Umberto Bossi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Umberto Bossi
Umberto Bossi 2012 crop2.jpg
Északi Liga 1. szövetségi titkára
Hivatali idő
1989. december 4. 2012. április 5.
Előd nincsen
Utód Roberto Maroni

Született 1941. szeptember 19.
Cassano Magnago, Olaszország
Párt Olasz Kommunista Párt (1975-1976), Lombard Liga (1984-), Északi Liga (1989-2012)

Gyermekei Renzo Bossi
Foglalkozás elektronikai műszerész
Iskolái paviai egyetem
A Wikimédia Commons tartalmaz Umberto Bossi témájú médiaállományokat.

Umberto Bossi (Cassano Magnago, 1941. szeptember 19.-) olasz politikus, szenátor, volt európai parlamenti képviselő és az Olasz Képviselőház tagja. Az Északi Liga alapítója.

1987-ben választották először szenátornak, ekkor kapta a Senatùr (kiejtése: "szenátűr") becenevet, amely lombard nyelven szenátort jelent. 1992 óta hétszer választották meg Képviselőházi tagnak, négyszer európai parlamenti képviselőnek.

Kormányzati szerephez 2001-ben jutott először, amikor Második Berlusconi-kormányban az intézményes reformokért felelős miniszternek nevezték ki.

2012. április 5-én Bossi lemondott a párt vezetéséről, miután kiderült, hogy a párt pénzeket magán célra használta ő és a családja. A párt főtitkára volt 1989-es megalapítás óta.[1]

Élete[szerkesztés]

Fiatalkora[szerkesztés]

1941-ben született. Édesapja Ambrogio Mauri (1900-1989) textilmunkás volt Gallarateban, édesanyja Ida Valentina Mauri (1918-2013) házmester volt. Umberto volt az elsőszülött gyerek, öccse Franco 1947-ben és húga Angela 1951-ben született.

A Scuola Radio Elettra elektronikai szakközépiskolában érettségizett, elektronikai műszerész lett a szakmája. Érettségi után gyári munkásként dolgozott Paviában.

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Az 1970-es évek elején az il manifesto kommunista napilap aktivistája volt. 1975-ben jelentkezett az Olasz Kommunista Pártba. A pártba való belépéskor kitöltött űrlapon hivatásához orvost írt, mert Paviában orvostudományt tanult, de sosem diplomázott le.[2]

1974 és 1975 között a kommunista párt egy olyan szervezetének volt alkalmazottja Samarateben, amely az Augusto Pinochet által vezetett katonai puccs után Olaszországba menekült chileieket segítette meg.[3]

1979 fordulópontot jelentett addigi életében: megismerte Bruno Salvadorit az Union Valdotaine Valle d'Aosta tartomány autonómiájáért küzdő mozgalmának a vezetőjét. Elhatározta Bossi, hogy egyesíti az észak-olaszországi tartományok függetlenségéért küzdő mozgalmakat és pártot hoz létre.

1982-ben Roberto Maronival és Giuseppe Leonival megalapította a Lombaridai Autonomiai Ligát, aminek főtitkára lett.

Az 1983-as olaszországi választáson indult Lombardia választókörzetében, de nem választották meg. 1984. április 12.-én megalapította a Lombard Ligát, aminek 1993-ig volt vezetője.

Északi Liga[szerkesztés]

Bossi a Pontidai gyűlésen 1990-ben

Az 1980-as évekre sikerült Bossinak egységbe szerveznie a függetlenségi mozgalmakat, az 1989-es európai parlamenti választásokon Észak Szövetsége néven indultak, ahol 2 mandátumot sikerült szerezniük. 1989. december 4.-én hivatalosan is létrejött az Északi Liga. Az 1990-ben először megtartott pontidai gyűlésen a párt főtitkárának nevezték ki.

Az 1992-es parlamenti választásokon újra megválasztották képviselőnek és a pártja országos jelentőségűvé vált. Ebben az évben robbant ki a Tangentopoli-ügy amely a pártok korrupciós botrányáról szólt, Bossi a milánói vizsgáló ügyészi bizottságot támogatta, ám 1993-ban személye és a pártja is belekeveredett az Enimont-botrányba, az ügyészség azzal vádolta, hogy az Enimonttól 200 ezer millió líra kenőpénzt fogadott el. Az ügyészi bizottság munkáját támogatta és részt vett az Olasz Szociális Mozgalommal, Baloldali Demokratikus Párttal és a Zöldek Szövetségével közösen egy tüntetésen is.[4][5]

1994. január 5.-én az Enimont-ügy kapcsán Bossi beismerte, hogy a Montedison vegyipari vállalattól kenőpénzt fogadott el. Ez ügyben az ügyészség 1995-ben pártfinanszírózási törvény megsértése miatt 8 hónapos szabadságvesztésre ítélte,[6] 1997-ben a milánói Fellebviteli Bíróság és 1998-ban a Legfelsőbb Bíróság is helybenhagyta az ítéletet.[7]

Rövid szövetség a Forza Italiaval[szerkesztés]

Az 1994-es parlamenti választásokra készülve Silvio Berlusconi vállalkozó bejelentette, hogy indul a választásokon és megalapítja a Forza Italia pártot, a párttal északon velük, a déli tartományokban az Olasz Szociális Mozgalommal alakítva koalíciót létrehozzák a Szabadság Pólusa jobbközép választási szövetséget.

1994. december 22.-én az Első Berlusconi-kormány elvesztette a Bossi által előterjesztett bizalmatlansági indítványt miután Bossi szerint Silvio Berlusconi megfeledkezett az Északi Liga függetlenségi törekvéseiről.

Ellenzékben (1995-2001)[szerkesztés]

1995-ben a párt himnusza Verdi Nabucco operájának harmadik felvonásának Va, pensiero kórus dala lett.

Az 1996-os olaszországi parlamenti választásokon a párt önállóan indult. A szavazatok 10,8%-át (Venetóban 29%, Lombardia 26% és Piemonte tartományokban 18%-ot ért el) szerzi meg országos szinten. 1996. szeptember 15.-én Bossi élőláncot szervez a folyó mentén és jelképesen kikiáltja Padánia megalakulását Velencében, ahol Olaszország zászlaját leeresztették és Padánia zászlaját feleresztették.[8]

Ebben az évben megalapították Mantovában az Északi Parlamentet (később Padániai Parlament) emellett számos médiumot alapítottak meg: La Padania napilap, Radio Padania rádiót és a TelePadaniát mint televíziós csatornát.

Silvio Berlusconival való kapcsolata továbbra is feszült volt, ráadásul a Padania napilap lehozott egy cikket, amiben a Forza Italia elnökét maffiakapcsolatokkal vádolta meg.[9]

A balközép kormányok (1996-2001) ideje alatt Bossi ismét szövetségre lépett Berlusconival és a 2000-es helyhatósági választásokon már közös listán indultak, a Szabadság Háza nevű koalícióban. Ezzel a koalícióval nyerték meg a 2001-es parlamenti választásokat is, annak ellenére, hogy az Északi Liga külön csak 3,9%-ot ért el.

Betegsége és visszatérés a politikába[szerkesztés]

2004. március 11.-én szélütést kapott és súlyos állapotban a Varese-i Ospedale Fondazione Macchi di Varese kórházba került. Felépülése után 51 napra rehabilitációs intézetbe került Svájcba. Rossz egészségi állapota ellenére (féloldali bénultsága volt a szélütés miatt, nehezen tudott járni és beszélni is) jelöltette meg a 2004-es európai parlamenti választáson pártja listavezetőjeként.[10] 2005.júniusában tért vissza ismét a politikai életbe.

2008-ban a választásokon győzött a Szabadság Népe választási koalíció, így ismét kormánypárttá váltak. Bossi lett az intézményes reformokért felelős miniszter, 2009-ben miniszterként beterjesztette törvénymódosító javaslatát, a pénzügyi föderalizmusról, amit megszavaztak.[11]

Bossi lemondása[szerkesztés]

2012.április 5.-én lemondott Umberto Bossi az Északi Liga főtitkári tisztségéről, miután a milánói, nápolyi és Reggio calabriai Ügyészség nyomozása megállapította, hogy Bossi a párt pénzeit saját családja javára magáncélra használta fel.[12]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Umberto Bossi című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

  1. Scandalo Lega, Bossi si dimetteMaroni fischiato: "Bacio di Giuda". repubblica.it, 2012. április 5. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  2. Umberto Bossi iscritto al Pci. espresso.repubblica.it, 2010. december 2. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  3. La parabola di Umberto, da Pavia ai fischi di Milano. ilsole24ore.com, 2012. április 6. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  4. CAPPI, KALASHNIKOV E NEMICI IN GALERA.... repubblica.it, 1993. június 20. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  5. E' IL TURNO DELLA LEGA. repubblica.it, 1993. december 8. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  6. Tutto su Umberto Bossi. tuttosu.virgilio.it. [2016. december 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. november 15.)
  7. Lega, da Enimont al vilipendio della bandiera. Le inchieste e le condanne. ilfattoquotidiano.it, 2012. május 16. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  8. DICHIARAZIONE DI INDIPENDENZA E SOVRANITÀ' DELLA PADANIA. prov-varese.leganord.org, 1996. szeptember 15. [2012. január 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  9. Povero Silvio, calluniato da Lega. fisicamente.net/MEMORIA/index-589.htm, 1998. július 8. [2013. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  10. Il lamento scritto di Bossiuna lavagna per dire: "Dolore". repubblica.it, 2004. április 22. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  11. Il federalismo fiscale è diventato legge. ilsole24ore.com, 2009. április 29. (Hozzáférés: 2016. december 2.)
  12. Gli manteniamo moglie e figli Se lo sanno i militanti è finito. corriere.it, 2012. április 6. (Hozzáférés: 2016. december 2.)