Cianogén-klorid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Cianogén-klorid[1]
Cyanogen-chloride.png
Cyanogen-chloride-3D-vdW.png
Más nevek

klór-cián
cián-klorid

Kémiai azonosítók
Rövidítés CK
CAS-szám 506-77-4
PubChem 10477
ChemSpider 10045
EINECS-szám 208-052-8
MeSH cyanogen+chloride
RTECS szám GT2275000
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet CClN
Moláris tömeg 61,47 g/mol
Megjelenés Színtelen gáz.
Sűrűség 2,7683 mg·ml−1 (0 °C, 101,325 kPa)
Olvadáspont −6 °C
Forráspont 13 °C
Gőznyomás 1,987 MPa (21,1 °C)
Termokémia
Std. képződési
entalpia
ΔfHo298
137,95 kJ·mol−1
Standard moláris
entrópia
So298
236,33 J·K−1·mol−1
Veszélyek
MSDS Inchem
Főbb veszélyek Erősen mérgező (T+)[2]
NFPA 704
NFPA 704.svg
0
4
2
 
Ha másként nem jelöljük, az adatok
az anyag standard állapotára vonatkoznak.
(25 °C, 100 kPa)

A cianogén-klorid vagy klór-cián egy szervetlen vegyület, képlete NCCl. Lineáris, három atomból álló pszeudohalogén, könnyen cseppfolyósítható színtelen gáz. A laboratóriumokban sokkal általánosabb a rokon vegyülete, a cianogén-bromid, amelyet széles körben használnak biokémiai analízishez és előkészítéshez.

Szintézise, tulajdonságai, szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Habár a képlete CNCl formában is használatos, a cianogén-klorid molekulában az atomok kapcsolódási sorrendje: ClCN. A szén- és a klóratomok között egyszeres, a szén- és a nitrogénatomok között hármas kötés van. A rokon cián-halogénekhez (NCF, NCBr, NCI) hasonlóan lineáris molekula. A cianogén-klorid nátrium-cianid klórral történő oxidációjával állítható elő. Ezen reakció közbülső terméke a dicián ((CN)2).[3]

NaCN + Cl2 → ClCN + NaCl

A vegyület sav jelenlétében trimerizálódik, heterociklusos cianur-kloridot alkotva.

A cianogén-klorid vízzel lassan hidrolizál, így hidrogén-cianidot szabadítva fel.

ClCN + H2O → HCN + HOCl

Szintézisének alkalmazása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cianogén-klorid a szulfonil-cianidok,[4] valamint a klórszulfonil-izocianát prekuzora;[5] utóbbi a szerves szintézisben használt egyik hasznos reagens.

Biztonság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A cianogén-klorid, más elnevezéssel CK, egy rendkívül mérgező vérméreg, amelyet vegyi fegyverként való felhasználásra is javasoltak. Szemmel, vagy légzőszervekkel való érintkezés esetén azonnal sérülést okoz. A vegyi anyagnak való kitettség tünetei lehetnek: aluszékonyság, orrfolyás, torokfájás, köhögés, zavartság, hányinger, hányás, ödéma, eszméletvesztés, görcsök, bénulás és halál.[2] Különösen azért veszélyes, mert amerikai elemzők szerint képes áthatolni a gázálarc szűrőin. A CK a polimerizációra való hajlandósága miatt instabil, ez akár robbanásszerű hevességgel is végbemehet.[6]

A cianogén-klorid a Vegyifegyver-tilalmi Egyezmény 3. osztályába tartozik, azaz minden gyártást jelenteni kell a Vegyifegyver-tilalmi Szervezetnek (OPCW).

Fordítás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Cyanogen chloride című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. CRC Handbook of Chemistry and Physics, 87th, Boca Raton, FL: CRC Press (2006. április 12.). ISBN 0-8493-0487-3 
  2. ^ a b CYANOGEN CHLORIDE (CK). The Emergency Response Safety and Health Database. NIOSH
  3. Coleman, G. H.; Leeper, R. W.; Schulze, C. C. (1946.). „Cyanogen Chloride”. Inorganic Syntheses 2, 90–94. o. DOI:10.1002/9780470132333.ch25.  
  4. Vrijland, M. S. A. (1977.). „Sulfonyl Cyanides: Methanesulfonyl Cyanide”. Org. Synth. 57, 88. o.  ; Coll. Vol. 6: 727
  5. Graf, R. (1966.). „Chlorosulfonyl Isocyanate”. Org. Synth. 46, 23. o.  ; Coll. Vol. 5: 226
  6. FM 3-8 Chemical Reference Handbook. US Army (1967) 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]