Szénsav
| Szénsav | |||
 A szénsav vonalképlete |
 A szénsav kalottamodellje | ||
| Más nevek | szén-dioxid oldat dihidrogén-karbonát hidrogén-bikarbonát hidroximetánsav | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 463-79-6 | ||
| PubChem | 767 | ||
| ChemSpider | 747 | ||
| KEGG | C01353 | ||
| ChEBI | 28976 | ||
| |||
| |||
| InChIKey | BVKZGUZCCUSVTD-UHFFFAOYSA-N | ||
| ChEMBL | 1161632 | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | CH2O3 | ||
| Moláris tömeg | 62,02 g/mol | ||
| Sűrűség | 1,668 g/cm3 | ||
| Oldhatóság (vízben) | csak oldatban stabil | ||
| Savasság (pKa) | 3,6 (pKa1-érték csak H2CO3 esetén), 6,3 (pKa1-érték CO2-dal együtt (vizes oldatban)), 10,32 (pKa2) | ||
| Veszélyek | |||
| NFPA 704 |  0
0
1
| ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A szénsav egy szervetlen vegyület, amelynek a képlete H2CO3. Bomlékony, gyenge sav. Néha szénsavnak nevezik a CO2 vizes oldatát is, amely kis mennyiségben tartalmaz H2CO3-at. A szénsav sói a karbonátok és a hidrogén-karbonátok (bikarbonátok). Sokáig úgy hitték, hogy a szénsav csak vizes oldatban fordul elő, és önálló vegyületként nem létezhet. Ugyanakkor egy 1992-es beszámoló szerint a NASA tudósainak sikerült előállítani szilárd H2CO3-mintát.[2]
A vízben oldott CO2 kémiai egyensúlyban van a szénsavval:[3]
- CO2 + H2O ⇌ H2CO3
Az egyensúlyi állandó 25 °C-on Kh= 1,70×10−3: tehát a szén-dioxid nagyobb része nem alakul át szénsavvá, hanem CO2-molekula formájában oldódik. Katalizátor hiányában az egyensúly lassan áll be.
- 0,039 s−1
- egyik irányba (CO2 + H2O → H2CO3) és
- 23 s−1
- ellentétes irányú reakciónál (H2CO3 → CO2 + H2O).
Szénsav (H2CO3) és oltott mész (Ca(OH)2) reakciója során víz és egy fehér, vízben oldhatatlan anyag: kalcium-karbonát keletkezik (CaCO3-mészkő, márvány, cseppkő, kréta, tojáshéj stb.).
Felhasználása[szerkesztés]
Szénsavas üdítők, szénsavas ásványvíz gyártása során.
Források[szerkesztés]
- ↑ Front Matter, Nomenclature of Organic Chemistry : IUPAC Recommendations and Preferred Names 2013 (Blue Book). Cambridge: The Royal Society of Chemistry, P001–P004. o.. DOI: 10.1039/9781849733069-FP001 (2014. április 12.). ISBN 978-0-85404-182-4
- ↑ (1990. április 12.) „Infrared and mass spectral studies of proton irradiated H2O + CO2 ice: Evidence for carbonic acid”. Spectrochimica Acta Part A 47 (2), 255–262. o. DOI:10.1016/0584-8539(91)80097-3.
- ↑ Greenwood, Norman N.; Earnshaw, Alan (1997). Chemistry of the Elements (2nd ed.). Butterworth-Heinemann. p. 310.ISBN 0080379419.
Fordítás[szerkesztés]
Ez a szócikk részben vagy egészben a Carbonic acid című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
