Foszgén

A foszgén (vagy karbonil-klorid) a szénsav származékának, dikloridjának tekinthető szervetlen vegyület. Képlete C O Cl₂. Erős méreg. Színtelen, dohos szénára emlékeztető,^[1] fojtó szagú gáz. Víz hatására hidrolizál, apoláris oldószerekben (benzolban, toluolban) jól oldódik. Hűtéssel könnyen cseppfolyósítható. A vegyipar műanyaggyártásra használja.

Története[szerkesztés]

Először John Davynek sikerült foszgént előállítania 1812-ben. Klórgáz segítségével állította elő szén-monoxidból napfény hatására. A vegyület neve is ebből ered („a fény szülötte”). Az első világháborúban harci gázként használták.

Élettani hatása[szerkesztés]

A foszgén erős méreg. A tüdőben bomlik el, nagyon kis koncentrációban (0,1%) belélegezve is 6-8 óra múlva tüdővizenyőt okozhat, ami halálos lehet. Mérgezés esetén alkoholt kell belélegeztetni, ami megköti a foszgént.

Szerkezete[szerkesztés]

A foszgén planáris alakú molekula, a benne található szénatom hármas koordinációjú. A szénatom sp² hibridizációjú, hozzá bifunkcionális oxigénatom kapcsolódik. A C–O kötéshossz 116,5 pm (ábrán 118 pm szerepel), a kötésrend nagyobb, mint kettő. Ennek az az oka, hogy a klóratomok nemkötő elektronpárjai kismértékben delokalizálódnak a C–O kötésre.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés]

Reakciókészsége a savkloridokhoz hasonlóan nagy. Víz hatására gyorsan hidrolizál, szénsav és sósav keletkezik belőle. A keletkező szénsav vízre és szén-dioxidra bomlik.

\mathrm {COCl_{2}+2\ H_{2}O\rightarrow 2\ HCl+[H_{2}CO_{3}]}

\mathrm {[H_{2}CO_{3}]\rightarrow CO_{2}+H_{2}O}

A foszgénből vele ekvimoláris mennyiségű alkohol hatására klórhangyasav-észterek keletkeznek erős hűtés mellett. A reakciót indifferens oldószerben, általában éterben vagy toluolban végzik.

\mathrm {Cl{-}CO{-}Cl+HOC_{2}H_{5}\rightarrow Cl{-}CO{-}OC_{2}H_{5}+HCl}

A foszgén másik klóratomja is reakcióba vihető etanollal, ha megfelelő mennyiségű alkohol áll rendelkezésre, és ha jelen van híg lúg vagy piridin, ami a kilépő sósavat megköti. A folyamat során dietil-karbonát képződik. A dietil-karbonát színtelen folyadék, amit karbetoxicsoport (-COOC₂H₅) bevitelére használnak. Más alkoholok is hasonlóan reagálnak foszgénnel.

\mathrm {Cl{-}CO{-}Cl+2\ HOC_{2}H_{5}\rightarrow C_{2}H_{5}O{-}CO{-}OC_{2}H_{5}}

Ha a foszgén ammóniával reagál, belőle a szénsav amidja, karbamid keletkezik. A reakcióban melléktermékek is képződnek, ezért a kitermelés legfeljebb 40%-os.

\mathrm {COCl_{2}+4\ NH_{3}\rightarrow CO(NH_{2})_{2}+2\ NH_{4}Cl}

Hasonló módon reagál a foszgén a primer és a szekunder aminokkal is. Primer aminokból N,N'-dialkilkarbamid, szekunder aminokból tetraalkilkarbamid keletkezik.

Előállítása[szerkesztés]

A foszgént ma is szén-monoxidból és klórgázból gyártják (ahogy Davy először előállította). A szén-monoxid addícionálja a klórt. A foszgén előállítását 250 °C-on, aktív szén katalizátor jelenlétében végzik.

\mathrm {CO+Cl_{2}\rightarrow COCl_{2}}

A kloroform napfény és oxigén hatására lejátszódó bomlásakor szintén foszgén keletkezik.

\mathrm {CHCl_{3}+{\frac {1}{2}}\ O_{2}\rightarrow COCl_{2}+HCl}

Jegyzetek[szerkesztés]

↑ ^a ^b Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 193. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0

Források[szerkesztés]

Bodor Endre: Szervetlen kémia I.
Nyilasi János: Szervetlen kémia
Bruckner Győző: Szerves kémia, I/1-es kötet
Bot György: A szerves kémia alapjai
Furka Árpád: Szerves kémia
Kovács Kálmán, Halmos Miklós: A szerves kémia alapjai

[Römpp-1] Römpp vegyészeti lexikon: Második kötet F–K. Budapest: Műszaki Könyvkiadó, 193. o. (1982). ISBN 963 10 3813 0

[1]