VX

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
VX
VX-2D-skeletal.png
IUPAC-név O-etil-S-(2-diizopropil-aminoetil)-metil-foszfonotiolát
Kémiai azonosítók
SMILES
O=P(C)(OCC)SCCN(C(C)C)C(C)C
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet C11H26NO2PS
Moláris tömeg 267,37 g/mol
Megjelenés színtelen, viszkózus folyadék
Sűrűség 1,0083 g/cm3
Olvadáspont −50 °C
Forráspont 298 °C
Gőznyomás 0,9 Pa (0,007 Hgmm)
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A VX (venomous agent X, vagyis „mérgező anyag X”) a szerves foszforsav-észterek közé tartozó idegméreg, amelyet harcászati céllal fejlesztettek ki az 1950-es években. Jelenleg a legveszélyesebb mesterségesen előállított vegyiharcanyagok egyike. Halálos adagja egy átlagos emberre nézve mindössze 200 µg.

A VX története[szerkesztés]

A V-ágensek kifejlesztése Lars-Erik Tammelin nevéhez fűződik, aki az 1950-es évek vége felé Svédországban kezdte meg munkálatait a fluor-foszfát vegyületekkel. Ezeket az anyagokat felfedezőjük után Tammelin-észternek is nevezik. A fluor-acetátokat és fluor-karbonsavakat már 1896-ban ismerték (Swarts), viszont mérgező voltukkal nem voltak tisztában. Az összes V-ágens mérgező, legstabilabbnak mégis a VX (C11H26NO2PS) bizonyult, így ennek a tökéletesítésével foglalkoztak.

A VX-et Ranajit Ghosh fedezte fel 1952-ben.[1] Tömeges gyártása 1961-ben kezdődött, viszont szerkezetét csak 1972-ben hozták nyilvánosságra. A V-ágensek az ismert legveszélyesebb mérgek, sok százszor, sőt, akár ezerszer is hatásosabbak lehetnek legveszedelmesebb társaiknál. Mivel a leghatásosabb gyilkolóeszközök, ezért kimerítik a modern tömegpusztítás kritériumát. Nagyon stabilak, ezért a többi ideggázzal ellentétben nem csak órákig vagy napokig, hanem akár hetekig, hónapokig is mérgezhetik a szennyeződött talajt.

A VX hatása[szerkesztés]

A VX idegméreg; az idegrendszerben fontos szerepet betöltő acetilkolin-észteráz nevű enzim gátlásán keresztül fejti ki hatását.[2] A gátolt enzim képtelen elbontani az ingerületátvitelt megvalósító acetilkolint, ami így felhalmozódik a szinaptikus résben és folyamatos izomstimulációt; izomgörcsöket okoz. A mérgezés tünetei ennek megfelelően először csak fejfájás, fokozott nyálkatermelés[3], ezután izomfájdalom, majd izom és bélgörcs, végül eszméletvesztés, és általában légzési elégtelenség miatt bekövetkező halál. Mivel a központi idegrendszer lebénul, ezért a görcs nem oldódik, így az izmok a halál beállta után is összehúzódva maradhatnak.

Fizikai jellemzői[szerkesztés]

Szagtalan, olajszerű folyadék (enyhén sárgászöld), a bőrön át szívódik fel. Érdekessége, hogy hideg vízben jobban oldódik, mint melegben. Relatív gőzsűrűsége 9,2 (levegő=1).

Hivatkozások[szerkesztés]

  1. James A. Romano, Jr – Brian J. Lukey – Harry Salem: Chemical Warfare Agents: Chemistry, Pharmacology, Toxicology, and Therapeutics. Második kiadás. 2008. 14. o. Hozzáférés: 2018. szept. 5.  
  2. Helen Rice, Christopher H. Dalton, Matthew E. Price, Stuart J. Graham, A. Christopher Green, John Jenner, Helen J. Groombridge, Christopher M. Timperley. „Toxicity and medical countermeasure studies on the organophosphorous nerve agents VM and VX”. Proceedings of the Royal Society A - Mathematical, Physical and Engineering Sciences. (Hozzáférés ideje: 2018. szeptember 5.)  
  3. VX - Hazardous Substances Data Bank. TOXNET - U.S. National Library of Medicine (angolul) (Hozzáférés: 2018. szept. 5.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a VX (nerve agent) című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]