Georges Perec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Georges Perec
Született 1936. március 7.[1][2][3][4][5]
Párizs[6]
Elhunyt 1982. március 3. (45 évesen)[1][2][3][4][5]
Ivry-sur-Seine
Állampolgársága francia
Házastársa Paulette Perec
Foglalkozása
Iskolái Lycée Claude-Bernard
Kitüntetései
Halál okatüdőrák
Sírhely Crématorium-columbarium du Père-Lachaise[7]

Georges Perec aláírása
Georges Perec aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Georges Perec témájú médiaállományokat.

Georges Perec (Párizs, 1936. március 7.Ivry-sur-Seine, 1982. március 3.) francia író, az Oulipo társaság tagja, amely társaság művei matematikai, formai és irodalmi ellentétek használatára alapozódott.[8]

Élete[szerkesztés]

1936. március 7-én született Párizs 19. kerületében. Apja, Icek Perec (1909-1940), és anyja, Cyrla Szulewicz (1913-1943), lengyel származású zsidók voltak, 1934-ben házasodtak össze.

Apját 1940. júniusában megölték a fronton, anyja és ő 1941-ben egy vöröskeresztes vonaton jutott el Villard-de-Lans-ba, ahol a háború hátralevő részét apai ágú rokonainál töltötte. Anyja 1943-ban, a deportálások során eltűnt. 1945-ben tért vissza Párizsba, ahol az apja nővére, Esther Bienenfeld, és férje vették oltalmukba. 1946-tól 1954-ig a Claude Bernard Gimnáziumban, majd az Étamp-i főiskolán tanult. 1949-ben pszichoterápiás kezelésre járt a híres pszichológusnőhöz, Françoise Dolto-hoz, 1956-ban pedig pszichoanalízisre Michel de M'Uzan-hoz.

1958-1959-ben töltötte sorkatonai szolgálatát Pau-ban, az ejtőernyősöknél. 1960-ban vette feleségül Paulette Pétras-t, majd a tunéziai Sfax városába utazott, ahonnan csak a következő évben tért vissza. 1962-ben neuropszichológiát dokumentált a francia Nemzeti Tudományos Kutató Központban (Centre National de la Recherche Scientifique). 1965-ben elnyerte a Renaudot-díjat A dolgok-ért, majd 1967-ben belépett az Oulipo társaságba. 1976-ban keresztrejtvényeket gyártott heti rendszerességgel a Le Point nevű lapnak. 1978-ban készült el fő művével, a La Vie mode d'emploi-val, melynek zajos sikere lehetővé tette számára, hogy felmondjon korábbi munkahelyén, és életét teljes egészében az írásnak szentelhesse. Élete utolsó hat évét a filmes Catherine Binet mellett töltötte, akinek filmet is készített. 1982. március 3-án érte a halál, rákban hunyt el. Sírhelye Párizs legnagyobb temetőjében, a Père-Lachaise-ben található. Legtöbb írását csak halála után adták ki.

Művei[szerkesztés]

Magyarul[szerkesztés]

  • A dolgok. Történet a hatvanas évekből. Regény; ford., utószó Réz Pál; Európa, Bp., 1966 (Modern könyvtár)
  • Az alvó ember. Regény; ford. Boldizsár Gábor, utószó Réz Pál; Európa, Bp., 1969 (Modern könyvtár)
  • W vagy A gyerekkor emlékezete; ford. Bognár Róbert; Noran, Bp., 1996
  • Laterna obscura. 124 álom; ford. Bognár Róbert; Noran, Bp., 1997
  • Ellis Island bolyongás és a remény történetei; ford. Kádár Krisztina; Múlt és Jövő, Bp., 2003

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. a b BnF források. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. a b Encyclopædia Britannica Online. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b Find A Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)
  7. Deux siècles d'histoire au Père Lachaise, 630
  8. www.balkon.hu, Házas Nikoletta - A képtelen identitás dokumentumai. [2007. június 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2010. január 16.)

További információk[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]