František Chvalkovský
| František Chvalkovský | |
 | |
| 1923-ban | |
| Született | 1885. július 30.[1][2][3] Jílové u Prahy[4][1][2][3] |
| Elhunyt | 1945. február 25. (59 évesen)[1][5][2][3] Berlin[6][1][3] |
| Állampolgársága | |
| Gyermekei | Nyta Dover |
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Károly Egyetem |
| Sírhelye | Prága |
 A Wikimédia Commons tartalmaz František Chvalkovský témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
František Chvalkovský (Jílové u Prahy, 1885. július 30. – Berlin, 1945. február 25.) cseh diplomata, Csehszlovákia negyedik külügyminisztere.
Élete[szerkesztés]
Prágában és Londonban tanult jogot.
Tevékenysége az első köztársaság idején[szerkesztés]
Az újonnan függetlenné vált Csehszlovákiában Chvalkovský először Antonín Švehla belügyminiszter titkára lett. 1920-ban csatlakozott a diplomáciai szolgálathoz, és részt vett a trianoni béketárgyalásokon. Később nagykövetként szolgált Japánban, az Egyesült Államokban, Németországban és Olaszországban.
A müncheni egyezmény után[szerkesztés]
František Chvalkovský, Galeazzo Ciano, Joachim von Ribbentrop és Kánya Kálmán
A müncheni egyezmény véget vetett az Első Csehszlovák Köztársaságnak, amelynek korábbi demokratikus és anti-totalitárius politikája teret engedett a tekintélyelvű kormányzásnak és a náci Németországgal való szorosabb együttműködésnek (további információ: Második Csehszlovák Köztársaság). A korábbi csehszlovák elnökhöz, Edvard Benešhez köthető politikai elitnek el kellett hagynia hivatalát, és Chvalkovský külügyminiszter lett. Állama függetlenségét úgy próbálta megőrizni, hogy engedményeket tett a szomszédoknak abban a reményben, hogy a jövőben időt nyerhet a kedvezőbb kimenetelre. Mélyen alábecsülte Hitler Közép-Európa megszállására irányuló szándékát, valamint Lengyelország és Magyarország irredentizmusát, amelyek az első világháború után fájdalmas területi engedményekre kényszerültek Csehszlovákia javára. Ő képviselte Csehszlovákiát a bécsi választottbíróságon, amely arra kényszerítette Csehszlovákiát, hogy Dél-Szlovákia magyar többségű, mintegy 12 ezer km²nyi részét visszaengedje Magyarországnak. Amikor a Szlovák Köztársaság 1939. március 14-én kikiáltotta függetlenségét, Chvalkovský Emil Hácha csehszlovák elnökkel Berlinbe utazott abban a reményben, hogy a további engedményeik megőrzik Csehország függetlenségét.
A náci uralom alatt[szerkesztés]
A Cseh–Morva Protektorátus létrejöttével nem volt hivatalos helye a cseh diplomáciai szolgálatnak. Legutóbbi határozatában német nyomásra a külügyminisztérium minden csehszlovák nagykövetet arra utasított, hogy zárják be nagykövetségüket, és helyezzék át a Németországba. A hazafias hivatalnokok abban reménykedtek, hogy a nagykövetek – a közvetlen náci nyomástól mentesen – nem engedelmeskednek a parancsnak, és megtartják nagykövetségüket a száműzetésben élő kormány jövőbeni javára. Végső megoldásként, ha a fogadó kormány ellenséges volt velük, akkor inkább abba az országba, mint Németországba helyezzék át nagykövetségüket.
Sok követ azonban nem olvasott a sorok között, és szó szerint engedelmeskedett a parancsnak, ahogy megszokták, ami jelentős károkat okozott a csehszlovák érdekeknek. Tekintettel a Chvalkovský által alakított eseménysorra, sok ország, mint például a müncheni egyezményt aláíró Franciaország, kezdetben Csehszlovákia bukását a belső erőknek, nem pedig a németek agressziójának tekintette. Chvalkovský tehát ezek szerint jelentős károkat okozott Csehszlovákiának abban a kritikus időszakban.
A külügyminisztérium 1939-es bezárása után Chvalkovský a protektorátus németországi megbízottja lett. Egy Berlin melletti autópályán egy szövetséges légitámadás során vesztette életét.[7] A német főparancsnokság aznap Berlin közelében végrehajtott brit támadásokról számolt be.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b c d Czech National Authority Database. (Hozzáférés: 2019. november 23.)
- ↑ a b c The Fine Art Archive. (Hozzáférés: 2021. április 1.)
- ↑ a b c d Regional Database of the Central Bohemian Research Library in Kladno. (Hozzáférés: 2023. június 20.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 15.)
- ↑ BnF források (francia nyelven)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
- ↑ Hamburger Zeitung, 1945. március 28.
- ↑ OKW Bericht, 1945. február 25.
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben a František Chvalkovský című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk[szerkesztés]
- František Chvalkovský életrajza a cseh külügyminisztérium honlapján (csehül)
- A cseh diplomaták története Németországban (németül)
- František Chvalkovský utolsó napjai a Harmadik Birodalomban Angolul, német dokumentumokra mutató hivatkozásokkal.
- Newspaper clippings about František Chvalkovský
