Georges Perec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Georges Perec
Született
1936. március 7.
Párizs
Elhunyt
1982. március 3. (45 évesen)
Ivry-sur-Seine
Foglalkozása író

Georges Perec az IMDb-n

Georges Perec (1936. március 7.1982. március 3.) francia író, az Oulipo társaság tagja, amely társaság művei matematikai, formai és irodalmi ellentétek használatára alapozódott.[1]

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1936. március 7-én született Párizs 19. kerületében. Apja, Icek Perec (1909-1940), és anyja, Cyrla Szulewicz (1913-1943), lengyel származású zsidók voltak, 1934-ben házasodtak össze.

Apját 1940. júniusában megölték a fronton, anyja és ő 1941-ben egy vöröskeresztes vonaton jutott el Villard-de-Lans-ba, ahol a háború hátralevő részét apai ágú rokonainál töltötte. Anyja 1943-ban, a deportálások során eltűnt. 1945-ben tért vissza Párizsba, ahol az apja nővére, Esther Bienenfeld, és férje vették oltalmukba. 1946-tól 1954-ig a Claude Bernard Gimnáziumban, majd az Étamp-i főiskolán tanult. 1949-ben pszichoterápiás kezelésre járt a híres pszichológusnőhöz, Françoise Dolto-hoz, 1956-ban pedig pszichoanalízisre Michel de M'Uzan-hoz.

1958-1959-ben töltötte sorkatonai szolgálatát Pau-ban, az ejtőernyősöknél. 1960-ban vette feleségül Paulette Pétras-t, majd a tunéziai Sfax városába utazott, ahonnan csak a következő évben tért vissza. 1962-ben neuropszichológiát dokumentált a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központban (Centre National de la Recherche Scientifique). 1965-ben elnyerte a Renaudot-díjat A dolgok-ért, majd 1967-ben belépett az Oulipo társaságba. 1976-ban keresztrejtvényeket gyártott heti rendszerességgel a Le Point nevű lapnak. 1978-ban készült el fő művével, a La Vie mode d'emploi-val, melynek zajos sikere lehetővé tette számára, hogy felmondjon korábbi munkahelyén, és életét teljes egészében az írásnak szentelhesse. Élete utolsó hat évét a filmes Catherine Binet mellett töltötte, akinek filmet is készített. 1982. március 3-án érte a halál, rákban hunyt el. Sírhelye Párizs legnagyobb temetőjében, a Père-Lachaise-ben található. Legtöbb írását csak halála után adták ki.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]