Jean-François Stévenin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jean-François Stévenin
A 43. Karlovy Vary-i Filmfesztiválon (2008)
A 43. Karlovy Vary-i Filmfesztiválon (2008)
SzületettJean-François Pol Guy Stévenin[1]
1944. április 23.[2][3][4][1]
Lons-le-Saunier[5][1]
Elhunyt2021. július 27. (77 évesen)[6][1]
Neuilly-sur-Seine[6][1]
Állampolgárságafrancia
Nemzetiségefrancia
Gyermekei
  • Sagamore Stévenin
  • Robinson Stévenin
  • Salomé Stévenin
  • Pierre Stévenin
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Prix France Culture Cinéma (2002)
  • Prix Jean Vigo (2018)
SírhelyePère-Lachaise temető (2021. augusztus 4. – )
Színészi pályafutása
Aktív évek1968–2021
Tevékenységszínész, filmrendező
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Stévenin témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Jean-François Stévenin (Lons-le-Saunier, Jura megye, 1944. április 23. – Neuilly-sur-Seine, Hauts-de-Seine megye, 2021. július 27.) francia színész, filmrendező, forgatókönyvíró.[7]

Élete[szerkesztés]

Származása, tanulmányai[szerkesztés]

A párizsi HEC Kereskedelmi Főiskolán (École des hautes études commerciales) végzett 1967 tavaszán.[8] Diplomamunkáját a filmkészítés közgazdasági kérdéseiről írta. Gyakorlati képzésre Kubába utazott, ahol a tejtermelésről készítettek oktató- és dokumentumfilmet.[9]

Itt kitanulta az összes filmkészítési feladatot, a műszaki teendőktől a segédrendezőig. Rövidesen rendezőasszisztensként működött Alain Cavalier rendező Françoise Sagan könyvéből készített Szívdobbanás (La Chamade) című 1968-es filmjének forgatási munkáiban.

Filmes alkotói munkája[szerkesztés]

Segédrendezőként, rendezőasszisztensként, majd önálló filmrendezőként és forgatókönyvíróként is dolgozott. Társrendezőként működött közre több film készítésében François Truffaut, Jacques Rivette, Jacques Rozier, Szabó László és Luigi Comencini filmrendezők mellett.[9] Három olyan mozifilmet rendezett önállóan, melyek később hazájában „kultuszfilmmé” váltak: a Passe montagne-t (1978), a Double messieurs-t (1986) és a Mischka-t (2002).[10] E filmek forgatókönyvét is ő maga írta.

Színészi pályájának kezdete[szerkesztés]

Miközben Jacques Rivette és Peter Fleischmann mellett rendező-asszisztensként dolgozott, belekóstolt a színészi munkába is.[9] Szerepelt Jacques Out 1 : Noli me tangere c. 1970-es filmjében, majd François Truffaut három filmjében is, így az 1970-es A vad gyerek-ben, az 1972-es Egy olyan szép lány, mint én-ben és az 1973-as Amerikai éjszakában is. Nagy áttörést jelentett számára Truffaut 1976-is Zsebpénz című filmdrámájában a főszereplő iskolaigazgató, Richet úr eljátszása. A film sikere lökést adott Stévenin karrierjének. Neves francia rendezők hívták meg jelentős filmjek főbb szerepeire: François Truffaut, Jacques Rivette, André Téchiné, Jean-Pierre Mocky, Bertrand Blier, Robert Enrico, Laetitia Masson, Yves Boisset).

1978-ban először fogott önálló rendezésbe, Passe montagne c. filmjében, amelyben az egyik főszerepet is maga vitte, a másik főszereplő, Jacques Villeret társaságában. 1980-ban John Irvin rendező meghívására az Egyesült Államokba utazott, hogy nemzetközi sztárcsapat tagjaként, Christopher Walken, Tom Berenger, Colin Blakely és Paul Freeman társaságában szerepeljen A háború kutyái című akciófilmben. Hasonlóan, nemzetközi csapatban szerepelt John Huston 1981-es Menekülés a győzelembe c. háborús filmdrámájában, Michael Caine, Sylvester Stallone, Pelé, Tim Pigott-Smith, Gera Zoltán, Max von Sydow és mások társaságában. A filmet Magyarországon forgatták.

Színészi pályája csúcsán[szerkesztés]

Az 1980-as évek elejére Stévenin a francia filmművészet meghatározó alakjai közé emelkedett. Főleg az ún. „szerzői filmekben” mutatott emlékezetes alakításokat, így Jacques Demy 1982-es Une chambre en ville c. filmjében (Dominique Sandával és Danielle Darrieux-vel), Jean-Luc Godard 1982-es Passiójáték c. vígjátékában (Isabelle Huppert-rel és Michel Piccolival), Bertrand Blier A mi történetünk c. filmdrámájában (Alain Delonnal), és 1988-ban Catherine Breillat Egy kamaszlány c. filmjében. 1986-ban rendezte meg második filmjét, a Double messieurs c. krimit, ahol Carole Bouquet-val adták a két főszereplőt. Patricia Mazuy rendezőnő 1989-es Peaux de vaches (Marhabőrök) c. filmdrámájának főszerepét játszotta, itt szerepelt először együtt leányával, az elsőfilmes Salomé Stéveninnel.

Sokoldalú művész volt, nem hagyta magát beskatulyázni. 1992-ben játszott Alexandre Arcady rendező Le Grand Pardon II. című, algériai feketelábú környezetben játszódó bűnügyi filmjében Roger Haninnel; 1996-ban Jean-Pierre Améris rendező bensőséges érzelmeket mutató Les Aveux de l'innocent c. drámájában, de szerepelt olyan népszerű kosztümös kalandfilmben is, mint Philippe de Broca 1997-es A púpos-a. 2002-ben rendezte harmadik mozifilmjét, a Mischka című „drámakomédiát”, ahol szintén ő maga játszotta a főszerepet is, emellett szerepeltette mindkét gyermekét, Salomét és Robinsont is.

Későbbi pályája során rendszeresen játszotta széles közönségnek szánt, sikeres mozifilmek fontos háttérszerepeit. Christophe Gans 2001-es történelmi horrorfilmjében, a Farkasok szövetségében az egész összeesküvést háttérből mozgató fanatikus papot alakította, Vincent Cassel és Samuel Le Bihan társaságában. Jean-François Richet rendező ugyanebben az évben bemutatott Közönséges szerelem (De l’amour) című filmdrámájában Virginie Ledoyen mellett egy nyugtalanító rendőrt játszott. Patrice Leconte rendező 2002-es A férfi a vonatról című bűnügyi thrillerében Jean Rochefort és Johnny Hallyday mellett egy alkoholista helybélit játszik, aki belekeveredik a nehézfiúk bűncselekményébe. Bernerd Rapp rendező 2003-as Nem nagy ügy (Pas si grave) című tragikomédiájában spanyol bevándorlót, Alfred Lot rendező 2007-es A halál kamrája (La chambre des morts) című misztikus thrillerfilmjében egy állat-preparátort alakított.

Filmkészítői és színművészi életművéért 2018-ban megkapta a Jean Vigo-díjat, melyet Agnès Varda filmrendező-fotográfus-látványtervező nyújtott át neki.[9] Utolsó szerepét a 2021-ben készült A harminc koporsó szigete (L’île aux 30 cercueils) című misztikus drámai tévésorozat két epizódjában játszotta.

Halála[szerkesztés]

Hosszú betegség után, 2021. július 27-én hunyt el a Neuilly-sur-Seine-i kórházban, 77 éves korában.[11] 2021. augusztus 4-én a párizsi Père-Lachaise temetőben kapott végső nyughelyet. Utolsó útjára felesége, Claire, három gyermekük és Jackie Berroyer(wd) író-dramaturg kísérte, aki Stévenin munkatársa volt több filmje készítésében.[12]

Magánélete[szerkesztés]

Két házasságából négy gyermeke született, mind a négy színésznek állt.

Első feleségétől, Jacqueline Monnier pszichiáternőtől, aki Florence Stévenin néven szerepelt, 1974-ben egy fia született, Sagamore Stévenin. Az első házasságot az 1970-es évek végén felbontották, az elvált feleség 2008-ban elhunyt.

Második feleségétől, Claire Stévenintől (leánykori nevéről nincs adat), három gyermeke született, Robinson (*1981), Salomé (*1985) és Pierre (*1995). Második felesége 2021-ben meghalt.

Emlékezete[szerkesztés]

Marc-Édouard Nabe francia író Stévenint tette meg Lucette című 2012-es regényének egyik főszereplőjévé. A regény Lucette Destouches-nak, Louis-Ferdinand Céline francia író özvegyének életét dolgozza fel. Nabe, a regény írója Stévenin személyében egy olyan színész-rendezőt ábrázol, aki a regénybeli Céline író Nord című regényét próbálja filmre vinni.

Édouard Baer rendező Stévenin emlékének ajánlotta Adieu Paris című filmjét, melyet Stévenin halála után néhány hónappal, 2021. október 10-én mutattak be premier előtt, a Lumière Filmfesztiválon.

Munkássága[szerkesztés]

Filmrendező-asszisztensként[szerkesztés]

Rendező-forgatókönyvíróként[szerkesztés]

  • 1978: Passe montagne
  • 1986: Double messieurs
  • 2002: Mischka

Filmszínészként[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2021. augusztus 16.)
  2. ↑ Internet Movie Database (angol nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 13.)
  3. ↑ SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 20.)
  6. ↑ a b Décès de l'acteur et réalisateur Jean-François Stévenin (francia nyelven), 2021. július 28. (Hozzáférés: 2021. július 28.)
  7. ↑ Fichier des décès: Stévenin Jean Francois Pol Guy (francia nyelven). deces.matchid.io
  8. ↑ HEC Alumni. Hecalumni.fr . (Hozzáférés: 2020. április 26.)
  9. ↑ a b c d L’acteur et réalisateur Jean-François Stévenin est mort (francia nyelven). Le Monde/AFP (lemonde.fr), 2021. július 29.
  10. ↑ Jacques Mandelbaum: Cinéma: Souvenirs fous d’un tournage flou dans le Jura (Passe-montagne, 1978) (francia nyelven). Le Monde (lemonde.fr), 2017. november 23.
  11. ↑ AFP: Décès de l'acteur et réalisateur Jean-François Stévenin (francia nyelven). Le Figaro , 2021. július 28. (Hozzáférés: 2023. január 23.)
  12. ↑ Émilie Meunier: Obsèques de Jean-François Stévenin : les enfants et l’épouse de l’acteur et réalisateur réunis pour un ultime hommage (PHOTOS) (francia nyelven). www.programme-tv.net , 2021. augusztus 5. (Hozzáférés: 2023. január 26.)

További információk[szerkesztés]

Commons:Category:Jean-François Stévenin
A Wikimédia Commons tartalmaz Jean-François Stévenin témájú médiaállományokat.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Jean-François_Stévenin&oldid=26297423”