Jobbközép Koalíció
A Jobbközép Koalíció Olaszországban egy 1994 óta változó formációkban létező jobboldali, jobbközép pártokat tömörítő pártszövetség. Akkor született meg, amikor Silvio Berlusconi belépett az országos politikába, megalapítva Forza Italia nevű pártját. Ez a koalíció szerezte a legtöbb mandátumot a 2018 márciusi általános választáson. (De a pártok közül a legjobb eredményt az 5 Csillag Mozgalom érte el, amely nem tartozik ehhez a koalícióhoz.)
Története[szerkesztés]
Előzmények[szerkesztés]
Az 1990-es évek elejére az ország belpolitikáját második világháború utáni időszak óta domináló jobbközép Kereszténydemokrata Párt súlyos válságba került: a Tangentopoli-ügyekben számos pártpolitikus ellen korrupció miatt nyomozás és büntetőeljárás indult. Az országot akkor már 45 éve meghatározó párt mellett feltörekvőben volt az északi tartományokban népszerű Északi Liga és a hosszú ideig neofasisztának számító Olasz Szociális Mozgalom is mérséklődött és jobbközépre tört. 1993-as helyhatósági választásokon a két jobboldali párt sikeresen szerepelt. A két párt csak regionálisan volt népszerű, az Északi Liga értelemszerűen az északi tartományokban, addig az Olasz Szociális Mozgalom - Nemzeti Szövetség a déli tartományokban szerepelt jól. Hiányzott egy olyan politikai erő, ami a közelgő választásra koalícióba szervezte volna a jobbközép pártokat.
Szabadság Pólusa[szerkesztés]
A helyhatósági választások után nyilvánvalóvá vált, hogy ahhoz, hogy a jobboldal megakadályozza a baloldali pártszövetség győzelmét koalícióba kell lépni és egy jobboldali pólust kell létrehozni, amit először Umberto Bossi szorgalmazott 1993. decemberében.[1]
1994. január 11.-én Silvio Berlusconi bejelentette saját tulajdonából álló médiatársaságánál a Mediaset csatornáin, hogy elindul a választáson. Szükségesnek tartotta, hogy az egységes balközép koalíció mellett a jobboldalon is meglegyen a megfelelő koalíció.
Az 1994-es választáson a jobbközép, Berlusconi vezetése alatt, két koalícióval indult. Észak-Olaszországban és Toscanában a Szabadság Pólusa nevű szövetség indult (amelyet főleg a Forza Italia és az Északi Liga alkotott), Közép-Itáliában és délen pedig a Jó Kormány Pólusa. Utóbbi fő alkotói a Forza Italia és a Nemzeti Szövetség voltak.[2] Az Első-Berlusconi kormány csak rövid ideig létezett: 1994. decemberében miután Berlusconi összeveszett a koalíciós partner Északi Liga vezérével Umberto Bossival, úgy ellenzékbe kerültek. Lamberto Dini vezette szakértői kormány vezette az ország az 1996-os választásokig. Dini kormányát kívülről az Északi Liga támogatta.
Az 1996-os választáson változott a felállás, miután 1994 végén az Északi Liga távozott a szövetségből és ők külön indultak külön országos listával Umberto Bossi vezetésével. A koalíció a Szabadság Pólusa nevet vette fel. A koalíció tagja a Forza Italia, Nemzeti Szövetség és a Kereszténydemokrata Közép voltak. A választásokon a baloldali Olajfa koalíció győzött. A Pólus vereségének oka, hogy az északi tartományokban az Északi Liga sok szavazatot vett el a Pólustól. 2000-ben az Északi Liga visszatért.
A 2000-es olaszországi regionális választáson a koalíció elnyerte Liguria, Lazio, Abruzzo, Puglia és Calabria tartományok kormányzóságát.
Szabadság Háza[szerkesztés]
A szövetség újra átformálódott a 2001-es választásokra a Szabadság Háza néven, és ez 2008-ig tartott.
A 2001-es választásokon győzelmet aratott a koalíció és Silvio Berlusconi vezetésével létrejött második kormánya, ami 2005-ig kitartott, egyben az első olasz kormány volt 1945 óta amely teljesen kitöltötte a hivatali idejét. A koalíció alkotmányos, munkaügyi, nyugdíj, iskola reformot hozott.[3]
A 2005-ös olaszországi regionális választás súlyos vereséget hozott a jobbközép koalíció számára: 14 tartományban tartottak választást, ahol a regionális kormányzót és a regionális törvényhozás képviselőit választották meg. A hagyományosan jobboldali Venetot és Lombardiat kivéve a többi tartományban mind a Romano Prodi fémjelezte balközép pártszövetésg az Unió győzött. Még a hagyományosan jobboldali Abruzzo, Puglia és Calabria régiók élére is baloldali elnököt választottak meg.
Szabadság Népe[szerkesztés]
2008 óta, amikor a Forza Italia és a Nemzeti Szövetség a Szabadság Népe néven egyesült, a koalíciónak nincs külön hivatalos neve.
Jobbközép koalíció[szerkesztés]
2013-ban megalapították az új Forza Italia pártot. Ez a 2018-as választáson az Északi Ligával, az Olaszország Fivérei – Nemzeti Szövetséggel és a Mi és Olaszország nevű középjobb szövetséggel koalícióban indult. A koalíció legerősebb pártjának meglepetésre nem a Forza Italia, hanem az Északi Liga bizonyult.
Olaszok Koalíciója[szerkesztés]
2019-ben Silvio Belrusconi kinevezte Matteo Salvinit a koalíció vezetőjének. Matteo Salvini átnevezte a Jobbközép koalíciót Olaszok Koalíciója névre.[4]
Választási koalíciók[szerkesztés]
1994[szerkesztés]
1994-es választáson két szövetség is működött. Az egyik szövetség A Szabadság Pólusa az észak-olasz régiókban és Toszkánában indult:
| Párt | Ideológiája | Elnöke | |
|---|---|---|---|
| Forza Italia (FI) | Liberális konzervativizmus | Silvio Berlusconi | |
| Északi Liga (LN) | Regionalizmus | Umberto Bossi | |
| Kereszténydemokrata Közép (CCD) | Kereszténydemokrácia | Pier Ferdinando Casini | |
| Centrum Uniója (UdC) | Liberalizmus | Raffaele Costa | |
A másik szövetség a Jó Kormány Pólusa volt, amely Abruzzo, Umbria, Marche régiókban és az attól délre levő összes régióban indult. Pugliaban számos mérsékelt jobboldali szavazott inkább a Nemzeti Szövetség jelöltjére, mert a Forza Italia nem tudott jelöltet állítani. Ennek köszönhetően 27,5%-os eredményt értek el a régióban, ami a párt legjobb eredménye volt országosan.
| Párt | Ideológiája | Elnöke | |
|---|---|---|---|
| Forza Italia (FI) | Liberális konzervativizmus | Silvio Berlusconi | |
| Nemzeti Szövetség[a] (AN) | Nemzeti konzervativizmus | Gianfranco Fini | |
| Kereszténydemokrata Közép (CCD) | Kereszténydemokrácia | Pier Ferdinando Casini | |
| Centrum Uniója (UdC) | Liberalizmus | Raffaele Costa | |
| Liberális Demokrata Pólus (PLD) | Liberalizmus | Adriano Teso | |
| Pannella Listája (LP) | Liberalizmus | Marco Pannella | |
Választási eredmények[szerkesztés]
Olasz Parlament[szerkesztés]
| Képviselőház | |||||
| Választás éve | Szavazatok száma | Szavazatok % | Elnyert mandátumok | +/− | Listavezető |
|---|---|---|---|---|---|
| 1994 | 17,947,445 | 46,4 | 366 / 630 |
||
| 1996 | 16,475,191 | 44,0 | 246 / 630 |
 120 |
|
| 2001 | 18,569,126 | 50,0 | 368 / 630 |
 122 |
|
| 2006 | 18,995,697 | 49,7 | 281 / 630 |
87 |
|
| 2008 | 17,064,506 | 46,8 | 344 / 630 |
43 |
|
| 2013 | 9,923,109 | 29,2 | 126 / 630 |
218 |
|
| 2018 | 12,152,345 | 37,0 | 265 / 630 |
139 |
|
| 2022 | 12,300,244 | 43,79 | 237 / 400 |
28 |
|
Megjegyzések[szerkesztés]
- ↑ Szövetségben az Olasz Liberális Jobboldal párttal.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ E Bossi: non barate sulle elezioni
- ↑ Mark Donovan. The Italian State: No Longer Catholic, no Longer Christian, Church and State in Contemporary Europe. Routledge, 102. o. (2004). ISBN 978-1-135-76141-7
- ↑ Vittorio Vandelli. 1994-2014 Berlusconi’s new ventennio. Vittorio Vandelli, 189. o. (2014). ISBN 978-605-03-2890-5[halott link]
- ↑ Salvini elkeresztelte egységtáborát (magyar nyelven). Infostart.hu. (Hozzáférés: 2019. október 21.)
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Centre-right coalition című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Ez a szócikk részben vagy egészben a Centro-destra in Italia című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.