politika. 1983 és 1987 között Magyarország ipari minisztere. 1994-től 2012-ig és 2013-tól a Magyarországi Szociáldemokrata Párt elnöke, 2002 és 2010 között országgyűlési képviselő a Magyar Szocialista Párt frakciójában.

Életpályája

1950-ben kitüntetéssel érettségizett az újpesti Könyves Kálmán Gimnáziumban, majd felvették a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol 1954-ben szerzett híd- és szerkezetépítő mérnöki diplomát. 1957-ben Miskolcon, a Nehézipari Műszaki Egyetemen bányamérnöki diplomát szerzett. 1961-ben védte meg műszaki doktori disszertációját. Közben 1962-ben a budapesti Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen ipari közgazdász oklevelet szerzett, illetve megvédte (második) egyetemi doktori disszertációját.

Már 1951-ben elhelyezkedett tervezőként a Mélyéptervnél. 1952-ben a Földalatti Vasútépítő Vállalatnál dolgozott. 1953 és 1976 között a Tatabányai Szénbányáknál kezdetben beosztott mérnök, majd üzemvezető főmérnök, később főosztályvezetőként tevékenykedett. 1976-ban távozott a szénbányáktól és a Nehézipari Minisztériumban kapott miniszter-helyettesi kinevezést. 1981 és 1983 között az Ipari Minisztérium energetikai államtitkára volt. 1983-ban a Lázár-, majd 1987-ig a Grósz-kormány ipari minisztere volt. Ezt követően egy évig energia-politikai kormánybiztos volt. 1988–1989-ben a Minisztertanács mellett működő Tanácsadó Testület társelnöke volt (Berend T. Iván mellett). Közben 1985-től 1988-ig az Magyar Szocialista Munkáspárt (amelybe 1968-ban lépett be) Központi Bizottsága tagjaként tevékenykedett.

1967-ben védte meg a műszaki tudományok kandidátusi, 1975-ben akadémiai doktori értekezését. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Bányászati, illetve az Energetikai Bizottságnak lett tagja. 1979-ben megválasztották az MTA levelező, 1985-ben pedig rendes tagjává. Később a Jövőkutatási Bizottságba is bekerült. Az Orosz Tudományos Akadémia is felvette tagjai sorába. Akadémiai tisztségei mellett a Római Klub, az Aspen Institute of Italy tagja és a Gépipari Tudományos Egyesület elnökségi tagja. 1975-ben a krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia magántanárává, 1980-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem címzetes egyetemi tanárává avatta, illetve a Boston College vendégprofesszora, S az Acta Geodaetica, Geophysica et Montanistica című tudományos folyóirat szerkesztőbizottságának tagja volt.

Az eocén program vezetőjeként és szorgalmazójaként jelentősen hozzájárult a gazdaságtalan bányászathoz mivel az EOCÉN-szenek Magyarországon vetők mentén töredezve lelhetőek fel. Így a bányák rengeteg meddőt termeltek ki és rengeteg első osztályú ivóvizet szivattyúztak ki ennek erőltetése miatt. A vízkiemeléses bányászat egyik szabadalmaztatójaként és egyben szorgalmazójaként pedig jelentősen hozzájárult a Hévízi-tó és a budai termálvízforrások végveszélybe kerüléséhez. A Tatai és Esztergomi források elapadásához. Ezek járulékaként több növény- és állatfaj végleges kihalásához is jelentős a hozzájárulása.

Csak a Bakony alól 3-4 balatonnyi ivóvizet emeltek ki a módszerével, és pazaroltak el. A cél a nyírádi magas titántartalmú bauxit kitermelése volt, amelyet a Szovjetuniónak játszott át az akkori magyar vezetés 1960-as évek beli áron 6 milliárd amerikai dollár, jelen áron 50-60 milliárd dollár értékben. Miközben rendelkezésre álltak és állnak ma is felszínhez közeli szárazon is könnyen kitermelhető bauxitok és szenek is. Miközben a mélyen fekvő karsztvízszint alatti bauxit kitermelésnek is voltak már akkor is és ma is olyan módszerei, amelyek nem járnak karsztvízkitermeléssel. Kapolyinak ezekhez a környezetkárosító kitermelési módszerekhez jelentős anyagi érdeke – szabadalma fűződött.

1989-ben megalapította a System Consulting Kft.-t, amelynek ügyvezető igazgatója, a cég részvénytársasággá történt átalakulása után az igazgatótanács elnöke lett. A társasági jog 2006-os reformja után a cég zártkörűen működő részvénytársasági (zrt.) formát vett fel, itt elnök-vezérigazgató volt. A zrt. az energiaiparban tevékenykedik, villamosenergia-kereskedelmet bonyolított le. A cég a rendszerváltáskor fennálló orosz államadósság lebontásában is részt vett. Eleinte az orosz állam kizárta, hogy adósságukat energiahordozóban törlesszék, Kapolyinak mégis sikerült elérnie, hogy szenet vásárolhasson, amit Ukrajnába, a bursztyini erőműbe szállított, onnan pedig áramot importált Magyarországra. Ez az üzleti stratégia vitákat váltott ki, kritikusai szerint Kapolyinak pártmúltjára hivatkozva volt lehetősége az áramimportra. A cég jelentős szerepet vitt az orosz államadósság lebontásában.

1990-ben független országgyűlési képviselőjelölt volt. 1991-ben a Magyarországi Szociáldemokrata Párt (MSZDP) budapesti szervezetének vezetőségi tagja lett. 1992–93-ban az országos vezetőség tagja, 1993-tól az elnökség tagja lett, majd 1994-ben a párt elnökévé választották. Tisztségében többször megerősítették. Az 1994-es, illetve 1998-as országgyűlési választásokon pártja képviselőjelöltje volt, de a párt országos szinten nem érte el az öt százalékot. A 2002-es országgyűlési választáson a két párt közötti együttműködés keretében a Magyar Szocialista Párt Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei területi listájáról szerzett mandátumot, négy évvel később a párt országos listájáról került be az Országgyűlésbe, ahol a gazdasági bizottságában dolgozott. Vállalkozásai révén milliárdos vagyonra tett szert, 2010-ben ő volt a leggazdagabb parlamenti képviselő. A 2010-es országgyűlési választáson az MSZDP színeiben indult, ám mandátumot nem szerzett. Emellett 2002-ben az Újpesti Torna Egylet elnökévé választották.

Tudományos munkássága

Kutatási területei: a kőzetmechanika, az ásványvagyon-, nyersanyag-, és energiagazdálkodás, a rendszerelmélet, a energia- és gazdaságpolitika.

Kőzetmechanikai kutatásai a bányabiztosító berendezések és szerkezetek szilárdságtanilag megalapozott méretezésével foglalkoztak. Ez hatással volt a bányaművelés gazdaságosságának és biztonságának növelésére. Az energiagazdálkodás területén a magyarországi ásványvagyon úgynevezett műrevalóságának reális megítélésében segítenek. Energiapolitikai munkássága során rendszerelméleti segítséggel alapozta meg e gazdasági ág fejlesztésének elősegítését. Munkáit elsősorban magyar, angol és orosz nyelven adta közre.

Több egyetemi szak elindításában vett részt: a BME-n a nukleáris mérnök-fizikus, illetve az energetikus szak, illetve a mai Budapesti Corvinus Egyetemen a szolgáltatási menedzsment szak.

Díjai, elismerései

• a Krakkói Bányászati és Kohászati Akadémia díszdoktora (1975)
• Akadémiai Díj (1977)
• Állami Díj (1983) – A hazai energiaforrások feltárása és kiaknázása, továbbá az energiagazdálkodás észszerűsítése terén kifejtett kimagasló munkájáért. Megosztott díj Győry Sándorral, Pápa Aladárral, Papp Istvánnal és Schiller Jánossal.
• a Moszkvai Bányászati Egyetem díszdoktora (1988)
• a Miskolci Egyetem díszdoktora (1994)
• a Pécsi Tudományegyetem díszdoktora (2000)
• Az év vállalkozója (2001)
• Kármán Tódor-díj (2006)

Főbb publikációi

• Energiagazdálkodás (társszerző, 1965)
• A szénbányászat termeléstervezési módszeréről; Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézet, Bp., 1966
• Bányabiztosító szerkezetek hatásának vizsgálata (1967)
• Kelemen Zoltán–Kapolyi László: Bányaipari piackutatás; Tankönyvkiadó, Bp., 1971
• Asszonyi Csaba–Kapolyi László: Kőzetek mechanikai jellemzőinek meghatározása; MTA VEAB, Veszprém, 1976 (Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadémiai Bizottsága monográfiái)
• Bevezetés az ipari rendszerelméletbe (Tankönyvkiadó, 1977)
• Kitermelőiparunk főbb jellemzői, az energiahordozók termelése és energiapolitikánk; MSZMP Politikai Főiskola, Bp., 1981
• Ásványi eredetű természeti erőforrások rendszer- és függvényszemlélete (Akadémiai Kiadó, 1981)
• Ásványinyersanyag- és energiapolitikánk alapjai (Kossuth Könyvkiadó, 1981)
• A dikalcium ortoszilikátok polimorfózisa és alkalmazása a komplex ásványvagyon gazdálkodásban (Akadémiai Kiadó, 1983)
• Nyersanyag- és energiagazdálkodásunk (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, 1984)
• A magyar ipar fejlődése az ezredfordulóig; Népszava, Bp., 1986 (Fórum)
• Mineral Resources: A System Analytical and Functional Approach (Bécs–New York), 1987)
• Bányászati rendszerelmélet. Egyetemi tankönyv; Tankönyvkiadó, Bp., 1990
• A nagy transznacionális egyesített energetikai rendszerek működésének megbízhatósága és hatékonysága (társszerzőkkel oroszul, Novoszibirszk, 1996)
• A rendszerelmélet alkalmazása az ipar és a közgazdaságtan területén (2006, angolul is)
• Komplex gazdasági rendszerek modellezése és elemzése (2006, angolul is)

Források

• A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 II. (I–P). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 626–627. o.
• MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 539. old., ISSN 1787-288X
• Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia oldalán
• Kapolyi országgyűlési adatlapja

További információk

• Bányászat és geotechnika. Tanulmányok Kapolyi László tiszteletére 70. születésnapja alkalmából; szerkbiz. Kovács Ferenc; Egyetemi Könyvtár, Miskolc, 2002