Jeanne Crain

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Jeanne Crain
Crain 1945-ben
Crain 1945-ben
Életrajzi adatok
Születési név Jeanne Elizabeth Crain
Született 1925. május 5.
Barstow, Kalifornia USA
Elhunyt 2003. december 14. (78 évesen)
Santa Barbara, Kalifornia USA
Sírhely Santa Barbara Cemetery
Házastársa Paul Brinkman (1946-2003)
Pályafutása
Aktív évek 19431972

Jeanne Crain IMDb-adatlapja
PORT.hu-adatlap
A Wikimédia Commons tartalmaz Jeanne Crain témájú médiaállományokat.

Jeanne Crain (Barstow, Kalifornia, 1925. május 5.Santa Barbara, 2003. december 14.) amerikai színésznő.

Fiatalkora[szerkesztés]

1925. május 5-én született a Kalifornia állambeli Barstowban George A. Crain iskolamester és Loretta Carr leányaként. Apai ágon angol és távoli francia gyökerekkel rendelkezett, édesanyja pedig ír származású volt. A családjával még fiatalkorában Los Angelesbe költözött.

A figyelmet kiváló jégkorcsolyázóként hívta fel magára, elnyerte a Miss Pan Pacific címet is. Még középiskolásként próbafelvételre hívták Orson Welles mellé. Szerepet nem kapott, de 1943-ban 18 éves korában már feltűnt egy rövid időre a The Gang's All Here című musicalben.

Karrierje[szerkesztés]

1944-ben fontosabb szerepet osztottak rá a Home in Indianaban és az In the Meantime, Darlingban. Habár a játékáért a kritikusok nem igazán lelkesedtek, de sikerült országos hírnévre szert tennie. Első kritikai elismerését a George Cukor által rendezett Winged Victory című propagandatöltetű háborús moziban nyújtott alakításáért kapta. 1945-ben Dana Andrews partnere volt a State Fair című musicalben, és még szintén abban az évben együtt játszott Gene Tierneyvel is a Halálos bűnben.

1949-ben az egyik főszerepét játszotta Joseph L. Mankiewicz az Egy levél három asszonynak című romantikus drámájában. Még ebben az évben alakította a Pinky című film címszerepét is, mely egy világosabb bőrű afroamerikai nőről szól. Eredetileg Lena Horne és más néger színésznők voltak esélyesek a szerepre, de a producer Darryl F. Zanuck a bevételi szempontok miatt a fehér Crain mellett döntött végül. Craint alakításáért Oscar-díjra is jelölték legjobb női főszereplő kategóriában.

1950-ben Myrna Loy és Clifton Webb oldalán tűnt fel a Nagyban olcsóbb című életrajzi drámában. Két évvel később szintén Loyjal szerepelt a Belles on Their Toesban. 1955-ben a tánctudását is megmutatta a Barnák előnyben című zenés vígjátékban. A produkciót Párizsban forgatták és a Marilyn Monroe főszereplésével készült Szőkék előnyben folytatása volt.

A '60-as évektől félig-meddig visszavonult a filmezéstől, csak kevés produkcióban vállalt szerepet. 1961-ben Vincent Price és Edmund Purdom oldalán volt látható a Nefertiti, a Nílus királynője című olasz gyártású filmben. Utolsó filmje az 1972-ben bemutatott Charlton Heston főszereplésével készült Eltérítve volt.

Magánélete[szerkesztés]

Fénykorában a '40-es évek végén és '50-es évek elején Craint gyakran csak "Hollywood elsőszámú partilányának" nevezték. Elmondása szerint egy évben legalább 200 meghívása volt.

Édesanyja akarata ellenére 1946. december 31-én hozzáment Paul Brinkmanhez. A házasságában voltak nehezebb periódusok, főleg az '50-es évek közepén, amikor mindkét fél hűtlenséggel vádolta a másikat. Ennek ellenére a hithű római katolikus Crain élete végig férjével maradt, házasságukból hét gyermek született.

Halála[szerkesztés]

2003 októberében elhunyt férje, majd pár hónapra rá, december 14-én Crain is meghalt szívinfarktus következményében. Római katolikus szertartás során vettek tőle végső búcsút, majd a Brinkman családi kriptába temették Santa Barbarába.

Fontosabb filmjei[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Jeanne_Crain című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.