Guanakó

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Wikipédia:TaxoboxInfobox info icon.svg
Guanakó
Guanakó a chilei Torres del Paine Nemzeti Parkban
Guanakó a chilei Torres del Paine Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Cetartiodactyla
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Alrend: Tevealakúak (Tylopoda)
Család: Tevefélék (Camelidae)
Alcsalád: Camelinae
Nemzetség: Lamini
Nem: Lama
G. Cuvier, 1800
Faj: L. guanicoe
Tudományos név
Lama guanicoe
(Statius Müller, 1776)
Szinonimák
  • Lama glama guanicoe Müller, 1776
  • Lama glama fera Gray, 1843
  • Lama glama guanaco (Perry, 1811)
  • Lama glama guanacos (Schinz, 1845)
  • Lama glama guanacus Gray, 1852
  • Lama glama huanaca (C. H. Smith, 1827)
  • Lama glama huanacha Elliot, 1907
  • Lama glama huanachus Thomas, 1891
  • Lama glama huanacos Sclater, 1891
  • Lama glama huanacus (Molina, 1782)
  • Lama glama llama (Waterhouse, 1839)
  • Lama glama molinaei Boitard, 1845
  • Lama glama voglii Krumbiegel, 1944
Elterjedés
Az elterjedési területeAz elterjedési területe
Hivatkozások
Wikispecies

A Wikifajok tartalmaz Guanakó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Guanakó témájú médiaállományokat és Guanakó témájú kategóriát.

Legelésző guanakó csapat

A guanakó (Lama guanicoe) az emlősök (Mammalia) osztályának a párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tevefélék (Camelidae) családjába tartozó faj.

Főleg vadon élnek: a spanyol hódítások után húsáért és bőréért vadászták, csaknem kiirtották. Manapság főleg rezervátumokban található.

Előfordulása[szerkesztés]

A guanakó elterjedési területe: Argentína, Peru, Bolívia, Chile, Ecuador és Kolumbia. Főként az Andok lankáin fordul elő, bár élőhelyének minősége és elhelyezkedése is különböző. A száraz, hegyi régiókban lehet vele leginkább találkozni. Chilében és Argentínában a patagóniai területeken gyakori, de nagy populációi élnek a Torres del Paine Nemzeti Park, és az Isla Grande de Tierra del Fuego Nemzeti Parkokban is. Az itteni populációk a legerősebbek, mert nem kell osztozniuk a legelőn a háziállatokkal. Az indiánok guanakókat is nevelnek, hogy ezzel is segítsék a faj fennmaradását. 2011-ben létszámukat 400 000 - 600 000-re becsülték.[1] Az Amerikai Egyesült Államokban 300 guanakó él állatkertben, és 200 regisztrált egyed magáncsordában.[2] A guanakó a háziasított láma vad alakja.

Fellelhető az Atacamában is, ahol egyes helyeken már több, mint 50 éve nem esett. Túlélését a partvonal teszi lehetővé, ahol a hűvös tenger a meleg szárazfölddel érintkezik, melynek következtében a levegő lehűl, és köd képződik. Ez a köd aztán elterül a sivatag fölött, így a kaktuszok képesek felvenni a vizet a levegőből. A guanakók a kaktusz elfogyasztásával a vízhez is hozzájutnak.[3]

Magyarországon a Miskolci Állatkertben és Veszprémi Állatkertben tartanak guanakókat.

Alfajai[szerkesztés]

  • Lama guanicoe cacsilensis Lönnberg, 1913
  • Lama guanicoe guanicoe (Statius Müller, 1776)
  • Lama guanicoe huacanus
  • Lama guanicoe voglii (Krumbiegel, 1944)

Megjelenése[szerkesztés]

A guanakó hossza 150-200 centiméter, farokhossza 22-25 centiméter, magassága 90-125 centiméter és testtömege 80-120 kilogramm. A finom, rövid alsó szőrzet felett levő vastag fedőszőr mélyen gyökerezik a vastag, erős bőrben, színe erős vörösesbarna. Feje keskeny; szeme nagy, feltűnő; szemhéján hosszú szempillasor van. Nyaka hosszú, vékony és egyenes. Farka viszonylag rövid, kerek és vastag, alsó része szőrtelen. Lábujja alatt keskeny, de vastag, rugalmas párnázat (sarokvánkos) található. Gyomra a többi teveféléhez hasonlóan több kamrás, ami segíti megemészteni a növényi táplálékot.

Nyakát vastag bőr védi a harapás ellen. Ez a jellegzetessége megmaradt háziasított rokonainál, a lámánál és az alpakkánál is, valamint a szintén vad rokon vikunya nyakbőre is vastag. Bolívia lakói cipőt készítenek ebből a bőrből. 2013-ban a chilei kormány évi 15 ezer guanakó levadászását hagyta jóvá.

Akár 5000 méteres magasságban is megtalálható. A lámafélék közül ő jut a legmagasabbra. Ahhoz, hogy megélhessen ebben a magasságban, vére bővelkedik vörös vértestekben. Egy teáskanálnyi guanakóvérben 68 millió vörös vértest található, ami négyszer annyi, mint az emberi vérben.[4]

Életmódja[szerkesztés]

Az állat társas, ezért csordákban él, nappal aktív igazán, délután indul táplálékkeresésre, amely kizárólag növényekből áll. A guanakó egyedülálló abban, hogy képes az összes tápanyagot és a vizet is a sivatagi kaktuszfélékből (Cactaceae) felvenni.[5][nincs a forrásban] A kérődzőkhöz (Ruminantia) hasonlóan az alapos rágás nélkül lenyelt táplálékot visszaöklendezve újra megrágja, habár a teveféléknek nem sok közük van a kérődzőkhöz, ezt az előbéli mirigy jelenléte jelzi. A manátuszok, a tapír és a jaguár mellett a legnagyobb vadon élő emlős Dél-Amerikában. Ha veszélyben érzi magát, akkor gyakran köp.[6]

Kis csoportokban járja az Andok hatalmas hegységeit. Akár 56 km/órával is képes szaladni a sziklás vidéken.[7] Kiválóan úszik. A csoportokat vagy egy hím és háreme alkotja, vagy kizárólag hímekből áll. A fiatal hímek három-négy évig élnek csordában. A nőstények csapata kicsi, ritkán haladja meg a 10-es egyedszámot, míg a hím csordák akár 50 fősek is lehetnek. A pár nélküli hímek állandóan harcolnak egymással, amivel a későbbi háremszerző harcokra készülnek fel. Először vagy területet foglalnak, vagy megküzdenek egy vezérhímmel a hatalomátvételért. Az öreg, elűzött hímek általában magányosan élnek. A fiatal hímek együtt kóborolnak és saját hárem kialakítására törekszenek. Ha veszélyben érzik magukat, akkor magas hangú mekegéssel figyelmeztetik a csapatot. A guanakók komoly ellensége a jaguár (Panthera onca), az andoki puma (Puma concolor araucanus), és a kondorkeselyű (Vultur gryphus), de ez utóbbi főleg a borjakat veszélyezteti. A beteg és a fiatal egyedeket a culpeo pamparóka (Lycalopex culpaeus) is elejtheti. A guanakó a hatékonyabb védekezés érdekében kihasználja a nanduval (Rhea americana) közös életterét, a futómadár ugyanis nagyobb távolságból képes észlelni a veszélyeket és figyelmeztetései a guanakó csorda számára is hasznos.

Szaporodása[szerkesztés]

A guanakó ivarérettségét 1-2 éves korában éri el. A párzási időszak augusztus-szeptember között van, amikor a hímek megküzdenek a nőstényekért, s párbajra hívják ki a vezért. Harcmodoruk elég érdekes: rúgnak és harapnak, sőt gyakran gyomornedvvel köpik le az ellenfelüket. A vemhesség 345-360 napig tart, ennek végén egy,[8] ritkábban két utód jön a világra. A kicsi születése után rögtön feláll, két óra elteltével már ugrándozik, s elég erős ahhoz, hogy a csapattal tartson. A fiatal állat 11-15 hónapig a csordában marad, majd más csordához csatlakozik. 15-20 évig élhet, fogságban akár 30 évig is.

Rokon fajok[szerkesztés]

Vadon élő rokona a vikunya, míg háziasított rokonai a láma és az alpaka. Mindezek a fajok keresztezhetők; a hibridek termékenyek. Ugyan nem zárhatók ki a keresztezések, de a vikunyát nem tekintik az alpaka törzsfajának.

Az általánosan elfogadott elmélet szerint az i. e. 3. században háziasították. Háziasított egyedei lettek a láma ősei. Az újabb DNS-vizsgálatok szerint a láma azonban inkább a vikunyától származik.[9]

Képek[szerkesztés]

Gyapja[szerkesztés]

A guanakó alsó szőrét kedvelik puha tapintása és melege miatt. A vikunya után a második legjobbnak tartják, és luxuscikkek készítésére használják. Prémjével gyakran helyettesítik a vörös róka prémjét, mivel nehéz a kettő között különbséget tenni. Háziasított rokonához, a lámához hasonlóan kétféle szőre van: a durva fedőszőrzet és a puha alsó szőrzet. Ennek szálai 16-18 µ átmérőjűek, és vetekszenek a legjobb kasmírral.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. C. Michael Hogan. 2008. Guanaco: Lama guanicoe, GlobalTwitcher.com, ed. N. Strömberg
  2. [1][halott link]
  3. „Deserts”. Produced by Huw Cordey. Planet Earth. BBC. BBC One. 2006. április 2.
  4. Visit Englands Finest Safari Park & Zoo near Liverpool & Manchester. Knowsleysafariexperience.co.uk. (Hozzáférés: 2013. július 16.)
  5. "Information Resources on the South American Camelids: llamas, alpacas, guanacos, and vicunas 1967-2003"
  6. National Geographic
  7. Discovery Animal Guides - Guanacos
  8. Guanaco: Lama guanicoe. World Association of Zoos and Aquariums. (Hozzáférés: 2012. december 10.)
  9. Genetic analysis reveals the wild ancestors of the llama and the alpaca
  10. Beula Williams: Llama Fiber. International Llama Association, 2007. április 17.

Források[szerkesztés]

Fordítások[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guanaco című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Guanako című német Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.